Tény, hogy jelenleg nagy mértékben vagyunk ráutalva a fosszilis energiahordozókra, az alternatív megoldásokra tehát volna igény. Nem hátrány, ha ezek a megoldások azonban nem terhelik a légkört további szén-dioxiddal, hogy más, üvegházhatást okozó gázokról ne is beszéljünk. Egy ideje már próbálkoznak azokkal a technikákkal, amelyeknek köszönhetően különféle terményekből sajtolnák a később robbanómotorokban és kazánokban elégethető üzemanyagot, ennek azonban az a hátránya, hogy a Föld amúgy is túlterhelt termőterületein az élelmiszerek elől vennék el a helyet.
Ezt a két problémát hidalná át a University of Hawaii, a Duke University és egy Cinglas nevű cég kutatóinak ötlete. A módszer (bioenergy with carbon capture and storage [BECCS]) lényege, hogy a légkörben lévő szén-dioxidot megkötő növényeket termesztenek, majd ezeket elégetve elektromos energiát termelnek, az égéstermékeket viszont nem hagyják visszajutni a külvilágba, így kímélve a környezetet.
Eddig rendben, de hogyan oldja meg mindez az élelmiszerhiány problémáját? Bár egy viszonylag bonyolult és egyelőre csak koncepció formájában létező megoldásról van szó, a lényeg tömören annyi, hogy az említett növények égetése során felszabaduló szén-dioxiddal olyan algákat táplálnának, amelyek tápanyagforrásként is hasznosíthatóak. A kutatásban részt vevő szakemberek szerint így nemcsak az energiatermelést lehetne megoldani, de 2050-ig akkora mennyiséget lehetne megtermelni az algákból, ami több milliárd embernek biztosítaná a táplálékot.
A szén-dioxiddal táplált algák kiváló fehérjeforrást jelentenek (Fotó: Cornell University)
„Két ilyen technológia kombinációja különösnek tűnhet, de az alkalmazott módszerek szinergiájának köszönhetően megoldhatná a globális éhezés problémáját, miközben csökkentené a klímaváltozást súlyosbító gázok mennyiségét” – magyarázta a Popular Science magazinnak nyilatkozva Charles Greene professzor, a Cornell Egyetem légkörkutatója, aki részt vett a BECCS modelljének kidolgozásában.
A BECCS működéséhez az úgynevezett bioüzemanyag-termények – fűfélék és olajos magvak – megtermelése mellett szükség van a szén-dioxid megkötésére és tárolására is. Ezt úgy oldanák meg, hogy a gázt folyékony halmazállapotúvá változtatják, majd földalatti tárolókban helyezik el. Bár a technológiát még fejlesztik, már több BECCS-projekt is működik világszerte.
Nem minden szakértő tartja azonban ezt jó ötletnek: Philip B. Duffy, a Woods Hole Research Center ügyvezető igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a módszer használhatatlan és nem hatékony. Emellett rámutatott, hogy a módszert egyelőre csak nagyon kis skálán próbálták ki, és a jelenlegi ismereteink szerint nem biztos, hogy nagy léptékben is hasonló hatékonysággal lehetne használni.
Greene rámutatott, hogy a Duffy által megfogalmazott fenntartásoknak van alapja, mivel csak simán a BECCS-módszer alkalmazásához az élelmiszer-termelésre használt termőföldekből kéne elvenni, az ő módszerüket ezért egy A betűvel egészítették ki: az algák alkalmazásával így jött létre az ABECCS.
Egy az ABECCS-hez használt algatermelő telep látványterve (Fotó: Duke University)
„Az ABECCS-módszer lényege, hogy eukaliptuszfákat ültetünk biomasszának, ezeket pedig egy erőműben égetjük el, és megkötjük a kibocsátott szén-dioxidot” – magyarázta Greene. „Azonban a szén-dioxid egy részét nem a föld alatti tárolóba pumpáljuk, hanem algák növekedését serkentjük vele. Az algák így ugyanannyi élelmiszert vagy bioüzemanyagot tudnak termelni, mint ha szóját termesztenénk, de ehhez jóval kisebb termőterületre van szükség.”
A szakember szerint egy 7000 hektáros ABECCS-üzem annyi fehérjét tud biztosítani, mint az ugyanekkora területen megtermelt szója, azonban az ABECCS alkalmazásával emellett évi 30 000 tonna szén-dioxidtól is meg lehet kímélni a légkört. Ez annyit jelent, mintha valamivel több mint hatezer autó tűnne el az utakról.
Aki pedig esetleg ódzkodna az algák fogyasztásától, Greene megnyugtatta a szkeptikusokat, hogy „az algákat a legtöbb tejtermék alternatívájaként lehet alkalmazni, de kiváltható velük a legtöbb szóját vagy pálmaolajat igénylő élelmiszer is. Lehet, hogy a fejlett országokban ezért nem lelkesednének, de a fejlődő világban valószínűleg sokan örülnének, ha algákkal tudnák fedezni a fehérjeszükségleteiket.”
