Hülyét csinálunk a magyar nyelvből?

A héten sok helyen láttam megosztva Kiss Ottó 2010-ben keletkezett versét, amelynek címe Anyukám szép, és amely valami – számomra érthetetlen – okból bele is került a harmadikosok olvasókönyvébe.

Mutatom a verset:

ANYUKÁM SZÉP

Anyukám csodaszép asszony,
apukám hozezért passzol.
Ha megyek vele én, látnak,
nem adom soha őt másnak.

Anyukám csodaszép asszony,
apuhoz csakis ő passzol.
Egyedül vagyok én gyermek
– asziszem, valahol nyertek.

Az asziszemet még vágom, a hozezért szót nem tudom, eszik-e vagy isszák. Hozzák. Vagy mi. Persze sokan mondják, hogy a magyar nyelv igazodik ahhoz, amennyire rohan a világ, sok a rövidítés, sok a vok, menci vagyok és tündibündi meg yolo, tudja a bánatom, mi mit jelent. Nincs itt senkinek sem ideje arra, hogy ápolja a nyelvet, kérem szépen, rohanás van.

A teljes cikk elolvasásához kattints erre a linkre!

Kiemelt kép: iStock