Fesztiválszezon van, teljesen normális dolog, ha az ember elmenne pár napra valamelyik sátras népünnepélyre. Akinek viszont az ilyen irányú igényei mellé kutyája és szíve is van, az előtt elég nyilvánvalóan ott a dilemma, hogy mi legyen a házi kedvenccel, amíg tart a buli. Lehet állattal is fesztiválozni, csak csináljuk otthon, a négy fal között? Nos, nem leszünk kíméletesek – elnézést, amolyan (állat)szerető szigor ez –, a helyes válasz nagyjából pont ez, minden irónia nélkül. De ha minden kötél szakad, az illetékesek már dolgoznak rajta, hogy az eb se járjon annyira rosszul: a napokban Dunaújvárosban és Velencén párhuzamosan zajló Rockmaratonon és EFOTT-on a Tetovált Állatmentők kutyanapközit működtetnek az állattal érkezőknek.
Kényszermegoldás, de annak a lehető legjobb
„Hétfő reggel negyed nyolckor érkeztünk meg a fesztiválra, 7.30-kor már csipet olvastunk”
– mondja az egyesület munkatársa, Szadai Lia, akivel a két rendezvény közül mi a Rockmaratonon ülünk le beszélgetni, egészen pontosan a kutyáknak felállított kennelben. Hogy rögtön tisztázzunk néhány részletet: csipolvasás nélkül nincs felvigyázás, ahogyan az oltási könyv bemutatása és persze az elérhetőségek megadása nélkül sem, egy kutyát pedig legfeljebb két-három órára fogadnak be – nem azért, mert az állatmentők nem látnák őket szívesen ennél hosszabb ideig is, hanem azért, mert ez már nem lenne jó az állatnak.
Nem kapsz tőlük delfint a lapockádra. És a kutyád sem
A Tetovált Állatmentők 2010-ben még Budapesti Állatmentőkként kezdték meg tevékenységüket, a névváltoztatásra végül azért került sor, mert az alapítók közül mindenkinek volt tetoválása. A szervezethez való csatlakozásnak ugyanakkor nem feltétele, hogy ki legyél varrva, és az egyesület nem is tetovál sem állatot, sem embert – ezt azért fontos kiemelni, mert fesztiválokon időről időre feltűnik valaki, aki azzal fut be a sátrukhoz, hogy milyen ábrát szeretne magán látni.
A fesztiválozás persze úgy általában sem jó, a legjobb az lenne, ha kutyát ilyen helyre senki nem vinne – nyer megerősítést a fentebb már pedzegetett és amúgy is elég nyilvánvaló tény alig pár mondat után, de hát igény mégiscsak van erre: a Tetovált Állatmentőknél is úgy született meg a kutyanapközi ötlete, hogy a különböző fesztiválokon civil szervezetként rendszeresen jelenlévő egyesület elnöke, Perédi Gergely többször látott sátorban hagyott vagy fához kikötött állatokat, és úgy gondolta, segíteni kellene rajtuk. Az első állatmegőrző a tavalyi Rockmaratonon állt fel, de az még viszonylag kezdetleges megoldás volt – az idei, több részre osztott kennelben már akár úgy is tudnak egyszerre három kutyát fogadni, ha egymással nem zárhatók össze. Közben ott van a szervezet az EFOTT-on is, a terv pedig az, hogy az eggyel (vagy kettővel) nagyobb rendezvényeken, például a VOLT fesztiválon és a Szigeten is megjelenjenek, szóval a fejlődés elég lendületes.
Mindent megtesznek (fotó: Rockmaraton)
A beadott állatoknak pedig a körülményekhez mérten nagyon jó dolguk van: a fogadásnál átvizsgálják őket, ha feltűnik valami, tanácsokkal látják el a gazdákat, a (nem mellesleg interjúzásra is tökéletesen alkalmas) kennelben folyamatosan van mellettük egy felvigyázó, ha pedig nehezen bírják a bezártságot, a Tetovált Állatmentők akár ki is viszik, megsétáltatják őket, játszanak velük. Ez azonban így is csak kényszermegoldás.
„Ami nekünk buli, az nekik szenvedés”
– mondja Szadai Lia, hozzátéve, hogy tavaly összesen egy olyan jól – és szerencsésen – szocializált kutyát fogadtak, aki maradéktalanul otthon érezte magát a napköziben, viszont volt olyan vendégük, aki már attól is elkeseredett kaparásba és ugrálásba kezdett, hogy a gazdái elsétáltak a kenneltől néhány méterre, idén pedig egy kiskutyát annyira felzaklatott a fesztiválkörnyezet, hogy szó szerint sírt, míg némi extra figyelemmel és törődéssel meg nem nyugtatták. A Tetovált Állatmentők munkatársa akkor komolyan elgondolkodott rajta, hogy videóra kellene rögzíteni az állat szenvedését, hogy tudják a gazdák, mit él át, amíg ők jól érzik magukat.
