2018. Augusztus 11.

Szerelem, szex, szellemirtók – a Nagyszínpad titkos élete

Húzónevek, több tízezres bulik, szappanbuborék, vízipisztoly, vödörnyi koktélok, a kameráknak pózoló gyönyörű emberek. Oké, de mi van, ha mindennek vége? Fotók arról, hogyan változik szürreális filmdíszletté a Sziget Nagyszínpada az utolsó koncert után.

Neményi Márton

Civil falu, Magic Mirror, sakk-klub és tíz forintért tanácsokat osztogató rabbi, ez mind csodás, de a Sziget azért mégiscsak a nagyszínpados sztárfellépőkről szól, legalábbis, ami a marketinggépezetet illeti, mindenképpen. Mintha a fesztivál minősége főleg – de legalább fele részben – azon múlna, mely kurrens együtteseket és énekeseket sikerül idecsábítani. A zeneiújságíró-szakma (vagy hát ami maradt belőle) rendes nyári poénforrása vagy tíz éven át az volt, hogy idén vajon a Prodigy, a Faithless vagy a Guano Apes jön-e, illetve, hogy milyen sorrendben lépnek majd fel. (Értsd: szó szerint tíz éve lejárt lemezek mentek a Nagyszínpadon.)

Ennek ellenére mindig megtelt a fesztivál, ami egyrészt azt jelenti, hogy a látogatók nem feltétlenül a menőségiügyi megmondóemberek ízléséhez igazodnak, amikor a Szigetet választják az aktuálisabb, de obskúrusabb bulik helyett, másrészt, hogy nem a Nagyszínpad miatt jönnek, hanem csak úgy, szigetelni, és ha már itt vannak, megnézik a Faithlesst, a Prodigyt és a Guano Apest. (Az átok egyébként pár éve megtört, idén például tényleg menő a Sziget főfellépő-felhozatala, három szó: Lana Del Rey.) Sebaj, mi most csak azért is maradjunk a Nagyszínpadnál.

A színpad előtti tér egyébként így néz ki, és csúcsidőben ilyen fotók szoktak készülni ott:

Fotó: MTI / Sóki Tamás

Minket azonban nem ez érdekelt, hanem a történet másik fele. A Nagyszínpad programjának ugyanis szigorúan este 11-kor vége, jogszabályilag is, illetve azért, mert a nem a Szigeten élő emberek állítólag ekkor már aludni szeretnének. A zenének egy pillanat alatt vége, a fények szerencsére maradnak, a több tízezres tömeg pedig gombnyomásra elindul inni, enni, pasizni, csajozni, ikszelni, szeletelni és dudorogni. Ekkor érkeztünk meg mi, hogy végignézzünk egy teljes éjszakát az eleinte szeméttel, majd a nagy semmivel borított placcon. Szürreális, ismeretlen világ ez: 11-ig itt a legnagyobb a népsűrűség, utána azonban a legkisebb,

mindenhol máshol többen vannak, mint a Nagyszínpad előtt.

Aki mégis idetéved, az egy szürreális film díszletei közt találja magát, amolyan kistérségi Apokalipszis most! ez, csak valkűrök és lövöldözés nélkül. Bódulat, fetrengés, petting, programfüzet-vizslatás, szerelem, veszekedés, kibékülés vagy egyszerű várakozás. Ironikus módon ugyanis a hajnali Nagyszínpad tökéletes találkozási pont, biztosan megtalálják egymást, akik oda beszélik meg, míg este ugye eleve reménytelen bármit is lépni a

NAGYSZÍNPAD ELŐTT BAL KIVETÍTŐ ALATT HARMADIK SOR GYEREEEE!!!44!

– típusú üzenetekre: úgysem sikerül.

Íme tehát húsz kép a Nagyszínpad titkos életéről, este 11-től hajnali háromig. Felbukkannak benne a fent említett jellegzetes helyzetek és alakok, plusz a Rózsaszín Párduc és a lombfújógéppel takarító magyar szellemirtók. Időrendi sorrendben haladunk.