Előre leszögezném, hogy nincs bajom a magasságommal, de mint mindennek, ennek is van előnye és hátránya is. Születésem óta pontosan 100 centit nőttem, ezt is az életem nagyjából első tizenegy évében, azóta 155 centi vagyok (vagyis egészen pontosan 155 és fél vagy ahogy az amerikai rokonaim kiszámolták, 5 láb 17⁄32 inch), és mondanom sem kell, hogy a vertikális jellegű kihívások nem ismeretlenek. Például évek óta nem tudom, mi van a konyha felső polcán, mert hiába a létra, túl mély a szekrény.
De rengeteg előnye is van annak, hogy alacsony vagyok: mondjuk egy repülőúton még a fapados járatokon sem ér a lábam az előttem lévő üléshez, sosem kellett aggódnom azon, ha magassarkút vettem fel, hogy túlnövök bárkin. Viszont az egyetlen hely, ahol soha de soha nem volt áldás a magasságom (ha jobban tetszik, mélységem), az a koncert. Szinte mindegy, hogy fesztiválon vagy máshol.
155 centisen a koncert lényegében csak egy buli, ahol mindenki egy irányba néz.
Mivel a barátaim, ismerőseim többsége magas, de pontosítsunk: nálam átlagosan úgy 30 centivel, de van, aki 50-nel magasabb, ezért nem is igazán értik, miért unom el magam, mikor a koncert ANNYIRA LÁTVÁNYOS.
(Ide is teszem kollégám beszámolóját, ebből kiderül, hogy mennyire is volt látványos a koncert, de azt bátran mondhatom: az anyagban megjelenő képek rám is az újdonság erejével hatottak, pedig ott voltam a Depeche Mode soproni koncertjén.) Idén ott voltam a VOLT fesztivál első napján (ami hivatalosan a nulladik), és azt gondoltam, ez egy remek alkalom, és végre megmutatom, milyen is egy koncert vagy csak úgy általában a fesztivál egy alacsony embernek.
Kezdjük a belépéssel, majd jöjjön a koncert, és haladjunk az italrendelésen át egészen a megoldási javaslatokig.
A VOLT fesztiválra nagyjából egy olyan sort álltunk ki a jegyért, mint mondjuk egy charter járatokkal zsúfolt reptéren a becsekkolásig, de igazán nem idegeskedtünk. Ketten álltunk, a kollégám 181 centi körül van, és amikor felvetettem neki, hogy talán rossz sorban állunk, mert mintha ott látnék egy press feliratot, akkor felvilágosított: hogy nincs két sor, csak egy és a végén válik ketté, ahogy a feliratokból is látszik.
Én ebből a szögből másra tippeltem:
Ezt láttam 155 centiről a VOLT jegykiadásnál, miközben sorban álltunk
Ő viszont látta a tutit, átlátta a káoszt:
VOLT fesztiválos sorban állás, ha 181 centis vagy
Aztán pikk-pakk bejutottunk, eső ide vagy oda, mi elindultunk megnézni a koncertet. És máris egy nagyszerű élménnyel lettem gazdagabb. A rossz idő miatt sokkal kevesebben tülekedtek a jó kilátásért és így még a Bëlga koncertjéből is láttam valamit. Úgy értem, TÉNYLEG láttam, igaz messziről, de akkor is. Kicsit más, mint a tömegben állni, a hang sem olyan, de értitek.
Bëlga koncert a VOLTON amikor öt lépcsőfokkal feljebb, egy teraszról tudtam nézni
AMÚGY A KILÁTÁS? NA, AZ MINDIG NAGYSZERŰ
Színpadkép
Amikor még azt hittem, hogy most nem is lesz akkora tömeg a VOLT első napján
Itt már gondoltam, hogy kezdődik valami, hamarosan
Valami volt a színpadon, de a színek szépek
Néha a földet kezdem bámulni vagy a plafont/eget, mert kellemetlen folyton valakinek a hátát vagy a hátsóját nézni. A többiek, akikkel voltam, ezt látták nagyjából ugyanebben az időben.
NÉHA MÁSOK TELEFONJÁN ÁT LÁTOM, MI VAN A SZÍNPADON
Egyre több ember készít videót a koncerteken a telefonjával. Olyan videókat, amiket valószínűleg a büdös életben nem néznek vissza, de mégis hálás vagyok nekik, mert miközben felveszik a koncertet, látom a telefonjuk kijelzőjén, hogy mi zajlik a színpadon.
Alacsony emberek többsége jobban látja a kamerák képén, mi zajlik a színpadon, mint a színpadot
Alacsony emberek többsége jobban látja a kamerák képén, mi zajlik a színpadon, mint a színpadot
Alacsony emberek többsége jobban látja a kamerák képén, mi zajlik a színpadon, mint a színpadot
OTT VANNAK A KIVETÍTŐK IS
Igen-igen, a kivetítők. Azért nem ugyanaz azt nézni, mint magát a show-t, hiszen az inkább hasonlít egy koncertfelvételhez a tévében, de az is megoldás. Jó esetben tényleg látok is valamit, de általánosságban elmondhatom, hogy felőlem akár állhatnak is egy helyben a színpadon meztelenül, akkor sem tudnék róla, csak elbeszélésből. Ahogy az a DepecheMode-on is kiderült: nekem tök új volt, hogy menet közben a csillogó zakójától megszabadult, de legalább utólag tudtam, miért sikongattak meg tapsoltak az emberek. Viszont, most voltak olyan pillanatok, amikor tényleg láttam a kivetítőt, többnyire mondjuk inkább csak a csücskét, de ezt is élveztem. A fotós kollégám készített képet az én szemszögemből, ő egyszerűen csak nyomasztónak írta le a látványt.
