Szabadidő

Pszichedelikus dekorációnak is tökéletes a századfordulós német medúzapornó

Az idős tudóst annyira elvarázsolta az előgerinchúrosok, csalánozók és mohaállatok esztétikája, hogy egész kiadványt szentelt nekik.

Ernst Haeckel (1843–1919) német orvos, biológus és filozófus a 19. század tipikus szülötte volt, aki a természettudományos kutatáshoz is valami lobogó, romantikus és kissé utópisztikus elképzelésekkel állt hozzá. Rajongott Goethéért (mint minden rendes német fiatalember abban az időben), az egységes tudomány szellemét hirdető Humboldtért, az empirista Locke-ért, és lelkesen népszerűsített Darwin tanait hazájában. Noha elsősorban azért szokás rá emlékezni, mert olyan, ma is használatos biológiai fogalmakat alkotott, mint az ökológia, a törzs vagy az őssejt, tudományos munkássága igen kiterjedt és sokrétű volt, igaz, elméletei egy részét azért mára meghaladta az idő.

Ernst Haeckel (fotó: Wikipedia)

Az ő nevéhez fűződik az ún. biogenetikai törvény, mely szerint az ontogenezis a filogenezis rekapitulációja (vagyis az egyedfejlődés a törzsfejlődés megismétlése lerövidített formában, de itt mi is puskáztunk), megalapította a részben furcsa vallási szektaként, részben tudományos társaságként működő, nagyon népszerű Német Monista Egyletet, amelyben afféle felvilágosult ellenpápaként elnökölt, valamint nagy híve volt az akkoriban divatos, ártalmatlan hóbortnak tűnő, ám később a náci fajelméletnek is megágyazó eugenetikának. Sőt állítólag Haeckel volt az első, aki egy írásában első világháborúnak nevezte az éppen zajló világégést, amit abban az időben még többnyire nagy háborúként vagy európai háborúként tartottak számon.

Azonban Haeckel nemcsak tudós, szellemi forradalmár és nyelvújító volt, hanem képzőművész is, méghozzá elsőrangú. 1904-es műve, a 100 darab csodás illusztrációt tartalmazó, Adolf Giltsch litográfus közreműködésével készült Kunstformen der Natur láthatóan a vibráló, burjánzó formák, a természetes szimmetria és a káprázatos színek bűvöletében született, valahol az elvont ideák és a szigorú tudomány közti senki földjén. Bár a kiadványban találhatunk békákat, antilopokat, denevéreket és más, magasabb rendű élőlényeket is, a Kunstformen der Natur igazi sztárjai a legprimitívebb organizmusok közül kerülnek ki: az itt felvonuló zsákállatok, medúzák, virágállatok, mohafélék és egyebek pedig olyan dekoratívak, hogy akár egy elegáns art nouveau lakásbelsőt is ki lehetne velük díszíteni, ugyanakkor annyira pszichedelikusak, hogy talán még a hatvanas évek ellenkulturális plakátjairól sem lógnának le látványosan.

Kunstformen der Naturt például ezen az oldalon lehet nézegetni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top