Na jó, nem a legszuperebb, de nagyon-nagyon hiányozna, ha nem lenne. El is mondom az öt okot, hogy miért.
Lelkes taps fogadja a népszerű képviselőjelöltet, aki elvegyül a nép közt, és mielőtt a tribünre lépne, jut ideje arra, hogy kezet fogjon a majálison megpihenő munkásokkal. Még a virsliosztó hölgyek is szünetet tartanak, hogy magvas gondolatait meghallgassák. Nincs könnyű dolga, túl kell kiabálnia a szomszéd színpadot, ahol népszerű rock and roll slágerek feldolgozásai szolgáltatják a nagyérdeműnek a talpalávalót.
Ez nem egy idézet a pártlap 1978-as, majálisról szóló tudósításából, hanem egyszerűen csak leírtunk egy jelenetet 2019. május elsejéről, a Városligetből. Egy-két külsőséget leszámítva tényleg nem sok jel utalt arra, hogy 2019-et írunk, és nem 1978-at, de éppen ettől szép a majális: minden évben pontosan tudjuk előre, milyen lesz, és minden évben pontosan olyan is lesz.
Fotó: Neményi Márton
Lufik, vizezett sör, túlárazott ételek, hamisított cuccokat tukmáló árusok, tömeg, lakossági zene, szóval a kapitalizmus legrosszabb arca és a kommunista nosztalgia bizarr egyvelege. Mégis ez a legszuperebb buli minden évben… Na jó, nem a legszuperebb, de nagyon-nagyon hiányozna, ha nem lenne. El is mondom az öt okot, hogy miért.
Na jó, nem a legszuperebb, de nagyon-nagyon hiányozna, ha nem lenne. El is mondom az öt okot, hogy miért.
Reality check
A közösségi média, a magazinok és úgy általában az internet egyik rákfenéje, hogy elérhetetlen, idealizált, soha nem létezett valóságot kínál a közönségnek cukiságcunamival, influenszerek által jóváhagyott szettekkel és mindfulnessalapú életmódtippekkel. Női magazin vagyunk, nem állítjuk tehát, hogy nem vagyunk ebben vétkesek (már ha ez vétek), de azért lássuk be, sokkal, de sokkal valóságosabb és emberszagúbb ez a kép.
Fotó: Neményi Márton
Meg ez.
Fotó: Neményi Márton
Ha az ember nagyvárosban él, többé-kevésbé megél a keresetéből, nem utálja a munkáját, és van ideje és pénze kikapcsolódni is, akkor ő bizony nagyon-nagyon privilegizált. Könnyen elfelejti tehát, hogy az ország felső egytizedébe tartozik, és hajlamos azt hinni, hogy jó, nyilván vannak nála nehezebb sorsú honfitársai, de azért alapvetően mindenki igyekszik úgy élni, ahogy ő. Vagy jobban. A majális kíméletlenül emlékeztet arra, hogy ez nem így van.
Hogy egész generációk élték le az életüket az atomstabil nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás háromszögben, és nem értik, hova tűnt ez az egész. Vagy nagyon is értik, de attól még nem találják a helyüket. Ahogy magamnak kötelezővé tettem az éves majálisozást, úgy írnám fel receptre minden magát menőnek és sikeresnek érző urbánus arcnak: tessék egy kicsit kimozdulni a komfortzónából kézművessöröstül-streetfoodostul, leülni a sörpadokra, és hallgatni kicsit azokat, akik pár évtizede még büszke proletárok voltak. Esetleg beszélgetni is velük.
Street fashion
Ebben a témában gúnyolódnak a legtöbben, ha szóba kerül a majális, de álljunk ellen a kísértésnek, sőt irtsuk ezt a cinikus hozzáállást tűzzel-vassal! Képzeljük el, hogy igenis rengetegen vannak, akiknek fontos a munka ünnepe, és ennek megfelelően ki is öltöznek hozzá, minden kreativitásukat beleadva az önreprezentációba.
Nem csoda, hogy a Városligetben és a Tabánban csodálatosan átgondolt és összerakott szettek jönnek szembe tízméterenként, nincs az a sokgigabyte-os memóriakártya, amellyel mindet meg lehetne örökíteni. Még úgy is, hogy a majálisozók többsége kifejezetten gyanakvó a fotósokkal, a legtöbben nem akartak fényképezkedni.
