A rendszergazdák világnapja: ilyennek látnak téged az IT-szobában

Minden évben július 27-én tartják a nemzetközi System Administrator Appreciation Dayt, röviden SysAdminDay-t, vagyis a rendszergazdák világnapját. Mielőtt azonban továbblépnénk, fontos lenne körüljárni, hogy pontosan mit is takar ez a titulus, avagy mi a különbség rendszergazda és fejlesztő között. Már csak azért is, mert mindkét szakma képviselőivel szemben udvariatlanság, ha mondjuk a céges weboldalra – vagy például esetünkben az NLCafé oldalaira – különféle szolgáltatásokat, alkalmazásokat megálmodó fejlesztőkhöz megy oda valaki, hogy frissítse a gépén a vírusirtót, mint ahogy a rendszergazdák sem fognak neki örülni, ha valaki tőlük várja, hogy a cég mobilalkalmazásába egy új funkciót illesszenek be.

Meghekkeltek: ilyen érzés, ha neten törnek be hozzád

„Elő szokott fordulni, hogy a felhasználók összekeverik, de azért ez annyira nem súlyos baki, mert az a szó, hogy rendszergazda, a laikusoknak általában mindent jelent egyszerre – mondta kérdésünkre egy rendszergazdaként dolgozó szakember, akit most a cikk kedvéért nevezzünk Gábornak. – De azért persze előfordul, hogy szólnak, hogy nem működik a jelszavuk, aztán kiderül, hogy a Gmail-fiókjukba akarnak belépni vagy valami más online szolgáltatásba.”

Természetesen van olyan eset, amikor ez a két terület – rendszergazda és fejlesztő – átfedésben van (főleg kisebb vállalkozásoknál), de a lényeg, hogy a rendszergazdák munkáját becsüljük meg, mert nélkülük bizony sok fejfájást okozó helyzettel kellene megbirkóznunk a hétköznapokban. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sokan hajlamosak afféle informatikai biorobotként tekinteni a háttérben dolgozó szakemberekre, akik frissítik a szoftvereinket, cserélik az elöregedett alkatrészeket, megvédik a gépeinket a vírusoktól, és bizony sok esetben saját magunktól is.

„Próbáltad már újraindítani?”

A legendás mondat, amit valószínűleg mindenki hallott már, akinek valaha támadt gondja digitális eszközzel. De még azok is hallhatták, akik szinte teljesen analóg életet élnek, hiszen a kábeltévék modemjei esetében is ez szokott lenni az ügyfélszolgálat első kérdése, ha hibát észlelünk.

„Naponta ötször biztos elmondjuk ezt a mondatot – mondta Gábor kollégája, Anikó. – Van, amikor többször is, de körülbelüli átlagnak jó lesz a napi öt.”

A mondat, ami naponta többször is elhangzik, ha rendszergazda az ember

„Ez egyébként nem csak afféle időhúzás a részünkről – tette hozzá a Gáborékkal szintén egy szobában dolgozó Péter. – Az esetek 70-75 százalékában az újraindítás tényleg megoldja a gondokat, amiket egy beakadt, lefagyó program vagy hasonló okoz.”

„Sajnos sokszor az okozza a problémát, hogy az emberek egyszerűen nem figyelnek arra, amit mondunk – vágja rá András, aki már a felhasználó szó hallatán láthatóan egy fokkal feszültebbé válik. – Ez nagyon idegesítő, mert ők keresnek minket, ők kérdezik, hogy mi a probléma, mi válaszolunk rá, egyszer, kétszer, háromszor, de negyedszerre is simán képesek ugyanazt a kérdést feltenni. Érthető módon egy idő után már előfordul, hogy kissé idegesen reagálunk erre, ilyenkor meg megkapjuk, hogy a rendszergazdák milyen bunkók. Pedig igazán nem utáljuk a felhasználókat, csak azt nem szeretjük, ha nem hallgatják meg, amit mondunk.”

Mit NE kérj egy rendszergazdától?

