Dániában 1448-tól 1972-ig, azaz több mint 500 évig olyan bágyasztóan pedáns következetességgel váltották egymást a Frigyes és a Keresztély nevű koronás fők, mintha csak valami skandináv precizitással megszerkesztett futószalagról gördültek volna le – jó, egyszer véletlenül becsúszott egy János is, ’72 óta pedig ugye II. Margit van, viszont a trónörököst természetesen most is úgy hívják, hogy Frigyes. Ennél akkor már sokkal szórakoztatóbb a Sanwi Királyság uralkodóinak listáját tanulmányozni, hiszen itt olyan fantasztikus nevekre bukkanhatunk, mint Amallaman Anoh, Aka Simadou, Kogyale Kassy, Kouane Adinga, Kakou Andoh – vagy éppen Michael Jackson. Ugye, hogy mennyivel meggyőzőbb? Sok szépet és jót el lehet mondani a nagy múltú európai uralkodóházakról, de egy Michael Jacksont azért viszonylag kevesen tudnak felmutatni.
Michael Jackson 1988-ban (fotó: Wikipedia)
Ellentétben Hamlet, Andersen és a Tuborg hazájával, a Sanwi Királyságról alighanem keveseknek dereng bármi. Ez az aprócska monarchia Elefántcsontpart egyik, nem különösebben jelentős történelmi régiója, amely az ország délkeleti csücskében található: eredetileg Ghánából (vagyis az Ashanti Birodalomból) elvándorolt anyik alapították 1740 körül, száz évvel később francia protektorátus lett, egy újabb évszázad múlva pedig beleolvadt az Elefántcsontparti Köztársaságba. Persze az ilyesmi soha nem megy zökkenőmentesen, még Európában sem.
1959-ben III. Amon Ndouffou király kikiáltotta az Elefántcsontparttól független Sanwi Királyságot, majd küldöttséget menesztett Franciaországba, hogy protektorátusi státuszért folyamodjon, azonban a helyi hatóságok ezt nem nézték jó szemmel, és a királyt, valamint több mint 400 alattvalóját letartóztatták és bebörtönözték. Ugyan a legitimista anyik 1961-ben Félix Houphouët-Boigny elnöktől amnesztiát kaptak, a királyi család és udvartartása ezután inkább Ghánába tette át a székhelyét, ahol egy bizonyára nem túl hatékony emigráns kormányt alakítottak, és csak 1981-ben tértek haza. Szóval sanwi uralkodónak lenni nem mindig egyszerű: a cím jó ideje inkább csak szimbolikus, a királyság központja, Krindjabo gyakorlatilag egy falu, és leszámítva egy maroknyi elefántcsontparti polgárt, valószínűleg csak keveseket érdekel, hogy éppen ki ül Sanwi trónján. Kivéve persze, ha az illetőt úgy hívják, hogy Michael Jackson.
Michael Jackson Elefántcsontparton (forrás: Jet magazin/Googlebooks)
1992-ben Michael Jackson már pont egy évtizede, azaz a mindent vivő Thriller lemez óta állt egyedül, komolyan vehető vetélytársak nélkül a popzene legmagasabb csúcsain. Legutóbbi albuma, a Dangerous természetesen ismét mindent elsöprő sikernek bizonyult, és semmi jele nem volt annak, hogy hamarosan csúnya gyermekmolesztálási ügyek, alkotói válság, mentális és anyagi megborulások törik derékba a pop királyának karrierjét, majd egy hosszan tartó lejtmenet és fájdalmas, tragédiába torkolló agónia következik. Szóval Jacko ekkoriban még tényleg azt csinált, amit akart. 1992-ben például afrikai turnéra indult, amelynek során ellátogatott Egyiptomba, Gabonba, Tanzániába és Elefántcsontpartra, mert miért is ne.
(forrás: Ebony magazin/mjacksonwords.blogspot.com)
Bár nem fellépni ment, hanem egy humanitárius misszióra, árva gyerekekkel fotózkodni, az út nyilván így is hatalmas sajtónyilvánosságot kapott, igaz, a hírek (Michael nem hajlandó kezet rázni a helyiekkel! Michael nem bírja a bűzt, és befogott orral járkál! Michael többször elájult a hőségtől!) nem feltétlenül a legjobb színben tüntették fel az énekest. Az viszont biztos, hogy Gabonban százezres, ünneplő tömeg várta Üdvözlünk itthon, Michael!-táblákkal felszerelkezve, Tanzániában az arcmásával díszített postai bélyegzőt adtak ki, az elefántcsontparti Krindjabóban pedig, mint valami pogány bálványt, színpompás köntösbe öltöztették, egy aranyszínű trónusra ültették, majd egy pompás ceremónia keretében Sanwi királyává koronázták. Pontosabban trónörökössé vagy afféle tiszteletbeli királlyá, mert Sanwinak egyrészt volt hivatalos uralkodója IV. Amon N’Douffou személyében, másrészt pedig a távoli Kaliforniából talán kissé nehézkesen tudott volna a monarchia ügyes-bajos dolgaival foglalkozni, noha egy Neverlandben felállított emigráns sanwi kormányban azért lett volna fantázia.
Hogy erre az egészre pontosan mi szükség volt, az nem teljesen tiszta; IV. Amon N’Douffou-nak állítólag helyi bölcsek súgták meg, hogy a popsztár a királyi vérvonal örököse, és bizonyára azt sem felejtették el hozzátenni, hogy egy ilyen látványos, reprezentatív esemény sokat lendíthet az országimázson. Hisz melyik tévé vagy újság ne akarná bemutatni a félmeztelen anyi nők gyűrűjében kissé megilletődötten trónoló Michael Jackson (vagyis Michael Amalaman Anohin) királyt? Az énekes mindenesetre köszönettel elfogadta a címet, aláírta a hivatalos papírokat, és haláláig Sanwi szeretett uralkodója maradt, bár soha többé nem járt birodalmában (IV. Amon N’Douffou viszont többször is meglátogatta őt Amerikában).
IV. Amon N’Douffou, Michael Jackson és Lisa Marie Presley (forrás: Jet Magazine/Googlebooks)
Amikor 2009-ben meghalt, Krindjabóban is díszes, két teljes napon át tartó temetési szertartást rendeztek a tiszteletére; erre amúgy a helyi futballpályán került sor, miután a holttestet, amit hagyományaikhoz hűen a folyóba dobtak volna, végül nem kapták meg, hiába fordultak az amerikai nagykövetséghez és a médiához. De hát voltak ennél sokkal rosszabbul sikerült királyi temetések is a történelemben.
