Érdekes tény, hogy a két szomszédos szuperhatalom, Kína és Oroszország között egészen a 17. századig gyakorlatilag nem volt semmiféle kapcsolat, ami leginkább a kopár szépségű Kelet-Szibéria bizonyos földrajzi sajátosságaival magyarázható. Aztán szerencsére elhárultak a természetes akadályok, és megtörtént a nagy találkozás, habár az országok viszonya azóta sem nevezhető felhőtlennek és feszültségtől mentesnek, hogy mást ne mondjunk, például jelen pillanatban sem egyértelműen az. De azért volt egy rövid időszak a történelemben, amikor nagyon szerették egymást, és ezt igen látványos módszerekkel igyekeztek a másik, valamint a közvélemény tudomására hozni.
A közeledés a negyvenes évek legvégén kezdődött, majd az ötvenes években ért a csúcsra. Miután Mao Ce-tung győzedelmeskedett a polgárháborúban, és megszilárdította hatalmát, Kína, vagyis pontosabban az újdonsült Kínai Népköztársaság baráti segítségért és hasznos jótanácsokért fordult a totalitárius kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában, illetve az erőltetett iparosításban már komoly tapasztalatokat szerzett Szovjetunióhoz.
A felek 1950-ben kötöttek harminc évre szóló együttműködési szerződést, noha a tartós béke felett érzett örömet némiképp beárnyékolhatta, hogy nem sokkal korábban a szovjetek állítólag még titkosszolgálati módszerekkel vizsgálták a Moszkvába látogató Mao székletét, és a kölcsönös bizalmatlanság a következő évtizedben is megmaradt, főleg, hogy Sztálin 1953-as halála után a kínaiak egyre határozottabban jelezték, hogy nem óhajtják mindenben szolgain követni a nagyobb testvért, hisz saját kútfőből is kifogástalan módon tudnak nyomasztó terrorállamot működtetni.
Sztálin és Mao a láthatárt fürkészik (forrás: chineseposters.net)
A propagandagépezet azonban rendületlenül üzemelt tovább, és gyártotta a valóságnál rendszerint sokkal szebb és szórakoztatóbb tartalmat. Ám ebben az esetben kissé talán túllőtt a célon, ugyanis a megbonthatatlan szovjet-kínai barátságot megörökítő művek olyan feltűnően homoerotikusra sikerültek (noha nyilván nem szándékosan), mintha nem is a kommunizmust, hanem a melegházasságot vagy egyszerűen csak a perzselő férfiszerelmet lettek volna hivatottak népszerűsíteni. Ami persze elég ironikus, hisz mind a Kínai Népköztársaságban, mind pedig a Szovjetunióban bűncselekménynek számított a homoszexualitás (igaz, ezen a téren kivételesen a nyugati típusú demokráciák is komoly hiányosságokkal küzdöttek akkoriban).
Ehhez képest ezeken a plakátokon olyan hevesen és olyan ünnepélyes, elmélyült arccal fogdossák, szorongatják és ölelgetik egymást különféle szívdöglesztőbbnél szívdöglesztőbb orosz és kínai fiatalemberek, hogy az már bőven túlmutat a népek barátságán. Ha meg éppen nem simulnak szorosan a másikhoz, akkor vidám meleg matróznak öltözve élvezik a friss tengeri levegőt és egymás társaságát, vagy cuki szivárványcsaládként pózolnak zubbonyos kisgyerekekkel. Komolyan, olyan jó hangulatúak ezek a képek, mintha nem is a huszadik század legsötétebb diktatúráiról tudósítanának, hanem egy szolidabb míkonoszi melegbuliról. Nagy kár, hogy Sztálinról és Maóról nem készültek ilyen tűzforró páros portrék, pedig abban tényleg lett volna fantázia.
szovjet-kínai férfiszerelem és békegalambok a barackfa árnyékában (forrás: reddit)
akár egy esküvői meghívó (forrás: chineseposters.net)
vidám meleg matrózok (forrás: chineseposters.net)
Lambada, a tiltott tánc (forrás: reddit)
Rokonszenves szivárványcsalád (forrás: reddit)
A hatvanas évek elejére aztán elmúlt a nagy szerelem, de annyira, hogy 1969-ben a két ország majdnem atomháborút robbantott ki valami határkonfliktus ürügyén, úgyhogy végül a pajkos sino-szovjet propagandaművészetnek is leáldozott. Egyébként Kínában mára állítólag nagyon sokat javult a melegek helyzete, míg Oroszországban, ha ez egyáltalán lehetséges, egy ideje sajnos ismét egyre pokolibb.
hasonló képek pl. még ezen az oldalon találhatóak
