Legutóbb a Love, Death & Robots című sci-fi antológia-sorozattól volt hangos a Netflix háza tája, a nézők szinte egy emberként ájuldoztak a kreatív megoldásoktól és látványos animációktól hemzsegő epizódoktól. A szűk másfél hónapja debütáló széria után azonban máris itt a következő nagy dobás: tegnap került fel a Netflixre a Bonding című, hét epizódból álló vígjátéksorozat, amely a BDSM-világába kalauzolja el a nézőket, könnyed és humoros formában, de szerencsére nem túl finomkodóan.
A történet középpontjában két gimnazista barát, Tiff és a nemrég coming outolt meleg Pete állnak. Tiff esti iskolás tanulmányai mellett, a megélhetése érdekében felcsap dominának, Pete pedig az asszisztenseként segíti, már, amikor sikerül eligazodniuk a bőrszerkók, láncok és korbácsok világában. A két főszerepet a nálunk még jobbára ismeretlen Zoe Levin és Brendan Scannell alakítják, a forgatókönyvírói és rendezői feladatokat pedig az eddig jobbára sorozatszínészként tevékenykedő Rightor Doyle látja el. A nem túl tapasztalt színészek és a hasonló módon kezdő rendező ellenére a Bonding az első kritikák szerint kiválóan sikerült, olyannyira, hogy már most a második évadot várják azok, akik egy ültő helyükben lepörgették a hét, szűk húsz perces epizódot. Pár epizód erejéig pedig a Good Place című sorozatban – de tulajdonképpen szinte mindenhol – parádés alakításokkal jelentkező D’Arcy Carden is feltűnik a Bondingban.
Mindenki azt gondolja, hogy a dominaság a szexmunkáról szól, pedig valójában megszabadít a szégyenkezéstől
– így hangzik a sorozatbeli Tiff egyik fontos mondata, ami rávilágít egyfelől arra, hogy mennyi félreértés övezi a szexualitásnak ezt a területét, másrészről pedig a Bonding egyik fő üzenetére, ami a szexpozitív életszemléletet, illetve magunk és mások elfogadását hirdeti. Ami a képernyőn látható szexet illeti: prűdebb nézőknek is ajánlott, kevesebb benne a meztelenség, mint például az Orange is the New Black című börtöndráma-szériában.
A férfiak azért jönnek hozzám, hogy kimeneküljenek a társadalom szörnyű börtönéből. Ha a szexuális patriarchátus véget ér, megvalósulhat a nemi egyenlőség.
A fenti mondat szintén a főszereplő Tifftől származik, ami azt is jól mutatja, hogy a sorozatban nincs hiány a progresszív társadalmi üzenetekből sem. A forgatókönyv feszes, a párbeszédek a történettel együtt gyorsan pörögnek, és nincs hiány a frappáns egymondatos odamondogatásból sem. A szereplők, bár helyenként sztereotipikusak, elég jól működnek, miközben pedig a szexuális felszabadulásról, megnyílásról beszélnek, küzdenek saját titkaikkal, problémáikkal is, ez pedig ugyancsak emberivé teszi őket. Ez is az egyik fő üzenet, hogy mindenkinek vannak titkai.
A Bonding április 24-től elérhető a Netflix kínálatában (Fotó: Netflix)
Az egyetlen negatívumnak talán azt tekinthetjük, hogy a Bonding hét epizódja rendkívül kevésnek bizonyul a történeti szálak kifésüléséhez, de ezen remélhetőleg egy esetleges második évad és esetleg egy picivel hosszabb epizódok segíthetnek.
