„Meddig kínozzátok még? Miért nem altatjátok el inkább?” Miután a Vigyél Haza Alapítvány magához vette, és megkezdte a gerincsérült Fincsi rehabilitációját, a kiskutyáról megosztott képek alatt hamar megjelentek az ilyen hangok, kommentek is. Szerencsére az alapítvány szótárából mindig is hiányzott a „lehetetlen” szó, így nem csoda, hogy most is esélyt szavaztak az esélytelennek. Aztán teljes erőbedobással munkálkodni kezdtek azon, hogy a lebénult Fincsi teljes és boldog életet élhessen.
És láss csodát, ismét sikerrel jártak. Fincsi ma már nem csak, hogy boldog, gazdis kutya, de a kifejezetten neki készült kocsival úgy szaladgál fel és alá, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig a valóságban hosszú út vezetett idáig. „A másfél éves pincsit találtként adták le a gyepmesteri telepre, ahol az orvosok azt hitték, a bénulását gázolás, esetleg medencetörés okozta” – magyarázza Óvári András, az alapítvány vezetője.
Néhány röntgennel és egy MRI-vizsgálattal később azonban már biztos volt: Fincsinek nincs medencetörése, a bénulását egy régi, elhanyagolt gerincsérülés okozta, amit ennyi idő után már műtéttel sem lehetett gyógyítani. Nem maradt más, mint a fizioterápia és a beletörődés: Fincsinek plusz két kerék kell a teljes élethez. Szerencsére a kiskutyát nem viselték meg a történtek, sőt, Óvári András azt mondja, kezdettől fogva látszott rajta az erő és az élni akarás.
A kezdeti nehézségek után, pillanatok alatt megszokta kerekeskocsiját, sőt még ideiglenes gazdikra is szert tett, akik vállalták, hogy amíg a kezelése tart, gondoskodnak róla. Aztán pont azt történt, ami az ideiglenes befogadókkal gyakran megtörténik: Zsuzsa és férje, Olivér szerelembe estek a pincsivel, akit gyorsan örökbe is fogadtak.
Szóval Fincsi azóta már Gömböc. Boldog. És most Varga Kata parakajakozó társaságában arra igyekszik felhívni a figyelmet: sokféle boldogság, boldogulás létezik, ha van hozzá hit, erő és akarat.
