Less be a függöny mögé: „A pápanő” kulisszatitkai (x)

A próbák alatt, amikor már állt a díszlet, elkészültek a jelmezek, a parókák, egyszóval testet öltött az előadás, mindenki „véletlenül” a színpad felé járt, arra akadt dolga. A kulissza sötétjéből lestük a koreográfiák alakulását, bele-belehallgattunk a zenei próbákba. A próbaterem meghitt közege és a jelzett díszlet falai közül végre színpadra került a produkció. Az egész színház egyszerre lélegzett Hargitai Ivánnal és csapatával. Horesnyi Balázsnak a lateráni bazilikát imitáló templomrészlete betölti a József Attila Színház deszkáit. Amikor megérkeztek az elemek, mint egy puzzle darabkáit illesztették a díszítők a helyükre. Az állandóan mozgó színpadon millimétereken múlik, hogy ez az impozáns épület elfér-e, és akadály nélkül tud-e forogni alatta az úgynevezett forgó. Vajon beférnek-e a táncosok a számukra hagyott szűk résen, és a helyszínváltásra szánt negyedfordulatok alatt a produkcióban dolgozó 58 művész helyet tud-e cserélni?

A „helyzet csak fokozódott” , amikor a premier előtti utolsó héten a kényelmes próbaruhákat felváltották Kárpáti Enikő jelmezei, amelyek a rendezői koncepciót követve tükrözik a darab által felvetett kérdés kortalanságát. A középkori liturgikus öltözetek úgy XXI. századiak, hogy mindeközben nem veszítenek méltóságukból, és tükrözik a szereplők társadalmi hierarchiában betöltött helyét. Egy újabb kulisszatitok: a két Johanna kék ruhája a bemutató pillanatáig rendre megmakacsolta magát. Mindegy volt, ki viseli, kinyílt, idejekorán felfedve a Johanna hátán húzódó sebeket, apja veréseinek nyomát. A bemutatón mi, a háttérben dolgozók lélegzet-visszafojtva néztük, hogy amikor Csonka Dóra kergetőzik a matekleckéért a gyerekszereplőkkel, akkor vajon egyben marad-e a jelmez. Kopp-kopp-kopp: a kék darab azóta hibátlanul tölti be feladatát.

A külön-külön, gondosan elpróbált jelenetek láncra fűzve, előadásként peregnek. Szent-Ivány Kinga koreográfiája nemcsak a dogmatikus egyházi hangulatot idézi meg, hanem a középkorban üldözött pogány kultúrát is. A mozgás játékká válik, mintegy talizmán kíséri végig az előadás szereplőinek életét. Nemcsak a zenei anyag, hanem a tánc is tobzódik a reprízek adta lehetőségek tengerében. Újabb titok: a koreográfia annyira magas színvonalú, hogy a táncosok minden előadás előtt át kell, hogy nézzék az egészet, különben félő, hogy lepottyannának a meredek díszletről. Erőfeszítésük nem marad jutalom nélkül, a hollókat minden tapsrendben külön ováció fogadja.

Életre kelt a díszletbe rejtett vászon, a rajta futó animációk új dimenzióba emelik a történetet. Hargitai Iván régi harcostársa, Magyarósi Éva a klasszikus, középkori festészeti remekműveket ötvözi korunk videografikai eszközeivel. Szokás szerint jóval több anyag készült, mint amennyit Iván felhasznált. A sokéves együttműködés gyümölcse ez a szubjektív szabadság.

Gyertek, tartsatok velünk ti is Johanna titokzatos világába a József Attila Színházban!