Ne hagyd a gépen a házi pornód! – Az informatikus kitálal

Amikor interjúalanyaimtól megkérdeztem, melyik az a felhasználói kérés-kérdés, amitől bármikor falra tudnak mászni, derültség lett úrrá a szobán.

„Hú várj, melyikkel is kezdjem?!? – mondta Anikó, ekkor pedig már éreztem, hogy feneketlen zsák nyílik ki hamar. – Oké, megvan! A legidegesítőbb felhasználói viselkedés, amikor azzal kezdik, hogy „GYERE IDE!” Érted, nem tudjuk, mi a hiba, simán lehet, hogy távolról is meg lehetne oldani, de nem, ragaszkodik hozzá, hogy menjünk oda az asztalukhoz.”

„Ennek a folytatása aztán az, aki állandóan beleszól, hogy mit hogyan csináljunk” – tette hozzá a szobába később belépő Andrea.

„Jaj, az szörnyű! – kontrázott Gábor. – Nekiállunk dolgozni, a felhasználó meg áll a hátunk mögött, és ellenőriz, mintha értene hozzá.”

„Ebből is a legrosszabb típus, aki hozzáteszi, hogy én azt nem úgy csinálnám” – vágta rá Anikó.

„Igen, van olyan, aki nem elég, hogy ott áll a hátad mögött húsz centire, de még oda is hajol, és elkezd mutogatni, hogy ezt nem így kéne, hanem úgy – mondta Gábor. –Most akkor ő akarja megcsinálni, vagy hagyja, hogy én szereljem meg neki?”

Ne lájkold, ne oszd meg! – Ezt a cikket mutasd meg a szüleidnek és a nagyszüleidnek!

„Ehhez hasonló, amikor ír valamelyik kolléga, hogy szeretne új számítógépet venni otthonra, és nézzek neki olyat, ami szerintem jó – mesélte Anikó. – Aztán amikor átküldtem a javaslataimat, annyit írt vissza, hogy egyiket sem választaná, de mit gondolok például erről vagy arról a modellről. Így azért nehéz segíteni.”

A rendszergazdák vérnyomását hatékonyan emelő kérés az is, amikor a felhasználók teljes természetességgel hozzák be az otthoni laptopjukat, hogy azt a cég számítógépeinek karbantartására szerződött szakemberek szereljék meg, „hát úgyis ez a munkájuk”.

„Olyan is volt, aki céges problémaként beírta a hibabejelentőbe, hogy mi a gond a gépével, aztán kiderült, hogy ja, egyébként ő az otthoni gépre gondolt – mondta Anikó. – De az sem egyszer fordult már elő, hogy bejöttek megkérdezni, nincs-e egy Windows-telepítőnk, vagy hogy lejárt az otthoni Office, adjunk már egyet. Ha pedig felvilágosítjuk őket, hogy egyébként ezért a cég fizet, nem értik, mi a probléma.”

„Én még azt szeretem, amikor kérhetnek új gépet vagy telefont, és bár egyáltalán nem tudják kihasználni, meg nem is igazán értenek hozzá, de nekik csak X vagy Y modell kell, mert az a státuszszimbólum – tette hozzá Gábor. – Használni persze nem tudják, de ilyenkor is tőlünk kérdezik, hogy hogyan kell bekapcsolni és hasonlók.”

„Találkoztunk már olyannal is, akinek több napja vagy akár több hete is lett volna, hogy bejelentse a problémát – jelen esetben azt, hogy a telefonjáról archiválni kellene az adatokat – de az utolsó pillanatban szólt – mondta Anikó. – Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy bejött, annyit mondott, hogy »na, most van egy fél órám«. Persze azt nem kérdezte, hogy éppen ráérek-e. Amikor meg mondtam neki, hogy oké, de az archiváláshoz ennél több időre lesz szükség, akkor az volt a válasz, hogy »annyi időm nincs, oldjátok meg valahogyan!« Ezt azért nehéz mosolyogva kezelni.”

