A Warner Stúdió egy 2013-ban, a Wall Street Journal hasábjain megjelent cikkre figyelt fel annak idején, amely tíz felnőtt, negyvenes éveit taposó férfit mutatott be, akiknek az a hobbijuk, hogy minden év februárjában a gyerekkori fogócska egy felnőttesebb verzióját játsszák egymással. Az újságíró úgy bukkant rá a sztorira, hogy éppen egy nagyvállalat marketingigazgatójával készített interjút a cég egyik tárgyalójában, amikor a szobába hirtelen berontott egy felnőtt férfi, és vad kergetőzés után megérintette az interjúalanya vállát, majd közölte: „Most már te vagy a fogó!” Egy ilyen helyzet persze nem maradhatott magyarázat nélkül: a két kergetőző férfi elmesélte az újságírónak, hogy 1990 óta megszakítás nélkül játsszák a játékot minden év februárjában. Ez segíti őket abban, hogy ennyi idő elteltével is barátok maradhassanak, és se idő, se távolság ne tudja őket elválasztani egymástól. A zsurnaliszta persze kapott az alkalmon, és a társaságot követve egy óriási hírverést kapó cikket írt a gyerekjátékot játszó „fogócskázó fiúkról”, ahogy azóta a társaságot ismerik. A többi pedig – ahogy mondani szokás – már történelem.
Jelenet a filmből (Fotó: imdb)
A játékszabályok
Bill Akers, Patrick Schultheis, Sean Raftis, Mike Konesky, Brian Dennehy, Joe Tombari, Rick Bruya, Joey Caferro, Chris Ammann és Mark Mengert. Ennek a tíz srácnak a Washington állambeli gimijükben az volt a kedvenc elfoglaltsága, hogy az osztályteremben fogócskáztak. Ahogy leérettségiztek, és otthagyták a sulit, a hobbijuk is ott maradt az iskolában, ám amikor nyolc évvel később találkoztak, hogy együtt elevenítsék fel a régi szép időket, felmerült bennük az ötlet, hogy mi lenne, ha folytatnák a gimis fogócskát. Mivel ekkor már nem voltak gimnazisták, szükség volt egy szabálykönyvre is, amit mindannyian aláírtak. Az alábbi szabályokat követték:
- Megegyeztek abban, hogy minden évben csak egyetlen hónapot játszanak, és ez mindig a február lesz.
- A játék lényege, hogy mindig az a fogó, akit elkaptak azáltal, hogy hozzáértek a vállához vagy a felsőtestéhez.
- Ha valaki február végén fogó lesz, az egy teljes évig szégyenben marad.
- Ha valaki megkérdezi tőled, hogy te vagy-e a fogó, arra mindig őszintén kell felelni.
- Ha valaki elkap, azt nem lehet azonnal visszaadni. A fogónak valaki mást kell megfognia, nem azt, aki elkapta őt.
- A játékban csak ők tízen vehetnek részt, de segítőik (munkatársak, barátnők, feleségek) azért lehetnek a fogócskában.
- Kivételes esetben egy-két évre felmentést lehet kérni a játék alól. Ennek oka lehet betegség, gyermek születése stb. A felmentést a felek egymás között kegyelmi állapotnak hívják.
Vad fogások fogócskához
Ahogy az lenni szokott a gimis barátságok esetében, a srácokat mind másfelé sodorta az élet. Van, akiből gépészmérnök lett, van, akiből tanár, van, aki menő marketingesként keresi a kenyerét, de még egy lelkész is akad a kompániában. A tíz srác azonban nemcsak szakmailag távolodott el egymástól, hanem földrajzilag is. Sokan elköltöztek a szülővárosukból, ráadásul olyanok is akadnak, akik egyenesen az USA nyugati partjáról a keletire tették át székhelyüket. Magyarországról nézve, ahol már a Debrecen–Sopron távolság is óriásinak tűnik, egészen hihetetlen elképzelni, hogy a társaság tagjai simán képesek voltak repülőre szállni azért, hogy a fogócskában elkapják a másikat, pedig ez számos alkalommal megtörtént. Ráadásul az évek alatt egyre vadabb módszerekkel próbálkoztak.
- A hőskorban még az is előfordult, hogy az egyik tag éjjel kettőkor a garázsablakon keresztül betört a haverja házába, és a saját ágyában kapta el őt, miközben halálra ijesztette a barátnőjét.
- Az álcázás egészen mindennapos dolognak számít a fogócska során. A sikeres elkapás érdekében öltöztek már be öregasszonynak, hajléktalannak és takarítónak is, a paróka vagy az álbajusz pedig szinte már mindennapos kiegészítőnek számít náluk.
- Az egyik legvadabb elkapás egy temetésen történt. Az egyik tag az édesapját temette, amikor a részvétnyilvánításkor a haverja azzal lépett oda hozzá, hogy „Részvétem, és most már te vagy a fogó”. A gyászoló egyáltalán nem vette ezt kegyeletsértésnek, lévén az apja is imádta a fogócskájukat.
- Talán ennél is meredekebb eggyel az a sztori, amikor az egyik tag elkísérte a feleségét a kórházba kemoterápiára, és a haverja ott kapta el őt. Ebből sem lett sértődés, lévén elsősorban azért ment oda, hogy támogassa a bajban a barátját.
- Egyszer az egyikük egy közös havert szervezett be: kihívatta vele a barátját az utcára azzal a szöveggel, hogy nézze meg az új autóját, ő pedig elrejtőzött a csomagtartóban. Amikor kinyitották az ajtót, a fogó sikerrel járt, az elkapott férfi felesége azonban annyira megijedt, hogy hátrahőkölve megsérült a lába.
Film kontra valóság
Ezeket az anekdotákat olvasva azért mi is láthatjuk, hogy a fogócskázó fiúk története szinte kiáltott a megfilmesítésért, azonban Hollywoodnak esze ágában sem volt egy valósághű filmben visszaadni a srácok sztoriját. Inkább csak az alaphelyzetet vették át, és számos fogócskázó sztorit kölcsönöztek a bandától, mert annyira hihetetlenek és filmszerűek voltak – a történeten már számos ponton változtattak a Haverok harcában.
Jelenet a filmből (Fotó: imdb)
- A filmben öt fogócskázó srácot ismerhetünk meg, ám a valóságban tízfős a társaság.
- Egyik filmbéli karakter sem felel meg valamelyik valós figurának, mind a képzelet szüleményei.
- A filmben Jon Hamm karaktere egy újságírónővel beszélget, amikor a haverja rajtaüt, és később ez a nő írja meg a cikket, amely híressé teszi őket. A valóságban egy férfi újságíró írta meg a barátok történetét.
- A Haverok harca egyik fő sztorieleme az, hogy van köztük egy srác (Jeremy Renner), akit még sosem sikerült elkapniuk, de most mindenképp el kéne. A valóságban nincs köztük senki, akit ne tudtak volna elkapni párszor.
- A filmben a baráti társaság májusban szokott fogócskázni, míg a valóságban februárban szoktak játszani.
- A valóságban nem harminc, hanem „csak” 28 éve fogócskáznak.
