Bizonyára olvasóink is gyakran találkoztak az elmúlt napokban a #10yearchallenge hashtaggel jelölt bejegyzésekkel, amelyeken ismerőseink, hírességek és egy idő után már cégek is azt mutogatták, hogy mennyit változtak vagy nem változtak az elmúlt tíz év során. Lehetett jókat mosolyogni, esetleg szörnyülködni, hogy X vagy Y mennyit öregedett, bezzeg Z és W semmit sem változott, vajon hogy csinálják?!?
Eközben a háttérben csendben mosolyognak a képeket osztályozó algoritmusok, neurális hálózatok és mesterséges intelligenciák. A Facebook és annak mindenható ura, Mark Zuckerberg ugyanis előszeretettel alkalmazza ezeket az eszközöket, hogy segítségükkel még több, még pontosabb információt gyűjtsön be az oldal nagyjából 2,2 milliárd felhasználójáról.
Tőlem gyűjthetik az adataimat, most mit fognak megtudni?!?
Sokan a fenti válasszal pattintják le a közösségi oldallal kapcsolatos aggályokat, és valóban, egy-egy fotónk keveset árul el rólunk, legalábbis, ami a felszínt illeti. A digitális képek azonban a látható információ mellett egy sor további adatot is tartalmaznak, hacsak azokat nem tiltjuk le, nem töröljük a kész képből, vagy nem másoljuk át a képet valami olyan módszerrel, amely ezeket az úgynevezett EXIF-adatokat felülírja. Így könnyen megtudható, hogy a képet mikor, hol, milyen eszközzel készítettük.
Sokak számára ez még mindig nem jelent akadályt, és nyugodtan szórják a fotókat, illetve más, a felhasználói fiókjukhoz kapcsolódó információkat egy-egy vicces poszt, mém vagy valamilyen facebookos játék kedvéért.
A Facebook pedig mindebből üzletet csinál a posztjaink mellett megjelenített hirdetések formájában. Vagyis, amikor fejest ugrunk egy, a 10 year challenge-hez hasonló kezdeményezésbe, valójában Mark Zuckerberg bankszámláját hizlaljuk akarva-akaratlanul. Ezt persze már akkor elfogadtuk, amikor regisztráltunk az oldalra, szóval ezzel utólag már nem sok mindent lehet tenni azon kívül, hogy töröljük a felhasználói fiókunkat, erről azonban sokan hallani sem akarnak. Ha másért nem, akkor azért, mert a Facebook üzenetküldő szolgáltatásán, a Messengeren keresztül tartják a kapcsolatot ismerőseikkel, barátaikkal, családtagjaikkal.
Lehet, hogy a #10yearchallenge nem a Facebook ármánykodása, de nehéz másra gondolni… (Fotó: Getty Images)
Ezek a fotók már úgyis fent voltak Facebookon!
Ez a másik gyakori érvelés azzal a paranoiával kapcsolatban, amely szerint a közösségi oldal képfelismerő algoritmusok működését tökéletesíti a #10yearchallenge fotói révén. Igen ám, de ez nem olyan egyszerű. Tény, hogy a Facebookra feltöltött adataink között ott lehetnek a tíz évvel ezelőtti képeink is, ezeket azonban, mesterséges intelligencia ide, öntanuló algoritmus oda, nem olyan könnyű rendszerezni. Részben azért, mert nincs rá garancia, hogy a tíz évvel ezelőtti profilképünk valóban minket ábrázol, mint ahogy az sem biztos, hogy az évtizedes fotó valóban a 2009-es önmagunkat ábrázolja.
Magyarul, ha a fotós játék nélkül engedték volna rá az algoritmusokat a felhasználói profilokra – márpedig azokat ráengedték korábban is, elég csak a Facebook megannyi adatvédelmi botrányára gondolni a Cambridge Analyticától egészen odáig, hogy Mark Zuckerberget is halottnak nyilvánította az egyik ilyen kódsor –, akkor a begyűjtött adatok nagyon „zajosak” lettek volna, rengeteg felesleges vagy használhatatlan információval.
Egy képfelismerő, képelemző algoritmus megfelelő tréningezéséhez viszont egy rendezett, érthető és zajmentes adatbázisra van szükség, lehetőleg minél nagyobbra. Például egészen kiváló lenne ilyen szempontból, ha volna egy csomó fotó, amelyeken ugyanazok az emberek szerepelnek, és ahol a két kép készítése között ismert idő – például tíz év – telt el. Nosza, rajta, kérjük meg a felhasználókat, hogy hozzák létre ezt az adatbázist egy népszerű játék keretében.
Tény, hogy sem a Facebook, sem az Instagram nem tett közzé erről szóló felhívást, mint ahogy sehol, egyetlen hivatalos forrás sem állítja, hogy a #10yearchallenge-et kifejezetten ezért indították volna el. De nem nehéz hasonlóra gyanakodni, miután Mark Zuckerberg cége már számtalan alkalommal élt vissza a felhasználók bizalmával.