RTFM: a rendszergazdák kedvenc rövidítése

Az internetes rövidítések egyik klasszikusa, amelynek feloldása: Read The F***ing Manual, vagyis olvasd el a ********* használati utasítást! Sok felhasználó védekezik azzal, hogy de ő nem ért az ilyesmihez – noha ez logikai bukfenc, hiszen épp a kézikönyvből lehetne megszerezni az ehhez szükséges tudást.

„Sajnos gyakran előfordul az ilyen felhasználói viselkedés, ami kifejezetten idegesítő, hiszen általában ezek pont azok, akiknek hiába mondunk el valamit 4-5 alkalommal, hatodszorra is meg fogják kérdezni ugyanazt” – tette hozzá András.

„De láttunk olyat is, aki 20 éve dolgozik ugyanolyan típusú gépen, mégis a mai napig képtelen megváltoztatni a jelszavát” – vágta rá Gábor.

Nem ezek azok a rendszergazdák, akiket keresnek (Fotó: Tumblr)

A legendás pohártartó és a varázsnyomtató esete

A végére hagytam a megkérdezett rendszergazdák legsúlyosabb történeteit, amikor tényleg nehéz józan észre és hasonlókra hivatkozni, ha a felhasználók számára sokszor még a pár másodperces gondolkodás, vagy épp a konkrét fizikai képtelenségek felmérése is nehézségekbe ütközik. Lássuk a legkeményebb eseteket!

„Az egyik nagy kedvencem, amikor riadtan hívtak, hogy »úristen, gyere, valami történt, nagybetűkkel ír a gép!« – mondta Anikó érezhető vidámsággal a hangjában. – Naná, hogy a Caps Lock maradt bekapcsolva. De hasonló volt a helyzet, amikor arról szólt a panasz, hogy »NEM MEGY A GÉP!« Aztán, amikor odaértem, kiderült, hogy egyébként semmi baja, csak épp a monitort nem sikerült bekapcsolni.”

„Jellemző probléma az is, ha valaki arra panaszkodik, hogy hiába törölt ki egy csomó mindent, mégsem szabadult fel hely a merevlemezen – tette hozzá Gábor. – Persze ilyenkor sok esetben a Lomtár a ludas, vagyis hogy a felhasználók nem tudják, hogy a Lomtárból újra ki kell törölni mindent.”

„Találkoztam olyannal is, aki a lomtárat szó szerint lomtárnak használta, vagyis oda dobált be minden olyan, egyébként fontos dokumentumot, fájlt és egyebet, amire éppen nem volt szüksége – emlékezett vissza Anikó. – Én meg egyszer valamit frissítettem a gépén, láttam, hogy tele a lomtára, hát puff, kitöröltem. Utána volt nagy jajveszékelés, amikor kiderült, hogy mi történt.”

„Én attól borultam ki, amikor egy idősebb, de még nyugdíjas kor előtt álló felhasználó hívott fel hétvégén, este 11-kor – sóhajtott fel Andrea. – Ennek a konkrét illetőnek az a módszere, hogy hagyományos, »csattogós« írógépen írja meg a leveleit, majd a papírlappal odaül a számítógép mellé, és arról gépeli be őket. Hiába mondtuk neki, hogy ha már úgyis gépel, mi lenne, ha a billentyűzetet használná az írógép helyett, nem volt hatása. Egyébként azért hívott fel, mert begépelte a szöveget egy megnyitott e-mailbe, amit aztán nem mentett el, és majdnem sírt, amikor kiderült, hogy a teljes szöveg elveszett. Kérdezte, hogy nem tudnám-e valahogy visszaállítani, de ezzel akkor már nem sok mindent lehet kezdeni.”

