A katonai alakulatoknál régebben gyakran előfordultak különféle kabalaállatok, jellemzően kutyák vagy macskák, de akadtak ennél egzotikusabb kedvencek is.
Közülük is kiemelkedett egy szíriai barnamedve, amely egy lengyel tüzérségi ellátó egység kabalájaként járta a világot a második világháború idején. Még 1942-ben történt, hogy egy fiatal kurd pásztorfiú Irán hegyvidékét járva egy elárvult medvebocsra bukkant, amelynek ismeretlen vadászok kilőtték az anyját. A fiú magához vette a kismackót, de hamar bebizonyosodott, hogy nem tudja megfelelően gondját viselni.
Szerencsére ekkor találkozott egy lengyel katonai alakulattal, amelynek tagjai Egyiptom felé tartottak. A katonák hadifogolyként kerültek a Szovjetunióba, Lengyelország szovjet megszállását követően, ám eddigre szabadon engedték őket, hogy csatlakozzanak a szövetséges erőkhöz.
Különös találkozás: a lengyel osztag egyik kutyája méregeti gyanakodva az új “közlegényt” (Fotó: Wikipedia)
A lengyelek szíve megesett a csontsovány medvebocson, és némi apróért, egy bicskáért és pár fejadagért cserébe megvásárolták a kurd fiútól. Wojteknek nevezték el, eleinte pedig sűrített tejjel etették, amelyet egy vodkásüvegbe töltöttek és egy rongydarab segítségével afféle cumisüveggé alakították. A medvebocs étrendjét később gyümölcsökkel és mézzel egészítették ki.
A katonák eleinte rejtegették a kismackót, elvégre kissé kilógott a kötelező felszerelések közül, ez azonban idővel egyre nehezebbé vált, ahogy Wojtek növekedni kezdett, a szíriai medvék ugyanis akár a 180 centis magasságot és a 300 kilós testsúlyt is könnyedén elérhetik.
A lengyel osztag parancsnokai eleinte nem nézték jó szemmel a medve jelenlétét, de miután rájöttek, hogy Wojtek összekovácsolja a csapatot, és erősíti a morált, megengedték, hogy maradhasson. Egy Peter Prendys nevű katonát jelöltek ki a medve gondozójának, aki idővel megtanította Wojteket tisztelegni.
Wojtek épp az egyik katonával birkózik – a történet szerint kifejezetten barátságos állat volt, soha senkit nem bántott (Fotó: Wikipedia)
Ahogy a mackó növekedett, a cumisüveget idővel felváltotta a sör, amit Wojtek nagyon szeretett: képes volt üvegből inni és egy-egy alkalommal akár több üveg sört is ledöntött, ha a katonák megkínálták. Az állatvédők most egy picit ne figyeljenek, de a lengyelek cigarettával is megkínálták a medvét, azonban Wojtek az első slukkok után általában megette a még égő cigiket. Amikor pedig a katonák narancsokat dobálva gyakorolták a gránáthajigálást, Wojtek örömmel vetette magát a guruló gyümölcsök után. Emellett egyébként szívesen birkózott is a katonákkal, akik valószínűleg nem voltak szívbajosak, ha egy több száz kilós medvével leálltak „verekedni”.
Szabotőrt fogott a medve
Mivel a lengyel alakulat Egyiptom felé menetelt, amikor találkoztak Wojtekkel, a mackó kénytelen volt elviselni a sivatagi hőséget is. Szerencsére a támaszponton voltak zuhanyzók, Wojtek pedig hamar megtanulta kinyitni a csapokat és hűsölni a tus alatt. Napi rendszerességgel látogatta a zuhanyzót, a katonák számára pedig teljesen természetes volt, hogy a több száz kilós medve időnként beoldalgott a fürdőszobába.
Pihenés a fronton: egyik bajtársa eteti Wojteket (Fotó: Polish Institute)
Ennek köszönhető egy ellenséges szabotőr lebukása is, aki azért osont be a lengyelek táborába, hogy lőszert lopjon a raktárból. A megfelelő alkalomra várva az egyik zuhanykabinban bújt el, amikor Wojtek egyszer csak becammogott egy frissítő tusolásra. A szabotőr rémületében sikítani kezdett, a tábori őrök így hamar lecsaptak rá. Wojteket pedig néhány üveg sörrel jutalmazták, és innentől bármikor, akár naponta többször is használhatta a tábori zuhanyozókat.
Wojtek Európába megy
A lengyel csapatokat idővel hajókra rakták, hogy Olaszországban partra szállva harcoljanak a fasiszták ellen. A hajókat a brit hadiflotta biztosította, a flottaparancsnokok azonban nem engedték, hogy egy kifejlett medvét vigyenek fel a hajóra a szövetségeseik. A lengyeleknek eszük ágában sem volt hátrahagyni szőrös kabalájukat, ezért cselhez folyamodtak: Wojteket kinevezték a 22. tüzérségi ellátó század közlegényének és hivatalos besorozási papírokat állítottak ki a számára. Így már átcsúszhatott a szigorú ellenőrzésen és a katonákkal együtt ő is kihajózott Olaszország felé.
A medve eleinte halálra rémült a csatazajtól, ezért, amikor a Monte Cassinó-i csata során tüzérségi tűz zúdult rájuk, Wojtek pánikszerűen felmászott az egyik közeli fára. Idővel azonban feltűnt neki, hogy kétlábú barátai nem követik, ezért leereszkedett, hogy segítsen nekik. Idővel ez már annyira természetes volt számára, hogy a lengyel katonák a hátára erősítették a tüzérségi lövedékeket, hogy ne nekik kelljen cipelniük.
A kép bal oldalán a lengyel egység emblémája látható (Fotó: Wikipedia)
A harcok után a lengyel század tagjai azzal tisztelegtek Wojtek előtt, hogy hivatalos emblémájukat lecserélték egy tüzérségi lövedéket cipelő medvét ábrázoló jelvényre. A második világháború végén azonban a lengyelek nem akarták Wojteket magukkal vinni Lengyelországba, mert attól féltek, hogy lecsapnak rá a szovjetek és kommunista kabalát csinálnak a szibériai medvéből. Néhány Nagy-Britanniába tartó bajtársuk gondjaira bízták, akik végül Skóciában telepedtek le. A medve egy darabig velük lakott, de idővel átkerült az Edinburgh Zoo egyik kifutójába, ahol a lengyel katonák rendszeresen látogatták. Valóságos helyi híresség lett belőle, aki sosem felejtette el, hogy honnan jött: akárhányszor meghallotta, hogy valaki lengyelül beszél, két lábra állva tisztelgett az illető felé fordulva.
Wojtek szobra Krakkóban (Fotó: Wikipedia)
Wojtek végül 1963-ban pusztult el, emléke azonban örökké él: 2013-ban Krakkóban, 2015-ben pedig Edinburgh-ban is szobrot állítottak neki, több könyvet is írtak róla, és film is készült a hős katonamedve történetéről.
