Ki kellett menteni egy újszülött európai bölényborjút a bikából és két tehénből álló csordából, mert a kis üszőt születése után közvetlenül apja megtaposta, és a kis bölénynek eltört az egyik hátsó lába. Az állat lábát az állatorvosok megröntgenezték és begipszelték, a törött csont szépen gyógyul – mondta Révészné Petró Zsuzsa, a Nyíregyházi Állatpark osztályvezetője-szóvivője az MTI-nek.
Csergő Árpád, a Nyíregyházi Állatpark vezető gondozója és a cumisüvegből etetett háromhetes európai bölényüsző – MTI Fotó: Balázs Attila
Annak ellenére jártak el így a szakemberek, hogy az állatpark nem híve az állatok mesterséges felnevelésének, de szerencsére néhány ritka faj esetében kivételt tesznek. Az európai bölény az egyik legkülönlegesebb állat, egy olyan fajról van szó, mely már nem létezne, ha nincsenek állatkertek – tette hozzá Révészné Petró Zsuzsa.
MTI Fotó: Balázs Attila
A kis borjút az anyja nem tudja szoptatni, ezért mesterségesen kell táplálni. A park vezető gondozója és csapata háromóránként eteti a jelenleg háromhetes állatot, aki most már naponta hat liter borjútejpótló tápszert eszik meg.
A gondozók által nevelt, háromhetes európai bölényüsző (Bison bonasus) a Nyíregyházi Állatparkban – MTI Fotó: Balázs Attila
A középkori krónikákban sűrűn szerepel a bölény, Mátyás király korában még közönséges eseménynek számított hazánkban is a bölényvadászat. A feljegyzések szerint egészen a 18. századig éltek Magyarországon, az utolsó példányt 1790-ben ejtették el. Nem sokkal ezután szinte egész Európából eltűnt, csak a lengyelországi Bialowieza őserdejében maradt párszáz egyed. Ám az egyetlen megmaradt populáció élőhelye a frontvonalban feküdt, emiatt létszámuk folyamatosan csökkent. 1916-ban már csak százötven állatból állt a bölénycsorda, 1919. február 21-én pedig egy vadorzó ölte meg az utolsó bölényt a bialowiezai őserdőben.
Az európai bölény így „kipusztult” Európában, de csak a szabad természetben. Az 1923-ban alapított Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság vette számba az összes állatkertekben fellelhető állatot: végül ötvenhat fogságban élő egyedet találtak és gyűjtöttek össze. A társaság elkezdte újra szaporítani a bölényeket, majd a bialowiezai őserdő egy védett területére fokozatosan visszatelepítették őket.
Jelenleg Lengyelországban, Fehéroroszországban, Litvániában, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában élnek visszatelepített állományok, valamint betelepítették a korábbi elterjedési területén kívüli Kirgizisztánba is.
