A legtöbb bringásnak az jelenti a „szakma” csúcsát, ha nagyjából üzembiztosan tud elengedett kormánnyal is haladni, nagyobb esések nélkül. A menőbbek még a kanyart is be tudják így venni, azonban még ők is csak pótkerekes kezdők az úgynevezett „műkerékpározókhoz” képest.
Természetesen nem arról van szó, hogy ezek a sportolók nem egy valódi biciklit használnának, a műkerékpározás (artistic cycling) sokkal inkább a műkorcsolyázás és a műlovaglás világát idézi, csak épp nem a jégen, négy láb helyett pedig két keréken bemutatva.
A műkerékpározók ugyanis szédítő mutatványokat adnak elő, miközben különlegesen kialakított biciklijeik kormányán, nyergén vagy épp vázán állnak. Ez nem a levegőben ugráló BMX-esek világa, egyfajta kerékpáros balettnek tekinthetjük inkább.
Bár gondolhatnánk, hogy ez valami újfajta őrület, a műkerékpározásnak komoly hagyományai vannak: az első, nem hivatalos világbajnokságot 1888-ban tartották, noha ez igazából egy svájci–amerikai, bizonyos Nicholas Edward Kaufmann magánakciója volt, amellyel bringás trükkjeit szerette volna népszerűsíteni.
Valamelyest sikerrel járt, mivel a műkerékpározás még Magyarországra is eljutott: a Huszadik Század című folyóirat 1905. márciusi számában meg is jelent egy rövid cikk, amely egy bizonyos Pittoni Béla műkerékpározóról szólt.
Az első hivatalos világbajnokságra végül 1956-ban került sor, igaz, ezen még csak férfiak indulhattak. A nőknek egészen 1970-ig kellett várniuk, ekkortól már őket is engedték indulni a versenyeken.
A kevéssé ismert sportág napjainkban kezd új erőre kapni, ez jelentős részben két fiatal német versenyzőnek, a fenti videókon is látható Viola Brandnak és Lukas Kohlnak köszönhető, akik Instagram-oldalukon keresztül mutatják meg a világnak, hogy mire képesek.
Érdemes megnézni pár fotót és videót, azonban nyomatékosan szeretnénk mindenkit megkérni, hogy kellő képzettség hiányában ne próbálja meg reprodukálni az itt látható mutatványokat, ha nem szeretné meglátogatni a fogorvosát vagy baleseti sebészét.