Hogy mi a legnehezebb ilyenkor a kutyáknak, azt rangsorolni nem nagyon érdemes: a gazda hiánya nyilván elsődleges, de a zajok, a fények, az idegen környezet mind olyan tényezők ilyenkor, amikkel az állatnak jobb nem is találkozni. A legkockázatosabb mentett kutyát kitenni az ilyen körülményeknek, mert nála soha nem lehet tudni, hogy mi lesz az, ami stresszreakciót vált ki belőle – ha például alkoholista gazdáktól érkezett, már arra is morogni fog, akit egyébként ismer és szeret, de épp megivott egy sört.
Extrém körülményekhez ennek megfelelően leginkább a fiatal kutyákat lehet szoktatni, de azt az ő esetükben se gondolja senki, hogy igazi fesztiválozókká nevelhetők, sőt Szadai Lia szerint még a sarki kiskocsmához sem lehet teljesen hozzászoktatni az állatokat, hiába, hogy az relatíve békésebb környezet egy fesztiválnál.
A rockerek a legcukibbak
Összességében ártalomcsökkentőnek mondható tevékenység ide vagy oda, a Tetovált Állatmentőknek a fesztiválozás pozitív élmény, és nem csak azért, mert már volt szerencséjük gumikrokodilt és gumidelfint is befogadni (zárójelben jegyezzük meg, becsülettel ellátták őket is: kikötötték mindkettőt, nehogy elvigye valamelyiket a szél). Az elhaladó embertömegben rendszeresen akad valaki, aki jönne simogatni, a lelkesedők között pedig mindig van olyan is, aki rögtön önkéntesnek is jelentkezik az egyesülethez – bár Szadai Lia hozzáteszi: ez a kezdeti hév a jövőre nézve nem feltétlenül jelent sokat, mert a többség nincs vele tisztában, hogy a kutyamentés nem valami Facebook-kompatibilis kirakattevékenység, az érdemi része akkor kezdődik, amikor az állatot már kiemelték a bántalmazó környezetből.
Szadai Lia (fotó: Rockmaraton)
Ezzel együtt a Tetovált Állatmentők tapasztalatai szerint a rock- és alternatív fesztiválok közönsége a nagy átlagnál fogékonyabb a hozzájuk hasonló szervezetek tevékenységére, vagy hogy szó szerint idézzük Szadai Liát: „Lehet, hogy bohókásan néznek ki, és néha őrültségeket csinálnak, de ezeknek az embereknek számítanak az effajta értékek.” Ugyanakkor persze az is igaz, hogy még az egyesület is bőven felszálló ágban van, a kutyanapközi-program pedig csak most kezdi kiforrni magát, szóval lehet, hogy az efféle underground sikereket majd szélesebb körű érdeklődés és elismertség is követi. Az igazi diadal viszont így is az volna, ha a gazdák felelősségtudata odáig fejlődne, hogy egyszerűen már nem lenne kinek kennelt építeni a fesztiválokon, és a Tetovált Állatmentők is máshova koncentrálhatják az energiáikat. Nyilván lenne hova.
Kutyák és fesztiválok
Ha fesztiválozni indulunk, a legjobb megoldás az, ha rábízzuk valakire a háziállatokat – a Rockmaraton ideje alatt Szadai Lia saját kutyáiról is ismerősök gondoskodnak. Amennyiben ez nem járható út, a Tetovált Állatmentők munkatársa a következőket javasolja a gazdiknak:
- Mielőtt belevetnénk magunkat és az állatot a fesztiválozásba, teszteljük kicsiben, például egy szerényebb méretű, könnyen elhagyható rendezvényen, hogy mennyire bírja az extrém körülményeket.
- Ne sátorozzunk, hanem vegyünk ki egy apartmant, lehetőség szerint olyat, amihez kert is tartozik. Ott sokkal jobb helyen lesz a kutya.
- Az oltási könyvnek mindig ott a helye, ahol a kutya van, ez alól a fesztivál sem kivétel.
- Készüljünk a méhcsípésekre, allergiás reakciókra: mindig legyen nálunk kalcium.
- Gondoskodjunk a megfelelő bolha- és kullancsvédelemről is – és akár nyakörvet, akár cseppeket használunk, ellenőrzött forrásból származó, megbízható termékeket válasszunk.
- Ne hagyjuk otthon a mobil itatótálat.
- Nagy melegben érdemes hűsítő kendőt vagy hűtőmellényt is adni a kutyára.
- Ha azt akarjuk, hogy otthonosabban érezze magát a kedvencünk, vigyük magunkkal a fekhelyét vagy a kedvenc játékát is.
A cikk elkészítésében közreműködött: Tompos Ádám