Eseménydús időszak volt 1969 augusztusa, amikor a hónap közepén, egészen pontosan 15-én Nick Ercoline a New York-i Dino’s nevű bárban dolgozott, míg barátnője, Bobbi Kelly, akivel két és fél hónappal korábban ismerkedtek meg, a pultnál üldögélt és a híreket hallgatta a rádióban. Az elmúlt 30 napban a hírek Ted Kennedy szenátor haláláról, a Holdra szállásról, valamint Sharon Tate színésznő és hét további kaliforniai állampolgár meggyilkolásáról szóltak. Emellett, arról is beszámoltak a rádióban, hogy New Yorktól nagyjából 40 mérföldre óriási forgalmi dugót okoznak a fiatalok, akik egy Woodstock Music and Art Fair nevű fesztiválra özönlenek, a látogatók számát már akkor félmillióra becsülték.
Ercoline és Kelly mindketten húszévesek voltak ekkor, a hír hallatán pedig úgy döntöttek, ezt nekik is látniuk kell. Egyik barátjuk, Jim Corcoran édesanyjának az autójával útnak is indultak, az utolsó kilométereket azonban már gyalog tették meg, mert a környéken mozdulni sem lehetett a rengeteg autótól. Egy csoport hippivel, köztük egy Herbie nevű kaliforniai sráccal kiegészülve érkeztek meg a fesztiválra, utóbbi egy hosszú botot hurcolt magával, amelynek a végére egy színes pillangót erősített.
„Nagyon emberi volt, az emberség egész tengere látszott előttünk – emlékezett vissza Bobbi egy korábbi interjú során. – Valahol valaki gitározott, többen szeretkeztek, valaki épp egy jointot szívott, miközben a levegőt megtöltötte a színpadról áradó zene, az érzékek valódi kavalkádja volt.”
Eközben a tömegben ott volt Burk Uzzle, a Life magazin fotósa is, aki egyébként családjával a közeli Neversink River partján kempingezett. Korábban a Newsweek ugyan felkérte, hogy tudósítson Woodstockból, ő azonban ezt elutasította, mert saját stílusában szerette volna bemutatni a fesztivált. Uzzle épp a színpad felé igyekezett, ahol Gracie Slick, a Jefferson Airplane énekesnője szolgáltatta az ébresztőt a fesztivál vendégei számára.
„Egyszer csak előttem állt egy pár, és megölelték egymást – mondta Uzzle a Smithsonian magazinnak adott 2009-es interjúja során. – Megcsókolták egymást, mosolyogtak egymásra, aztán a nő a férfi vállára hajtotta a fejét. Épp csak annyi időm volt, hogy elkattintsak pár fekete-fehér meg egy pár színes képet, aztán a hajnali fény megszűnt, és ezzel a pillanat hangulata is elillant.” A fotós azt is hozzátette, hogy a legismertebb képén látható pár nem vette észre, hogy lefotózta őket.
Egy évvel később, 1970-ben Jim Corcoran érkezett látogatóba a fiatal párhoz, hóna alatt a frissen megjelent Woodstock-lemezzel. Amikor ránéztek a borítóra, Nick Ercoline-nak feltűnt egy színes folt a kép bal oldalán. „Ez itt Herbie pillangója!” – kiáltott fel. Corcoran azonban csak annyit mondott, nézze meg jobban a képet.
„Ó, hát ezek itt mi vagyunk!” – kiáltott fel megint.
A többi, ahogy mondani szokás, már történelem, és bár az évek során többen felismerni vélték magukat a jellegzetes fotón, azonban a kép eredeti, vágatlan verzióján Corcoran is látható a pár mellett, így kétség sem férhet hozzá, hogy valóban ők szerepelnek a fotón.
Kellyt és Ercoline-t már többször megkeresték különböző lapok és tévécsatornák is, általában a woodstocki fesztivál valamilyen jubileumi évfordulóján, például 1989-ben. Mivel idén lesz 50 éve, hogy a rendhagyó koncertsorozatot megszervezték, bizonyára 2019-ben is kamerák elé áll majd a pár, akik a mai napig boldogan élnek együtt.
