Tavaly októberben láttam először a Zöld könyvet a Londoni Filmfesztivál programjában. Nem tudtam, hogy milyen filmre ülök be, ugyanis ez volt a fesztivál meglepetésfilmje, amire mindenki vakon vásárol jegyet, és csak közvetlenül a vetítőgép elindítása előtt jelentik be a szervezők, mit is fogunk látni. Bár a film este kilenckor, vagyis elég későn kezdődött, a közönség a hatalmas IMAX teremben végig együtt élt a történettel: amikor kellett, nevettek, amikor kellett, sírtak, és amikor a végén kiléptek a vetítővászon elé a film alkotói és színészei, akkora vastaps és üdvrivalgás fogadta őket, hogy nem volt kérdés: ez a film tényező lesz mind a mozikasszáknál, mind pedig a díjszezonban.
A Torontói Filmfesztivál közönségdíja után – ami szinte példátlan pontossággal szokta belőni a filmeket az Oscar-favoritok közé – az alkotók már valószínűleg a zsebükben érezhettek néhány szépen csillogó aranyozott szobrot, ám akkor arra még biztosan nem számítottak, hogy ez a díjszezon számukra borzasztó kemény menet lesz, és csak azért nem ők az év botrányéllovasai, mert erre ott van a Bohém rapszódia, amit egy pedofíliával vádolt direktor rendezett, akit ugyan kirúgtak a forgatásról, de a film sikerének hála még így is 40 millió dollárral gazdagodhat általa…
Családi biznisz
A Zöld könyv – Útmutató az élethez Tony Vallelonga (becenevén: Tony Lip) története, aki többnyire kidobóként dolgozott különféle klubokban, de 1962-ben másféle munkát is elvállalt. Egy nagynevű fekete zongorista, Don Shirley sofőrjének állt, hogy elkísérje a turnéján a zenészt. Csakhogy ez a turné minden volt, csak egyszerű nem: Shirley a fejébe vette, hogy az Egyesült Államok déli államait járja körbe a koncertjeivel, csakhogy akkoriban arrafelé még mindennaposak voltak a faji feszültségek, és egy szabadosan élő fekete zenész nem sok jóra számíthatott az arrafelé lakó fehérektől.
A Zöld könyv főszereplői és a rendező (b-j.): Viggo Mortensen, Peter Farrelly, Linda Cardellini, Mahershala Ali (Fotó: Getty Images)
Példának okáért: a címadó Zöld könyv egy olyan kötet volt, amit a déli államokba utazó feketéknek írtak arról, hogy melyik városban hol szállhatnak meg és hová mehetnek be enni, ugyanis a fehérek látogatta helyeken nem szolgálták ki őket. A film középpontjában azonban nem ez, hanem Tony és Don Shirley útközben, az együtt töltött idő során kialakuló barátsága áll, ami már csak azért is több egy sima haverkodásnál, ugyanis a történetet Tony Lip még gyakorló rasszistaként kezdi, de útitársa segítségével szép lassan átértékeli magában eddigi nézeteit, és a film végére jobb emberré válik.
Kiszámíthatóan hangzik? Az is, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne végtelenül szórakoztató és megható a filmes utazás Tony Lip (a filmben Viggo Mortensen) és Don Shirley (Mahershala Ali) társaságában. Az első támadások a filmet kapásból a kiszámíthatósága és régimódisága miatt érték, ráadásul Amerikában azt sem vették sokan jó néven, hogy megint fehér férfiak készítettek filmet a rasszizmusról, amiben ráadásul a főhős egy olyan fekete által gondolja át az eddigi nézeteit, aki egyáltalán nem mondható átlagosnak, sőt inkább olyan embernek mondható, aki az életvitelében/öltözködésében inkább a fehérekre hajaz, vagyis sokak szerint a film azt mutatja be, hogy a fehérek csak egy olyan feketét tudnak elfogadni, aki mindenben hasonul az ő életmódjukhoz. A film jó szándékát ugyan kevesen vitatták, de az üzenetét annál inkább, mert messze nem progresszív.
November 8. – Az n betűs szó
Ha az ember Amerikába megy, vannak szavak, amiket jobb, ha nem mond ki nyilvánosan, de még jobb, ha privát beszélgetésekben sem. Ezen szavak közül talán a legfontosabb az a bizonyos n betűs szó. Viggo Mortensen erről azonban megfeledkezett egy pillanatra, ami nagy hibának bizonyult.
A Zöld könyv novemberi vetítésén Los Angelesben a film utáni beszélgetésen a színész száját az alábbi mondat hagyta el: „Az emberek nem használják többé a nigger szót.” A teremben a beszámolók alapján érezhetően megfagyott a levegő. Bár a kontextusból látszik, hogy Mortensen semmi rasszistát nem akart mondani, sőt pont azt próbálta magyarázni, hogy régebben az emberek száját simán elhagyta alkalmanként az n betűs szó, és ugyan most már nem használják, de ettől még lehetnek rasszista gondolataik, mégis óriási botrány keveredett belőle, és még Mortensen főszereplőtársa, Mahershala Ali is kénytelen volt a védelmére kelni, bár azt elismerte, hogy Viggónak nem szabadott volna használnia a kifejezést. De ha ennyinél megállt volna a Zöld könyv botránykörútja, még olcsón megúszta volna a produkció.
Zöld könyv
November 21. – Don Shirley családja elhatárolódik a filmtől
Shirley legfiatalabb, utolsó élő testvére, Maurice Shirley és unokahúga, Carol Shirley Kimble nyilatkozata jókora pofon a filmnek.
