Kicsit úgy érzem magam, mint egy keletnémet hittérítő, zaklatom a családomat, hogy értsék már meg, hogy nincs jobb magyar sorozat az Aranyéletnél, felháborodok, hogy valamelyik barátnőmnek nem elég csodálatos Olasz Renátó, és a szerkesztőség tagjai sem lehetnek biztonságban, ameddig legalább az első évadon nem jutottak túl. Nagy mázli, hogy már most akadnak igazi rajongók.
Itt van például Szilvi, aki szintén szerelmes, de a végén elgondolkozik a magyar valóságon:
„Megnézed az első részt, és egyszerűen beleszeretsz. Lenyűgöző forgatókönyv, csavaros cselekmény, kiváló szereplőgárda.
Éles tükröt tart a semmiből felkapaszkodott újgazdag réteg elé. Megmutatja, a pénz sokakat megbabonáz, mindegy, milyen forrásból érkezik. Ebben a világban nincsenek határok, és azt gondolod, bármit megtehetsz csupán azért, mert tele a zsebed – vagy nem is, csak úgy teszel. A kisember próbál önmaga maradni, de a megfelelés, az elvárások, az elfogadás iránti vágy átbillenti a józan gondolkodást.
Az Aranyélet látszólag jócskán túllő a valóságon, közben meg azon morfondírozol, talán mégis hátborzongatóan pontos képet mutat. Szórakoztat, kikapcsol és mélyen elgondolkoztat. Ezért szeretem.”
Ágit a szereplők jellemfejlődése ejti rabul:
„Nem elég, hogy tökéletesen leképezi a (magyar) valóságot, de a szereplők motivációit és fejlődési folyamatait is remekül bemutatja, emellett a karakterek emberiek és szeretni valóak. Magával ragad a történetvezetés, hogy azt hiszed, ennél már nem lehet durvább, de mindig kiderül, hogy lehet, a humor és az aktualitás! 2015 szilveszterén néztem bele először az első évadba, ebből az lett, hogy hat részt néztem végig egyben, majdnem az éjféli koccintásról is lecsúsztam, majd másnap délután a maradék kettőt. Egy évvel később a második évadot tűkön ülve vártam, és pont így vagyok a befejező nyolc résszel is!”
Bence PhD-re készül, úgyhogy tőle pontosan ilyen szakelemzést vártunk:
„Az HBO nemzetközi háttere, a magyar politikai élettől tartott távolsága miatt az Aranyélet más hazai sorozatoknál bátrabban és egyenesebben mer fogalmazni a mai Magyarországot megnyomorító fehérgalléros bűnözés mechanizmusairól. Emellett rámutat, hogy a korrupció a társadalom minden szintjét átszövi, nagyvállalatoktól a kisboltokig. A sorozat kedvező fogadtatása bizonyítja, hogy a nézők meghálálják a társadalomkritikus hangvételt, az első két évad legfontosabb gengszterfigurájának, Endre bának a népszerűsége pedig arra utal, hogy a magyar nézők a simlis ügyeskedőből önmegvalósító kiscézárrá érett karakterben találták meg a saját példaképüket, amit akár aggasztónak is találhatunk. Én például ezért a tanulságért szeretem az Aranyéletet.”
És jön Adél véleménye is, aki a személyes Aranyélet-dealerem, ugyanis 2 éve miatta csúsztam rá végérvényesen:
„Végre egy fordulatos sorozat, amiben nem találtam ki előre, hogy mi fog történni.
Olyannyira nem, hogy több epizód végén csak ültem a kanapén, és pislogtam leforrázva, hogy ezt nem hiszem el. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, mert remekül össze van rakva, kezdve a főcímtől a zenén át a karakterekig. Tök jó az is, hogy változik benne a szereplők jelleme – kié pozitív, kié negatív irányba –, de a lényeg, hogy senki nem vegytisztán jó vagy rossz, hanem összetettebb, életszerű karakterek vannak benne.
Plusz ha nem is reflektálnak a filmben közvetlenül aktuális történésekre, mégis azt érzi a néző, hogy pont így működhetnek a dolgok a magyar alvilág módosabb rétegében is.
Az van, hogy az HBO sorozatai majdnem mindig elég erősek szoktak lenni, de az Aranyélet még ebből az erős mezőnyből is kiemelkedik. Micsoda szerencse, hogy a teljes utolsó évadot felrakják vasárnap az HBO GO-ra, és hétfőn pont szabadnapos leszek. Meg is bolondulnék, ha állandóan napokig kellene várnom a folytatásra.”
Marci, akiből előtört az apa:
„Nekem az Aranyéletben Olasz Renátó karaktere jött be leginkább. Márk útja mutatja meg, hogyan csúszhat bele egy a kamaszkorból épp kinőtt fiatal a bűnözésbe. Apád nem szeret eléggé? Anyád kellőképpen gátlástalan? Te pedig mennél előre, de nem sokra tartod a szabályokat? Aztán egyszer ott állsz egy veremben, ahol szét kell verned a legjobb barátodat, különben te halsz meg. Szülőként nézve ez a sorozat tűpontosan láttatja, mire figyelj, ha egy hormonoktól tomboló kamasszal élsz együtt.”
Végül jöjjön Gábor, akit teljesen hidegen hagy a sztori, de az ő motivációja messze a legjobb:
„Megnéztem az 1/4 részt, mert fórumon írták, hogy szerepel benne egy Wartburg Trans.
De nagy csalódás volt, mert csak egy pillanatra mutatták a kocsit, hátulról. Amikor leterelik róla szegény malacot, hogy aztán lemészárolják. A disznóvágás-jeleneten látszott, hogy ilyet legfeljebb csapatépítőn láttak, akik berendezték a helyszínt. Amúgy abban a részben néha elég jól elkapták a valóságot, de egy valódi, nagypályás bűnöző életviteléhez képest kicsit szegényesnek találtam a díszleteket, különös tekintettel az autóikra, Ónodi Eszter meg annyira maníros volt, hogy az már sajog.”
