Spike Lee filmjeinek állandó témái a rasszizmus, a gyűlölet, az idegenektől való félelem és ezek megjelenése az emberek hétköznapjaiban. Első komolyabb sikerét 1989-ben érte el a Do the Right Thing című drámával, amely a Brooklyn utcáin fortyogó gyűlölet robbanását mutatja be az egymásnak feszülő népcsoportok képviselőinek nyomdafestéket nem tűrő kirohanásai közepette.
De hasonló témák gyakorlatilag Lee teljes életművét áthatják, a Denzel Washington főszereplésével leforgatott Malcolm X-től kezdve a valódi NBA-sztár Ray Allen színészi tehetségét bemutató He Got Game-en át egészen a 2001. szeptembere 11-i terrortámadásokat követő, első New Yorkban forgatott Inside Manig vagy a Csuklyások – BlackKklansmenig bezárólag.
Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a komolyabb díjak eddig elkerülték. Golden Globe-díjra kétszer, Oscar-díjra ötször jelölték, egyiket sem kapta meg. Leszámítva a 2016-os életműdíjat, de az mégsem valódi Oscar, főleg, hogy a már említett Do the Right Thingért – amelynek címét ezúttal felszólításként Lee a beszéd végén meg is említette – 1989-ben a legjobb eredeti forgatókönyv díjára is jelölték.
Spike Lee végre saját jogon is hazavihetett egy Oscar-díjat (Fotó: Getty Images)
Most azonban megtört az átok, és bár a legjobb rendezőnek járó díjat idén sem kapta meg, Spike Lee végre átvehetett egy Oscar-díjat a Csuklyások forgatókönyvéért, amely a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában tudott győzni.
A díjat a leendő Captain Marvel, azaz Brie Larson és Lee régi barátja, a több filmjében is feltűnő Samuel L. Jackson konferálta fel. Utóbbi nagyon felvidult, amikor a borítékot kibontva meglátta Lee nevét, aki egyenesen a nyakába ugrott a színpadra érve. A többiek még a kézfogásokkal voltak elfoglalva, amikor a rendező a mikrofonhoz lépett, és elmondta az Oscar-díjak történetének egyik talán legkülönlegesebb köszönőbeszédét. Köszönet nem sok hangzott el benne, inkább volt ez egyfajta politikai programbeszéd, történelmi visszatekintés és egy kis társadalomkritika. Érdemes a videót is megnézni, de Lee szavait az alábbiakban fordításban is közöljük.
„Oké, rendben. A nap szava az irónia. A dátum: 24. A hónap: február, ami történetesen az év legrövidebb hónapja, és ami történetesen a fekete történelem hónapja. Az év 2019. Az év: 1619. Történelem. Férfiak és nők történelme. 1619. 2019. 400 év.
Négyszáz év. Az őseinket elrabolták Afrika anyától, és a virginiai Jamestownba hurcolták őket rabszolgaként. Az őseink látástól vakulásig dolgoztak a földeken. A nagyanyám […], aki 100 éves koráig élt, a Spelman College-ban szerezte a diplomáját, pedig az anyja még rabszolga volt. A nagyanyám 50 évnyi társadalombiztosítási csekket tett félre, hogy az unokáját – akit Spikie-poonak becézett – be tudja íratni a Morehouse College-ba és a New York University filmszakára.
A világ előtt állva ma este az őseink dicséretét zengem, akik azzá tették ezt az országot, amit ma ismerünk – az őslakosok népirtásával együttvéve. Mindannyian kötődünk az őseinkhez. Vissza fogjuk szerezni a szeretetüket és a bölcsességüket, visszaszerezzük az emberségünket is. Erőteljes pillanat lesz. A 2020-as elnökválasztás itt van a kanyarban. Mindannyian kezdjünk mozgósításba!
Legyünk a történelem helyes oldalán! Hozzuk meg a morális döntést a szeretet és a gyűlölet között! Cselekedjünk helyesen! Tudjátok, hogy ezt be kellett szúrnom valahova!”