„Vannak a nagyon nagy varázslók is – mondta vigyorogva Gábor. – A múltkor felhívtak, hogy jöjjek, mert nem működik a nyomtató. Odamentem, mondták, hogy A3-as méretben szeretnének valamit kinyomtatni. Kihúztam a tálcát, és megláttam két stósz A4-es lapot egymás mellé helyezve. Az illető ugyanis azt gondolta, hogy a nyomtató majd szépen összeragasztja – vagyis inkább összeolvasztja – a két A4-es lapot, és így lesz belőlük A3-as.”

„Én olyat is láttam, hogy a nyomtatópapírt úgy, ahogy van, csomagolópapírostul rakták be a nyomtatóba, mert gondolták, hogy majd a gép kicsomagolja” – tette hozzá András.

„Gyakran találkozunk az olyan »hasznos« válaszokkal is, amikor megkérdezzük, hogy milyen gépe van, amire azt válaszolja, hogy szürke – mondta Anikó. – Ugyanez az okostelefonoknál is előfordul, kérdezzük, hogy milyen a telefon, mire az a válasz, hogy harmincas.”

Az informatikai biztonság sem a laikus felhasználók legnagyobb erénye, Anikó mesélt olyan esetről, amikor elég volt leülnie a felhasználó gépe elé, és a monitor köré ragasztott cetlikről minden fontos információt meg tudott szerezni, az e-mail-jelszótól kezdve az internetes bank PIN-kódjáig.

„Én láttam olyat, amikor a »kolléga« az USB-csatlakozót erőltette bele az Ethernet hálózati csatlakozójába – mormogja a gép mögül András, ez pedig már csak azért is különleges teljesítmény, mert, ahogy az alábbi képen is látszik, a két csatlakozótípus nem igazán kompatibilis egymással. – Aztán csodálkoztak, hogy miért nincs internet…”

Ezt a kettőt nem lehet egymásba dugni, van, akinek mégis sikerült (Fotó: Tumblr)

„De nem olyan régen a saját szememmel láttam, hogy valaki tényleg a kávésbögrét tartotta a DVD-olvasó tálcáján – tette hozzá Gábor, igazolva egy sokat emlegetett informatikai legendát. – Jó, igaz, én olyan informatikussal is dolgoztam együtt, aki félórát anyázott, mert nem sikerült telepítenie a Windowst, aztán kiderült, hogy fordítva rakta be a lemezt, szóval mi is tudunk hibázni, de a pohártartó azért nagyon erős volt.”

Így segítsd a rendszergazdát!

Végezetül, a háttérben dolgozó IT-hősök jövőbeni életét megkönnyítendő, kértem pár tanácsot a rendszergazdáktól, hogy a laikus felhasználók hogyan könnyíthetik meg az életüket.

„Nem arról van szó, hogy azt várnánk, helyettünk végezzék el a munkát – mondta Anikó. – De ha pontos információt kapunk arról, hogy mi a probléma, sokkal gyorsabban tudunk végezni, ez pedig mindenkinek jó.”

Az ökölszabály szerint tehát a következőket érdemes tenni, mielőtt pánikszerűen a rendszergazdák után kiáltanánk:

• Először is gondolkodni egy picit, hátha valami teljesen triviális problémáról – kikapcsolt monitor, kihúzódott kábel – van szó.
• A gépet újraindítani – ez az esetek többségében megoldja a problémát. Az újraindítást egyébként is érdemes legalább hetente elvégezni, az okostelefonok esetében is, ez ugyanis elejét veszi a készülék lelassulásának és egyéb bajoknak.
• A számítógép és annak perifériái közelében ne tároljunk semmiféle folyadékot, és a poros billentyűzetet se vizes ronggyal tisztítsuk meg – különösen, ha a gép be van kapcsolva.
• Ha megtörtént a baj, ne essünk neki hajszárítóval, a forró levegő ugyanis további károsodást okozhat.

Emellett pedig időnként – leginkább a számukra dedikált világnapon – éreztessük a rendszergazdákkal, hogy értékeljük a munkájukat, és figyelünk rá, hogy mit mondanak, hiszen ezt kizárólag a mi segítésünk érdekében teszik.