2018. Június 01.

Hidak nélkül nem létezne Budapest – pixelpontos időutazás

Új hídja lesz Budapestnek, az ehhez kapcsolódó kiállításon pedig láthatóak fotósunk hibrid képei a régi és a mai állapotokról. Mutatjuk.

nlc

Új hídja lesz Budapestnek: a Rákóczi hídtól délre, Csepel és Újbuda közt feszül majd a rendkívül látványos, futurisztikus híd (aki érti: ferdekábeles függőhíd), a UNStudio és BuroHappold Engineering közös műalkotása. Évszázados hagyomány szerint nemzetközi pályázatot írtak ki, a legmenőbb stúdiókat versenyeztették, mire kiválasztották a 17 legjobbat, közülük pedig a díjazottakat és magát a nyertest. Ez nem csak azért jó, mert átlátható és fair, hanem azért is mert

a legjobbakat akár egy kiállításon is meg tudják mutatni.

Így is történt, a Velencei Biennálé magyar pavilonjáért is felelős (egyébként ott is hidas tematika van: a lezárt Szabihidat vitték témaként) Kultúrgorilla csapata a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben kerített látványos kiállítást az új híd köré.

A tárlaton szerencsére nem csak a győztes terveket és az esélyes pályázatokat láthatjuk, hanem átfogó képet kaphatunk az összes többi budapesti Duna-hídról, azok múltjáról, történetéről és viselt dolgaikról; az igazi megszállott közlekedésmániások is tanulhatnak újat. Akadnak ábrák, képek, tévén és tableten hozzáférhető animációk, egy hatalmas idővonal teli adattal és hibrid fotók. Most az utóbbiakat mutatjuk.

Már csak azért is, mert a szervezők az NLCafé fotósát kérték fel, hogy archív – a Fortepanról és a Fővárosi Levéltárból szerzett – fotókhoz lője hozzá azok mai párját, lehetőleg ugyanabból a szögből és látószöggel. Hatalmas kihívás volt, lévén, hogy a hidakat azóta többször át- és újraépítették, bővítették, toldozták-foltozták, ahogy a várost is körülöttük, így több hely, ahonnan anno készítették a fotókat, ma már konkrétan nem létezik. Egy meggyőző, tanulságos és amennyire lehet, pixelpontos, időutazásnak is beillő képsorozat azért összeállt. Íme tehát a fontosabb budapesti hidak egykor és most.

Árpád híd

Budapest legforgalmasabb hídja közvetlenül az 1950-es átadása után. Sztálin hídnak keresztelték el, de a budapestiek nem voltak hajlandóak így hívni, maradt hát az azóta is hivatalos Árpád. Itt tehát még eredeti állapotában, a szélesítés előtt látható.

Fotók: Neményi Márton

Margit híd

Budapest második hídja a második világháború utáni újjáépítés idején és ma.

Lánchíd

A híd, amitől (eleinte nem hivatalosan) egy város lett Pest és Buda, és amely példátlan nemzeti összefogást szült, amikor 1947-ben úgy döntöttek: újra felépítik a háborús pusztítás után. A Lánchídban például az a csodálatos, hogy akármennyit változott körülötte a város, ő mindig így nézett ki.

Erzsébet híd

Világrekorder mérnöki teljesítmény volt, szerkezetét és hosszát tekintve is a ma 115 éves híd, amely annyira strapabíró volt, hogy még felrobbantani sem sikerült tisztességesen a második világháború végén. Sokáig vártak az újjáépítésre, az 1964-es átadás – ekkor nyerte el mai külsejét – igazi népünnepély volt.

Szabadság híd

Ferenc József odament, beverte az utolsó szegecset, majd átadta. Naná, hogy róla nevezték el. Szabadság akkor lett, amikor – a háború után elsőként – helyreállították. Muszáj volt: a maradványokat ugyan kipótolták pontonhíddal, de azokat elsodorta a jég, nem volt mese, rendes híd kellett. Amit lehetett, kiemeltek a Dunából és igyekeztek visszaállítani a régi patinát, de a zöld festék elfogyott, így a Szabihíd évtizedekig szürke volt.

Petőfi híd

Budapest legszerencsétlenebb hídja: évtizedekig nem vágtak bele, végül 1937-ben adták át. Bő hét évig állt, aztán felrobbantották a németek. A középső képen látható Haditengerészeti Emlékművet nem építették újra a híddal együtt: túlságosan kötődött Horthyhoz.