A Facebook egyébként a maga részéről mindent tagadott: „Ez egy felhasználók által létrehozott mém, amely magától kezdett virálisan terjedni” – írta a cég egyik szóvivője a Wired magazin kérdésére. „Nem a Facebook kezdeményezte ezt a trendet, a mémhez pedig olyan fotókat használnak, amelyek már eleve megtalálhatók a Facebookon. A Facebooknak semmi haszna nem származik ebből a mémből (leszámítva, hogy mindannyiunkat emlékeztet a 2009-es, megkérdőjelezhető divatra). Emlékeztetőül még annyit megjegyeznék, hogy a Facebook felhasználói maguk állíthatják be, hogy szeretnék-e használni az arcfelismerési funkciókat, vagy sem.”
Nem meglepő céges állásfoglalás, azonban onnantól kissé hiteltelenné válik, amikor azt állítják, hogy a Facebooknak SEMMI haszna nem származik ebből. Hiszen ott vannak a már említett hirdetések, amelyekkel folyamatosan bombázzák az ismerősök fotóit lájkolgató felhasználókat. Innentől pedig minimum megkérdőjelezhető, hogy a közlemény többi részének mennyi az igazságtartalma, főleg, hogy az is többször előfordult már, hogy bizonyos funkciók akkor is működtek, ha a felhasználók kikapcsolták azokat. Abba is érdemes belegondolni, hogy ha mi magunk ki is kapcsoljuk az arcfelismerést, ha egy ismerősünknél működik, ő pedig feltölt egy olyan fotót, amelyen mi magunk is rajta vagyunk, azt a képet szépen feldolgozza a Facebook algoritmusa.
Ha jóhiszeműek vagyunk, mondhatjuk, hogy az arcfelismerő algoritmusok rengeteget segíthetnek például eltűnt személyek vagy bűnözők felkutatásában, azonban az is kiderült már, hogy ezek az algoritmusok egyrészt nem tévedhetetlenek, másrészt a hasonló folyamatok automatizálása – például a bűnözők keresése – sajátos veszélyeket rejt. Egy algoritmus ugyanis csak annyira megbízható, amennyire korrektül az azt létrehozó emberek megírták. A gyakorlat azonban sajnos azt mutatja, hogy a hasonló kódsorokba a készítők, fejlesztők előítéletei szépen bekerülnek, idővel pedig a gépi működés miatt felerősödhetnek. Vagyis még van hová fejlődni ezen a téren.
Arról sem árt beszélni, hogy ezek az adatok visszaélésekre is lehetőséget adnak. Például az öregedés jeleit felismerő algoritmusokat a jövőben – akár a tudtunk nélkül – felhasználhatják a munkaadók, egészségbiztosítók és hasonló cégek, hogy pontosabb információik legyenek az ügyfeleikről, akik számára ezen adatok alapján alakítják majd az ajánlataikat.
De abba is érdemes belegondolni, hogy – mint az már korábban is kiderült – a Facebook által begyűjtött adatrengeteghez valószínűleg sokkal többen férnek hozzá, mint azt Mark Zuckerberg hajlandó elismerni. Az pedig rettenetesen ijesztő lehetőség, hogy az egy-egy hasonló kezdeményezés során megszerzett információk kiszivárognak, és bekerülnek egy sokkal több adatot tartalmazó gigantikus adatbázisba, ahol esetleg azt is tudni lehet majd, hogy egy adott arc tulajdonosa hol lakik, mi a hitelkártyájának a száma, egyébként pedig merrefelé mozog nap mint nap a városban.
Ezeket az információkat már ma is számtalan alkalmazás gyűjti az okostelefonunkon, képzeljük el, milyen hatalom kerülhet annak a kezébe, aki összefésüli az összes rólunk szóló információt.
Ezek az adatok már náluk vannak, mit tehetnék?
Elképzelhető, hogy a #10yearchallenge valóban nem a Facebook ármánykodása, és valóban csak a felhasználók által generált jópofa játékról van szó. Nincs is ezzel semmi baj, a lényeg inkább ott volna, hogy a kihívás rávilágított, még mindig milyen könnyen adjuk át az adatainkat az online térben. A tanulság tehát leginkább annyi lehet, hogy a jövőben kétszer is gondoljuk meg, hova, milyen adatokat töltünk fel magunkról, és azokat hogyan használhatják fel a tudtunkon kívül.
A legjobban Kate O’Neill, a Wired munkatársa foglalta össze, hogyan lenne jó viszonyulni a hasonló kezdeményezésekhez. A #10yearchallenge-re ugyanis az alábbival reagált Twitter-oldalán:
Én 10 évvel ezelőtt: valószínűleg simán beszálltam volna a profilképes játékba a Facebookon és az Instagramon.
Én ma: azon gondolkodom, hogyan lehet ezt a rengeteg adatot felhasználni az arcfelismerő és az öregedést modellező algoritmusok tréningezésére.
A lényeg tehát, hogy saját adatainkkal kapcsolatban legyünk éppen annyira tudatosak, mint amennyire a tudatos vásárlók informálódnak az általuk megvenni kívánt termékekről és szolgáltatásokról!
