Marie Antoinette-ért, vagyis Mária Antóniáért nehéz nem rajongani. Az abszolutizmus minden csodálatra méltó túlzását és vélt vagy valós bűnét egyaránt megtestesítő királyné gyorsan tovatűnő 37 éve alatt volt neveletlen bécsi hercegkisasszony, a versailles-i udvar legfényesebb csillaga, az európai női divat vezérhajója, szorongó és magányos fiatalasszony, leszbikus ikon, tehetséges énekes-dalszerző, a művészetek pártfogója, odaadó anya, valamint a forradalmi terror mártírja, és eközben olyan menő beceneveket kapott, mint a Madame Déficit vagy a l’Autrichienne, azaz az Osztrák szuka – utóbbival talán még egy külvárosi punkzenekarból sem lógott volna ki.
A 12 éve Marie Antoinette
Ahogy arról már mi is írtunk, Marie Antoinette rendszerint kitűnő ízléssel és érzékkel választotta ki a körülötte dolgozó stábot: ott volt benne a ruhatervező, stylist és félhivatalos divatminiszter Rose Bertin, a portréfestő Elisabeth Vigée Le Brun, a királyi műbútorasztalos Jean-Henri Riesener, a francia–karibi származású párbajhős, hegedűművész és zeneszerző, a Fekete Mozartként is emlegetett Joseph Bologne és a királyné fejére a fizika törvényeit meghazudtoló gigantikus frizuraeposzokat varázsoló Leonard Autié is. De amíg ezekről a művészekről és mesteremberekről ma is gyakran esik szó, addig a királyné pazar udvartartásának tagjairól, a La Maison de La Reine személyzetéről már alig, pedig a felhozatal nem kevésbé parádés.
Marie Antoinette Louise Vigée Le Brun festményén
Persze most nem holmi szobalányokra és inasokra gondolunk, hanem elsősorban a Marie Antoinette mellett különböző megbecsült, bizalmi pozíciókat betöltő nemes hölgyekre, akiknek munkakörét a szigorú (bár mondjuk a spanyol királyi udvarhoz képest kifejezetten laza) etikett és a még szigorúbb hierarchia szabályozta. A csúcson a főudvarmesternő (surintendante) állt; az ő dolga, vagy mondjuk inkább úgy, privilégiuma volt, hogy meghívja a vendégeket a királyné rendezvényeire (például a bálokra), intézte a hivatalos levelezését, reggelit szolgált fel neki, szabályozta, hogy ki mikor járulhat vagy éppen nem járulhat elé (egy divatos berlini technoklubban ezt ma úgy hívják, hogy face control), valamint felügyelte a személyzet többi tagját.
Lamballe hercegné
Marie Antoinette természetesen egyik legkedvesebb, legközelebbi barátnőjét, a torinói születésű Lamballe hercegnét tüntette ki a keggyel, hogy a főudvarmesternője lehetett. Bár a királyné a kissé szertartásos és merev Lamballe helyett később másik kegyencet választott magának az extravagáns bulicsászárnő Yolande de Polastron, azaz Polignac hercegné személyében, azért megbízható itáliai udvarhölgye élete végéig megtarthatta kitüntetett státuszát. (Sajnos ez az élet nem tartott sokáig: bár a forradalom alatt Angliába menekült, később visszatért, hogy a legvészterhesebb időkben is szeretett királynéja mellett lehessen, vagy legalábbis tisztességesen, könnyek között búcsúzhasson el tőle, ami aztán a Force börtönben meg is történt. Nem sokkal később a nyílt utcán koncolta fel a megvadult párizsi csőcselék; alig 43 éves volt.)
Polignac hercegné
A főudvarmesternő után az első udvarhölgy vagy palotahölgy, a dame d’honneur, valamint a dame d’atours (mondjuk: ruha- és piperefelelős hölgy) következett a sorban. Előbbi intézkedett többek közt arról, hogy időben megérkezzen a királyné hintója, illetve hogy rendesen be legyen vetve az ágya (persze ezt nem ő végezte, csak utasításokat adott), megszervezte a fontainebleau-i, trianoni stb. utazásait, de övé volt az a megtiszteltetés is, hogy feladhatta Marie Antoinette-re az alsóingét, és vizet locsolhatott a kezére, ha meg akarta mosni, míg az utóbbi rendben tartotta a fenséges ruhatárat, kellemes lábfürdőt készíttetett, és ügyelt arra, hogy mindig megfelelően legyenek elhúzva a függönyök a hálóteremben. Az első udvarhölgy szerepét egy igazi veterán, Anne d’Arpajon töltötte be, aki már Leszczyńska Mária francia királyné alatt is ugyanezt csinálta, szóval alighanem az agyára ment a sok udvari rituálé, és olyan határozottan betartotta (és betartatta) az etikettet, hogy Marie Antoinette csak Madame Etiquette-nek csúfolta.
Henriette Campan
Rajtuk és a különböző udvarhölgyeken kívül volt még egy főkomorna (premiére femme de chambre) is, aki bejelentette, ha felébredt a királyné, feladta rá az alsószoknyáját, és foglalkozott a pénzügyekkel. Szóval mindenkinek megvolt a maga dolga, nem is kevés, azonban a szigorúan meghatározott hierarchia miatt néha a leghétköznapibb helyzeteket is olyan túlbonyolított koreográfiával lehetett csak megoldani, mintha csak valami nagyszabású diplomáciai sakkjátszmáról lett volna szó, amin egész Európa sorsa múlik. A legemlékezetesebb ilyen eset egy fagyos téli reggelen történt, amikor szerencsétlen királyné majdnem tüdőgyulladást kapott, míg a nemes hölgyek végre kitalálták, hogy ki segédkezhet a rendkívüli fontosságú ingváltásban. De adjuk át a szót inkább az emlékiratíró Campan asszonynak, Marie Antoinette egykori főkomornájának (Pogány Elza fordításában):
Egy téli napon megtörtént, hogy a királyné egészen levetkőzve állott már, hogy ingét magára vegye. Kezemben tartottam az inget, abban a pillanatban belépett a »«dame d’honneur«. Gyorsan lehuzta keztyüjét és megragadta az inget. Valaki künn a küszöbön éppen lábát törölte. Kinyitják az ajtót, az orleánsi hercegnő lép be. Lehuzza keztyüjét és közelebb jön, hogy az inget átvegye. De nem veheti át közvetlenül a »dame d’honneur« kezéből, nekem kell az átadást közvetítenem. Abban a pillanatban megint lábtörlés hallszik és Provence grófnő lép be. Az orleánsi hercegnő természetesen átnyujtja neki az inget.
A királyné, mellén keresztbefont karokkal állott egész idő alatt és szemmelláthatólag fázott. A hercegnő észrevette kellemetlen helyzetét, de nem segíthetett, odadobta egyelőre zsebkendőjét, azután lehuzta keztyüjét és nagy sebbel-lobbal huzta fel az inget, de közben összeborzolta a királyné frizuráját.
Mária Antoinette igyekezett mosolyok mögé rejteni türelmetlenségét, de többször morogta fogai között:
– Rettenetes! Még feldöntik az embert!
Források: geriwalton.com/Henriette Campan: Marie Antoinette magánélete
