Baden, Beethoven, és a nem ide született feleségek – kulturális kalandok Alsó-Ausztriában

Beethoven, a koldusnak látszó zseni

Már egy jó órája sétálgattunk Baden városában (megnéztük azt a szerény házat, ahova Ferenc császár költözött be miután leégett a kastélyuk, és láttuk a helyet, ahol Ferenc József szeretője élt), amikor beléptünk az egyik sétálóutca sarkán lévő házba, és ezzel megérkeztünk a Beethoven Múzeumba. Tudtam ugyan, hogy lesz itt egy ilyen múzeum, arra viszont nem számítottam, hogy az lesz a legnagyobb hatással rám. Pedig így történt, annyira beszippantott a ház hangulata, ahol valaha a zeneszerző is élt, hogy még napokkal később itthon is Beethovenről meséltem a kisfiamnak. 

Beethoven Múzeum Badenben (Fotó: KVJ)

Beethoven nagyon szerette Badent, és Baden is megszerette Beethovent. Na, nem a természete, hanem zsenialitása miatt. Beethoven ugyanis nagyon nehéz ember volt, nem nagyon lehetett vele egy fedél alatt élni. A zene volt a mindene, még akkor is, amikor a hallását elveszítette. Persze megtanultuk már az iskolában, és mindig is tudtuk, hogy Beethoven műveinek egy részét már süketen írta, de döbbenetes volt ebbe jobban belegondolni. Különösen úgy, hogy meg is mutatták a múzeumban, mennyit hallhatott ő  a saját maga által szerzett dallamokból. Elárulom: semmit, tényleg szinte semmit. A IX. szimfónia első bemutatóján is ott volt, de hiába ült ott, semmit nem hallott a tomboló közönség éljenzéséből, csak amikor egy barátja a nézők felé fordította, akkor látta, hogy ünneplik.

Ideje nagyobb részét egyébként Bécsben töltötte, de amikor Baden a Habs­burgok nyaralóhelye lett, a nemesek és a művészek is követték őket a városba: Schubert itt írta egyetlen orgonadarabját, Mozart is gyakran időzött a városban, Beethoven pedig Badenben komponálta a IX. szimfónia nagy részét. Imádott itt lenni, bár eredetileg csak orvosa tanácsára jött a városba, hogy a badeni fürdőben kúrálja magát, végül annyira beleszeretett a városba, hogy rendszeresen visszajárt ide.

Összesen 15-ször töltött itt pár napnál hosszabb időt a zeneszerző, ez alatt 25-30 különböző helyen lakott. Nehéz természete miatt a főbérlők örültek, ha megszabadultak tőle, így amikor újra visszatért, mindig új helyet kellett keresnie magának. Pedig egyébként ismerték, szerették a városban, még saját hangszert sem kellett vennie, mindig adtak neki a helyiek, de Beethoven annyira elviselhetetlen volt, hogy senki nem látta szívesen a házában.

Beethoven asztala (Fotó: KVJ)

Beethoven Múzeum

Pénze volt, de nem adott a külsőségekre, sőt, néha még a mosakodást is luxusnak érezte, ami miatt egyszer még bajba is került. A legenda szerint túrára indult Badenből a város folyója partján, és egyszer csak azt vette észre, hogy besötétedett. Látott házakat maga körül, de nem tudta hol van (Wiener Neustadtban volt). A kalap és kabát nélkül kóborló férfit koldusnak nézték és a rendőrség le is tartóztatta, és Baden zenei direktorának kellett meggyőzni a hatóságokat, hogy a férfi, akit a cellában őriznek, a Ferenc császár meghívására Badenbe érkezett híres zeneszerző, Beethoven.

Botrányok nélkül, de itt töltötte élete utolsó éveit Haydn felesége, és Mozart felesége is Badenben kezeltette magát, így az egy négyzetkilométerre jutó zenész-mágusokhoz kötődő történetek száma igen magas a városban, és akkor Johann Straussról még nem is beszéltünk, pedig neki köszönhetjük az újévi koncerteken is gyakran hallott „Mesék a Bécsi Erdőből” című szerzeményt. Ezt már nem a Beethoven-házban, hanem a Kurpark nevű erdős-domboldal megmászása közben tudtuk meg. 

