A NASA űrhajósai nyolc éven belül visszatérnének a Holdra

A Földet kísérő égitest történetében különleges időszaknak számít az 1968-1972 közti időszak, azalatt kilenc űrhajó legénysége – összesen 12 ember – járt a Hold felszínén. Azóta sem történt hasonló, és bár néhány kósza űrszondának és műholdnak köszönhetően rengeteg információt gyűjtöttünk bolygónk hűséges kísérőjéről, az Apollo-küldetések legénységeit szűk fél évszázada nem követte senki.

Ez azonban rövidesen megváltozhat, mivel az Egyesült Államok, nemzetközi partnerei és számos, az űriparban ma már komoly szereplőnek számító cég együttműködésével, elszánta magát, hogy visszatérjen a Holdra. Donald Trump amerikai elnök 2017 decemberében írta alá az első olyan direktívát, amely ismét a NASA feladatlistájának tetejére repítette a Holdra való visszatérést. Ezzel új lendületet kapott egy sor olyan projekt, amelyeket több mint egy évtizede halogatnak az űrkutatási hivatalnál.

Zászlók helyett állandó támaszpont

Míg korábban az úgynevezett „zászlók és lábnyomok”-modellt követték, vagyis egyszer használatos járművekkel landoltak a Holdon és csak rövid ideig maradtak ott az asztronauták, a mostani tervek hosszabb tartózkodást irányoznának elő. Ennek értelmében magán az égitest felszínén és a Hold körüli röppályán is állandó létesítményeket építenének fel. A legfontosabb ezek közül a Lunar Orbital Platform-Gateway (rövidebb nevén csak simán Gateway) elnevezésű eszköz, amely valójában egy kisméretű, a Hold körüli pályán keringő űrállomás lenne.

A Gateway űrállomás látványterve (Fotó: NASA)

A 450 tonnás ISS nemzetközi űrállomáshoz hasonlóan a Gateway-t is nemzetközi összefogással építenék fel. A 15 lakható modullal ellátott ISS-től eltérően azonban a Gateway viszonylag kicsi lenne: összesen nagyjából 75 tonnás tömegébe két, nagyjából egy-egy autóbusz méretű lakóegység, valamint három további modul férne bele, utóbbiak közül egy az energiaellátást szolgálná, a másik kettő pedig egy-egy légzsilip lenne, amelyhez csatlakozhatnának az érkező űrjárművek, illetve, amelyen keresztül a karbantartást végző, űrsétára induló asztronauták kiléphetnének a világűrbe.

Az ISS nemzetközi űrállomás mellet eltörpülne a Gateway (Fotó: Wikipedia)

A Gateway a Hold felszíne felett körülbelül 1900 és 75.000 kilométeres magasságban keringene, a fedélzetén pedig akár hat hétig is tartózkodhatnának az űrhajósok, akik így jóval könnyebben „leugorhatnának” a Holdra, hogy mintákat gyűjtsenek, kutatásokat végezzenek, vagy épp egy felszíni bázis alapjait lefektessék. A korábbi küldetésekhez képest fontos különbség, hogy a Gateway-ről a Holdra induló és onnan visszatérő holdkompok az Apollo-missziókban alkalmazott, egyszer használatos egységek helyett több bevetésre is alkalmasak lennének.

Jim Bridenstine, a NASA nemrég kinevezett új igazgatója a TIME magazinnak nyilatkozva elmondta, a mostani tervek nem űrversenyről szólnak, hanem arról, hogy ha visszatér az emberiség a Holdra, akkor azt úgy tegye, hogy ott hosszabb tartózkodást lehetővé tévő infrastuktúrát alakítsunk ki. Ez természetesen rengeteg pénzbe fog kerülni, amihez a NASA-nak komolyabb költségvetésre lesz szükség a mostaninál. Összehasonlításként: az amerikai űrkutatási hivatal jelenleg évente kevesebb mint húszmilliárd dollárból gazdálkodik, ez a teljes amerikai költségvetésnek mindössze fél százaléka, míg az Apollo-érában az állami büdzsé 4 százalékát fordították űrkutatási célokra. Tény, hogy napjainkban már a privát szereplők – például az Elon Musk nevével fémjelzett SpaceX – is komoly tényezőnek számítanak, de a Holdra való visszatérés első komolyabb tételeit a NASA-nak saját zsebből kellene megoldania.

A jelenleg érvényben lévő tervek szerint a Gateway űrállomás elemei 2022-ben érkeznének meg a Hold körüli pályára, mialatt az asztronauták az űrsiklókat leváltó Orion űrhajót tesztelnék azzal, hogy körberepülik vele az égitestet. Ha minden jól megy, az űrállomás első lakói már 2023-ban beköltözhetnének, sőt ha nem következik be komolyabb csúszás – ennek az esélye minimális – már akár a tervezett 2026-os dátum előtt visszatérhet az emberiség a Hold felszínére.

Ezzel a NASA hatalmas lépést tenne a Mars felé vezető úton. Igaz, hogy a vörös bolygó meghódításához még rengeteg, rendkívül bonyolult problémát kell megoldani, egy, a Hold körül keringő űrállomás segítéségvel számos olyan technológiát – landolóegységek, felszíni járművek, lakómodulok, energiakezelő rendszerek, stb. – lehetne fejleszteni, amelyekre szükség lesz a Marson.

„A Hold kiváló gyakorlóterep lenne a Mars-missziókhoz – mondta John Logsdon, a George Washington University-n belül létesített Space Policy Institute alapítója. – Így ugyanis kiválóan lehetne gyakorolni a Földön kívüli életmódot úgy, hogy csak háromnapi útra lennének az űrhajósok az otthonuktól.”

Nyílt levél a főnökömnek: na ezért fontos az űrkutatás!

A Mars-küldetések előkészítése mellett azonban a Hold gazdasági szempontból is rendkívül fontos lehet, az égitest felszínéről ugyanis nagy mennyiségben lehetne olyan létfontosságú alapanyagokat bányászni,mint például a víz vagy a rakéták hajtóanyaga. Arról nem beszélve, hogy a Marsra induló űrhajósok számára akár a Gateway űrállomáson ki lehetne alakítani egy raktárat, amelyből feltankolhatnának különféle felszerelésekből és ellátmányból, így nem kellene azzal külön foglalkozni, hogy ezt a rakományt is velük egyszerre indítsák a Föld felszínéről.

Kérdés, hogy mennyi fog megvalósulni a nagy ívű tervekből, a Hold körül keringő űrállomás létrehozását ugyanis még rengeteg tényező hátráltathatja, de ahogy azt az Apollo-éra megmutatta, ha megvan az akarat és megvan a költségvetés, (szinte) semmi sem lehetetlen az emberiség számára.