„Ehhez képest az, hogy Luna ma már egy lépést sem tesz vörös kis barátja nélkül, nem akármilyen fejlődés” – idézi a LadBible című online portál a páros 19 éves gazdáját, Gemma Holdwayt. A fiatal lány hozzátette, szerinte kutyája azért volt távolságtartó, mert fogalma sem volt róla, Vixey milyen állat, hogy játszhat-e vele, vagy sem. „Aztán megtört a jég, Vixey pedig ma már mindenhova követi a kutyákat. Egész biztos vagyok benne, hogy úgy gondolja, ő is egy közülük.”
Kép forrása: LadBible
A kölyökróka egyébként testvéreivel 2018 márciusában került Gemmához és családjához. „Az udvarunkon lévő istállót takarítottam, mikor rájuk bukkantam” – mondja Gemma, majd hozzáteszi, először kismacskáknak gondolta az apró szőrmókokat. „Akkor tudatosult bennem, hogy valójában rókákat látok, mikor megláttam a fehér pamacsot a farkuk végén.”
Gemmáék ezután egy napon keresztül biztonsági kamerán keresztül figyelték az alom sorsát: reménykedtek, hogy sikerül megpillantaniuk a kölykök anyját is. „Mikor az anya egy nappal később sem került elő, magunkhoz vettük a kölyköket. Mivel egy meglehetősen forgalmas út mellett lakunk, biztosra vettük, hogy elütötték, ezért nem jön a kölykeiért.”
Kép forrása: LadBible
A fiatal lány interjújából kiderül, Vixey testvéreit néhány hónap után nyugodt szívvel visszaengedhették a vadonba, a legkisebb testvér azonban kénytelen-kelletlen náluk maradt. „A bevésődés miatt nem engedhettük őt a testvérei után” – magyarázza Gemma, majd hozzátette, a bevésődés bizonyos vadállatoknál a tanulási folyamat része. „A kölykök megtanulják felismerni azokat az egyedeket, tárgyakat, amik nem hasonlítanak az anyára. Mivel Vixey engem látott meg először, mikor kinyílt a szeme, engem tekint anyjának.”
Bár Vixey Gemmáéknál mostanra igazi családtag lett, a fiatal lány senkit se buzdít rá, hogy kövessék a példájukat, és rókát fogadjanak az otthonukba. „Legyen bármilyen cuki is a fotókon, Vixey mégiscsak vadállat. Egyáltalán nem olyan, mint a többi háziasított kedvencünk. Például ha veszélyben érzi magát, vagy feszült, azonnal harap. Már megtanultuk, hogy ilyenkor jobb, ha távolságot tartunk tőle, és békén hagyjuk, de ez beletelt egy kis időbe, és volt néhány rossz tapasztalatunk is.”