A kaszinó előtti hatalmas parkból indul a túraútvonal, amit nemcsak azért érdemes megmászni, mert szuper a tetejéről a panoráma, hanem azért is, mert van az erdőben egy remek étterem, ahol (többek között) isteni császármorzsát falatozva lehet megpihenni mielőtt továbbfolytatnánk az erdei sétát. Az erdőben is van néhány szobor és emlékmű, így már 10 perc elteltével olyan érzésem volt, mintha egy szabadtéri történelemóra díszletében járkálnánk, és nagyon nem is jártam messze a valóságtól, kiderült ugyanis, hogy nyaranta tényleg díszletként funkcionál az erdő, csakhogy nem történelem órákat, hanem koncerteket, szabadtéri előadásokat tartanak itt. Helyesebben itt is. Mert hogy Badenben szinte mindenhol. Parkokban, tereken, és gyakorlatilag bárhol, ahol elfér egy kisebb/nagyobb zenekar, ott nyáron szerveznek valamilyen előadást vagy koncertet. Az értő közönség adva van: a Bécsből kiköltöző jómódú családok pont az ilyen programokra vágynak. 

Nyugdíjas-kedvezmény és bál a rulettasztal mellett

Apropó, jómódú családok! Ha van monumentális épület Badenben, akkor a Casino épülete az. A sétálóövezettől egy percre lévő óriási komplexum valójában nem egy „egyszerű” kaszinó, éppen ellenkezőleg, a helyiek és sok osztrák turista szemében valóságos intézmény, a helyi kulturális élet szerves része. Ide nem a szerencsejátékosok jönnek, és nem is (csak) a gazdagok. A Badenben élő és itt nyaraló hétköznapi emberek is szívesen kaszinóznak, és a hozzánk hasonló (vékony pénztárcájú) bringás turisták is szívesen látott vendégek. Ahogy az idegenvezetőnk fogalmazott, “Badenben a kaszinó egy találkozóhely, ahol meg lehet jelenni. Olyan, mint egy turistalátványosság, amit mindenki megnéz belülről is, még akkor is, ha játszani egyébként nem nagyon szeret/tud.”

A badeni kaszinó (Fotó: Niederösterreich-Werbung/ Michael Liebert)

Így voltunk ezzel mi is, egy kellemes biciklitúrával töltött nap után a bicajos szettet szép ruhára cseréltük, és az estét a kaszinóban töltöttük. Megvacsoráztunk a kaszinó éttermében, majd pár eurónyi zsetonnal felszerelkezve körülnéztünk a játéktérben is, és bár egyikünk sem lett a black jack koronázatlan királynője, be kell vallanom, hogy kezdeti fenntartásaim ellenére végül én magam is csillogó szemekkel távoztam, miután sikerült megdupláznunk a zsetonok számát.  A nyereményből nem utazzuk körbe a világot, de – ahogy a nagypapám mondta, amikor szinte láthatatlanul a kezünkbe nyomott egy százast – „fagyira elég lesz”.

Olyan az egész kaszinózás, mintha az Operába mennénk, csak kihagynánk a programból magát az előadást, és a büfében töltenénk az egész estét. Mindenki szépen fel van öltözve, ismerősök mosolyogva köszöntik egymást, jókat beszélgetnek a félkarú rabló mellett, aztán továbbmennek, újra megállnak egy kicsit beszélgetni, játszanak egy kicsit, iszogatnak, majd szépen hazamennek. Itt rendezik a badeni bálokat is, és bár szokatlan a termékkapcsolás, soha nem lehet tudni, mikor jön jól egy ilyen információ: a nyugdíjasoknak délutáni kedvezmény jár a kaszinóban!