A németországi Chemnitz állatkertjéből érkezett Bohus, a hím manul (azaz pusztai macska), hogy párja legyen Borsónak, aki öt éve él a Fővárosi Állat- és Növénykertben, egy éve azonban egyedül.
Borsó, a nőstény manul párt kapott. Fotó: Fővárosi Állat- és Növénykert
A pusztai macska ma leginkább Iránban, Afganisztánban, a Kasmír indiai és pakisztáni részén, Kínában és különösen Tibetben, Mongóliában, Oroszország egyes vidékein, valamint Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Türkmenisztánban és Tádzsikisztánban, a Kaukázus mentén pedig Azerbajdzsán és Örményország egyes vidékein fordul elő.
Ezeken a tájakon eléggé változatos, de szinte mindenütt szélsőséges az időjárás. Ennek megfelelően a pusztai macska nemcsak a szárazságot, de a hideget is jól viseli. Az időjárás viszontagságai ellen vastag bunda védi, amely egyben a látszólagos méretét is megnöveli. A manul ugyanis lényegében akkora, mint egy házi macska, de bundája miatt valamivel nagyobbnak tűnik.
Maga a manul elnevezés valószínűleg az állat mongol nevéből (manuul) ered, innen került a faj tudományos nevébe (Otocolobus manul), s ennek köszönhető, hogy vándorszóként elterjedve a világ számos nyelvén hívják így ezt az állatot. Magyarul szokták még pusztai macskának, illetve Pallas-macskának is nevezni
A macskafélék, ezen belül is főként a nagymacskák védelme lesz az egyik központi témája március 1-én, pénteken a vadon napnak is az állatkertben.