Egy kis színpadi fény kijutott a mélybe is
Nagyjából ezt láttam a fesztivál kivetítőn
Csodás módon, volt egy pillanat, amikor ezt is láttam
A középső kivetítőből néhányszor ennyi jutott
Valami volt a színpadon, de a színek szépek
MINDIG MEGKAPOM, HOGY MENJEK KI KORÁN
Ha bárkinek is elmondtam, a fentieket, rögtön kaptam javaslatot, hogyan oldjam meg. Ebből az „érkezz jóval korábban, és állj az első sorba” a kedvencem – ki ne akarna mondjuk a Depeche Mode koncert előtt két-három órával ott tipródni a színpad előtt? Tegyük fel, hogy megteszem, a barátaim és ismerőseim biztosan nem vevők erre. De miért lennének? Nekik éppen ugyanolyan jó lesz bármikor beállni a tömegbe, úgyis látják a színpadot.
De volt már, hogy megfogadtam a tanácsot, és kezdtem gyanakodni, hogy láthatatlan vagyok, mert ahogy a tömeg gyűlt, úgy kenődtem fel a kordonra a színpad előtt. És ezzel a következő koncert- vagy fesztiválélményemhez értünk.
AZ EMBEREK NEM LÁTNAK
Mivel jobbára éppen a fejem felett néznek el, többnyire a lábamra taposnak, a könyökükkel véletlenül megütnek, belém jönnek, ez utóbbi folyományaként, ha ital is van náluk, akkor abból jut a ruhámra is bőven. És bár szeretek feketében járni, koncertre vagy fesztiválra ezért sem mennék másban. Különben úgy néznék ki még éjfél előtt, mint egy óvodás a kajaháború után.
A piros kabátos úr annyira nem látta, hogy a tömegben pipiskedek, hogy a kapucnija alá is állhattam volna a szemerkélő esőben
HA VÉGE A KONCERTNEK, FUTÁS
Az ismerőseim jó fejek, figyelnek rám, de nyilván nem elvárható, hogy az én tempómban sétáljanak. Csakhogy, ami nekik egy lépés, az nekem legalább másfél. Talán nem tűnik nagy különbségnek, de az. Általában a hátukat látom, és igyekszem figyelni a lábukat, hogy merre járnak.
Mutatom, mit látok. És máris érthető, hogy miért kérdezem meg minden indulás előtt, hova is megyünk. Ha más nem, majd ott találkozunk.
A RENDELÉS A PULTNÁL
alacsony ember a pultnál
Alacsony ember a pultnál - nem csak a fesztiválok ilyenek
Lábujjhegyen állva, kalimpálok, vagy próbálok szemkontaktust teremteni, ami ugye reménytelen, hiszen nem vagyok szemmagasságban. Külön figyelnem kell, hogy ne a sörcsap környékén próbálkozzak, mert ott esélyem sincs.
Sokszor a pult végén próbálkozom, ott, ahol a kis lengőajtó van. Persze, hogy azt gondolják, pofátlan vagyok, de mindenkinek nem mondhatom el, hogy alaphangon is fél órán át próbálkoztam a pultnál, hiába.
Eszement megoldások és ami működik
JEGY ALACSONYAKNAK
Összességében a koncert egy alacsony embernek nem több, mint egy buli a haverokkal. Ha lenne valami kedvező árú jegy alacsony embereknek, akár hangjegy vagy bármilyen néven, akkor azt fairnek érezném. Miattam ugyanis a színpadi effektek nyugodtan elmaradhatnak.
KÜLÖN PÁHOLY
Nyilván megoldás lenne, ha lenne egy lekerített rész, ahova bizonyos magasság felett nem lehetne bejutni. Ez kifejezetten azoknak lenne jó, akik a koncertélmény miatt lemondanak a társaságról. Szevasztok scrácok, majd találkozunk a koncert után!
ERŐS BARÁT MEG EGY HORDOZÓ
Szerencsére az internet kifogyhatatlan az ötletekből. Az Amazonon könnyedén be lehet szerezni egy ilyen álló gyerekhordozó izét. Biztosan van súlyhatár, és az sem árt, ha akad egy erős haver, aki ezt bevállalja érted.
ÁLLÓ GYEREKHORDOZÓ
DIMBEK ÉS DOMBOK
Egy-egy domb, sárkupac, hegyoldal vagy lépcső nagyon jól tud jönni. A VOLT fesztiválon van is olyan színpad, ahol ezt ki lehet élvezni. De ahogy mesélik, van az orfűi fesztiválon megoldás erre: a domboldal aljában van a színpad, egyfajta arénaként kialakítva. Egyszer megnézném.
„LÁSS TÖBBET” SOROK
Legyenek olyan sávok az állóhelyeknél, ahova be tudod tenni a kisebbeket – kösz, Daniella! Ez a sudár főnöknőm ötlete volt, lényegében egy kicsit barátságosabb megoldása a zónás verziónak, itt legalább a többiek mellé állhatok, és mégis látok. Hozzáteszem, ez a többi kollégámnak is tetszett, de ők maguk nemigen használnák, a legalacsonyabb is úgy 10-15 centivel magasabb nálam.