Miért „kötelező” szilveszterkor mulatni? Ősi hagyományok nyomában

Újévi ünnepségeket már az ősi Egyiptomban is tartottak, de az ókori rómaiak ünnepelték először  január 1-jét, i.e. 46-ban, a julián naptár bevezetésekor. Régen mindenki másképp csinálta.

Miért mulatunk szilveszterkor?

Az európai országokban sokáig karácsony, Vízkereszt vagy március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony volt az új év kezdete. A honfoglaló magyarok is az évszakok, azaz a tél és a tavasz váltásához kötötték az új év első napját. A 17. században XII. Ince pápa rendelkezett a Gergely-naptár alapján: az óév utolsó napja december 31, az új év első napja pedig január 1. lett. Érdekes, hogy Angliában a 18. század közepétől, a görögöknél pedig csak 1923-tól ünneplik január 1-jén az újévet.

Az óév utolsó napján, december 31-én emlékezünk I. Szilveszter pápára, aki ezen a napon hunyt el, és a legenda szerint Nagy Konstantin császárt is megtérítette. Az ókori római mulatságok, a szaturnáliák mintájára – ahol a szegények és gazdagok együtt mulattak – zajos lakomákat, mulatságokat rendezünk. A középkori Franciaországban a január 1. körüli rendezett zajos mulatságokat a bolondok ünnepének nevezték. A babona szerint a lárma elűzi a rossz, ártó szellemeket, és távol tartja a gonosz erőket. A tűzijáték, a hangos mulatozások, bálok, az ünneplés ezt a célt, valamint az újévi szerencse üdvözlését szolgálja.

Szilveszteri szokásaink elválasztják az óévet az újtól, sok szerelemhez, termékenységhez és időjáráshoz kapcsolódó hagyomány él a mai napig. Újév napjához kötődnek az elmaradhatatlan fogadalmak is, a hagyomány szintén az ókori Rómából ered. Ilyenkor azzal, hogy megfogadjuk, idén másként cselekszünk, elismerjük azt is, ha eddig valamiben hibáztunk, és ezzel hátrahagyjuk azt.

Ókori szaturnália

Ősi magyar újévi hagyományaink

Régen a magyarok dudával, kolomppal, ostorral és bádogdarabok összeütésével csaptak zajt éjfél körül, és téltemetés címén egy, az óévet jelképező bábut ástak el a földbe, vagy égettek el. Némely helyeken az óévet egy öregembernek öltözött legény testesítette meg, akit szilveszterkor jelképesen kiűztek a faluból.

A paraszti házaknál ilyenkor tartottak nyájfordítást is, vagyis az állatokat éjjel felkeltették, és rábírták őket, hogy forduljanak a másik oldalukra. Másnap, újév napján sem a nők, sem az állatok nem dolgozhattak, nehogy szerencsétlenséget hozzanak. A hajadon lányok leendő mátkájuk kilétét ólomöntéssel, pogácsasütéssel és gombócfőzéssel igyekeztek kideríteni. Ismert volt a fokhagyma kalendáriumból történő jóslás is. Ennek során még este 12 fokhagymagerezdet – ami a 12 hónapot szimbolizálta – megsóztak, és azok a gerezdek jelölték az esős hónapokat, amik reggelre átnedvesedtek.

 Szilveszterkor a szokásos lencse, és disznóhúsos ételeken kívül hosszúra nyújtott tésztából készült a rétes, hogy a szerencse is sokáig tartson, és minden finomságot jócskán megtöltöttek, hogy az új évben se szűkölködjenek. Karácsonyhoz hasonlóan újév napján is házról házra jártak a kántálók, akik jókívánságokkal állítottak be a házakhoz. Újév napján nem örültek, ha nő vendég lépett először a házba, mert az szerencsétlenséget okozott, ellentétben a férfi látogatóval.

via