A Zöld könyv hazugságok szimfóniája
– állítják a legendás zenész rokonai, ami egy életrajzi film esetében majdhogynem egyenlő a kivégzéssel. A családtagokat sértette, hogy a film magányos farkasként ábrázolta a zenészt, aki nem igazán áll kapcsolatban sem a családjával, sem a fekete közösséggel, ami nemes egyszerűséggel nem igaz, sőt azzal is támadták az alkotókat, hogy Tony Lip és Don Shirley között valójában a kapcsolat pusztán csak szakmai természetű volt, ők ketten sosem voltak barátok. A helyzet odáig fajult, hogy Mahershala Ali nyilvánosan bocsánatot kért a családtagoktól, azt állítván, hogy nem tudott róla, hogy a zenésznek még voltak élő, közvetlen hozzátartozói. A kipattant ügy persze nem ennyire egyszerű.
A film forgatókönyvírója, Nick Vallelonga egyben Tony Lip fia, és az apjával készült rengeteg interjú szolgáltatta a Zöld könyv alapját, de állítása szerint nem lehet egyoldalúsággal megvádolni, ugyanis interjúzott Don Shirley-vel is. Vallelonga szerint Shirley volt az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a film csak és kizárólag a turnézás hónapjait érintse, és ne foglalkozzon mással az életéből, ezért lehetséges, hogy kimaradt a sztoriból a zenész rokonsága, akik a turnézás idején nem voltak vele. Shirley az interjúk során barátjának nevezte Tony Lipet, nála autentikusabb forrást pedig nehezen lehetne találni. Azt azonban Vallelonga is elismeri, hogy később Shirley örököseivel egyeztetett csak, akik a barátai voltak, és nem a családtagjai, és utólag már belátja, hogy ez hiba volt, mert a családtagokkal is egyeztetnie kellett volna.
Mahershala Ali és Viggo Mortensen filmje favoritként kezdte, de egyre jobban távolodik a legjobb film Oscar-díjától (Fotó: Getty Images)
Január 7. – A péniszbotrány
Egy nap telik csak el a Zöld könyv nagy Golden Globe-győzelme után, és máris érkezik az újabb botrány. Egy 1998-as Newsweek-cikkből kerül elő egy Cameron Diaz- idézet, melyben a színésznő a Keresd a nőt! forgatásán történtek apropóján írja le a rendezőt, Peter Farrellyt:
Ha egy rendező az első találkozásotok alkalmával megmutatja neked a péniszét, akkor el kell ismerned, hogy egy kreatív géniusz.
Az interjúból nyilvánvaló, hogy Diaz nem sértődött meg a dolgon, és tényleg viccesnek találta, de az is nyilvánvaló, hogy a #metoo korszakában nem lehet elmenni csak úgy egy olyan direktor mellett, aki ha csak viccből is, de a forgatásain a tesójával – aki állandó társrendezője volt egészen a Zöld könyvig – rendszeresen viccelődött a péniszük előkapásával. Bár tény, hogy senki nem jelezte, hogy ezen kiakadtak volna, Peter Farrelly végül kiadott egy közleményt, amiben elismerte, hogy annak idején tényleg viccesnek találta a dolgot, de ma már borzasztóan szégyelli magát emiatt.
Január 7. – A forgatókönyvíró muszlimgyűlölő tweetje
Nem sokáig örülhettek a Zöld könyv alkotói a Golden Globe-díjaiknak, ugyanis másnap nemcsak a korábbi pöcsvicceikkel kellett szembesülniük, hanem előkerült Nick Vallelonga 2015-ös muszlimgyűlölő tweetje, ami már csak azért is különösen pikáns, mivel a Zöld könyv egyik főszerepét egy közismerten muszlim színész, Mahershala Ali alakítja. Vallelonga megosztotta a neten Donald Trump egyik tweetjét, amiben az elnök (még az elnöki tisztség betöltése előtt) azt az összeesküvés-elméletet népszerűsítette, miszerint New Jersey-i muszlimok a 9/11-es támadások idején nyíltan ünnepelték a World Trade Center leomlását és több ezer amerikai halálát. Az elméletet sosem tudták bizonyítani, de népszerűnek számít a szélsőjobbos táborban. Amikor Vallelonga figyelmét felhívták a dologra, az első reakciója csupán annyi volt, hogy gyorsan törölte a tweetet, és el kellett telnie egy napnak, mire kiadott egy közleményt:
Mélységesen szeretnék bocsánatot kérni a briliáns és csodálatos Mahershala Alitól és a muszlim hit összes követőjétől azért a kárért, amit a tweetemmel okoztam. Szeretnék elnézést kérni elhunyt édesapámtól is, aki maga is sokat változott a Don Shirley-vel való barátsága hatására, és ígérem, hogy ezt a leckét sosem fogom elfelejteni. A Zöld könyv egy történet szeretetről, elfogadásról, a határok ledöntéséről, és ígérem, jobb ember leszek.
Nick Vallelonga és Viggo Mortensen (Fotó: Dia Dipasupil/Getty Images for National Board of Review)
A film körüli botrányok eléggé megtépázták a sokáig favoritnak tartott produkciót, de így is 5 Oscar-jelöléssel várhatja a február 24-i díjátadó gálát, és reális esélye van arra, hogy Mahershala Ali legjobb férfi mellékszereplőként Oscart kapjon, valamint a legjobb eredeti forgatókönyv díja sem teljesen reménytelen. Az azonban kisebb csoda lenne, ha a film a legjobb filmnek járó Oscarral mehetne haza. Bármi is történik a díjátadón, az biztos, hogy a film bevételeit a botrányok eléggé megtépázták. A szakértők Toronto után simán esélyesnek látták, hogy százmilliós bevételt érjen el a film, de mostanáig be kellett érnie 61 millióval, pedig már régóta műsoron van Amerikában. A Zöld könyv – Útmutató az élethez február 21-től látható a mozikban.