Fotó: Neményi Márton
Az volt a fontos, hogy a lehető legjobb formájukban ott legyenek, nem az, hogy holmi fényképező előtt pózoljanak.
Béke
Gyros, sült kolbász, sör, rövidek, vattacukor, lángos, újabban churros és egy-két tisztességes burgeres. Lufik, övek, zoknik, cipők, villogó műanyag izék. Lakossági zene és tömött sorokban, látszólag tét nélkül vonuló családok és nyugdíjasok. Ennyi a majális – hacsak nem akarsz politikusokat hallgatni, esetleg Moldova-kötetet dedikáltatni –, és ez teljesen jól van így. Mész, eszel, iszol, aztán kezded az egészet elölről, esetleg egy kicsivel odébb.
Ha pedig elkezdesz azon gondolkodni, mit is keresel itt tulajdonképpen, emlékeztesd gyorsan magad, hogy pontosan ezt. Kijöttél semmit sem csinálni.
Árak
Más kérdés, hogy ez a semmit sem csinálás bizony elég költségigényes. Az, hogy ez a munka, a hagyományosan szerényen élő melósok és nyugdíjas proletárok (ezt a szót természetesen minden negatív felhang nélkül használjuk) ünnepe, nem jelenti azt, hogy maga a buli felmentést kapott volna a kapitalizmus alól. Sőt: ennyi túlárazott ételt és italt legfeljebb a Szigeten találni, de ott legalább vállaltan a külföldi pénztárcákhoz szabják az árakat. A kedvencünk a gyrostál, ami pontosan az és pontosan annyi, mint a pitába pakolt változat, csak ezt tányéron adják, és dupla annyiba kerül. Maradjunk abban, hogy
legalább tíz, de inkább tizenötezer forint egy egész napos enyhe részegséget fenntartani,
nagy gonddal finomhangolt sör-, kaja- és kávéadagokkal. Márpedig nem majális a majális az egész napos enyhe részegség nélkül.
Fotó: Neményi Márton
Viszont – és ez egy elég nagy viszont. A majálison nincs beengedőrendszer vagy bármilyen fogyasztást szabályozó policy. Nem is kell tehát sunnyognod a bolti sörrel és az otthoni szalámis szendviccsel, viheted a cumót nyugodtan a kezedben, spáros zacsiban. A rutinosabbak egész napra megpakolt hátizsákkal érkeztek, és nem szégyellték az éttermek előtt, a sörpadokon vagy akár kicsit odébb, az urbánus arcokhoz berendezkedett Kertem kocsmában szétteríteni a hozott sört és kaját. Nekik volt igazuk.
Fotó: Neményi Márton
Így lesz a majálisból az év legdrágább bulija helyett az év legolcsóbb bulija.
Punkok
Meglepő és nagyon-nagyon örömteli újdonság volt idén, hogy végre a punkok is éreztették: még itt vannak, nem mentek sehova. Képesek berúgni, koncert előtt elaludni, pogózni, verekedni, rendőrökkel magukat elvitetni – szóval léteznek.
Jó, punkok eddig is voltak a majálison, a Városligetben általában az anarchista sátornál lehet őket megtalálni egy lehangoló fal előtt, az 56-osok tere felé, és jó esetben egy gimis osztálynyian vannak. Idén azonban külön bulit szerveztek maguknak „A munkás büszkeség ünnepe” néven, amihez ráadásul valahogy sikerült megszerezniük a volt Zöld Pardon helyszínét, egy lejtős (tehát koncerthelyszínként ideális) senki földje rétet a Petőfi híd budai hídfőjénél.
Fotó: Neményi Márton
Napközben minimajális volt gyerekprogramokkal, kézműveskedéssel és aktivistaképzéssel, este azonban nagyon szimpatikus és borzalmasan megszólaló punkegyüttesek váltották egymást alkalomhoz illő közönséggel. A sztárfellépő a HétköznaPI CSAlódások őspunkegyüttes volt, akik szerencsére ma is teljesen meggyőzőek. Hogy egy kicsit vesztettek punkságukból, az nem az öregedés miatt van, hanem azért, mert az évtizedek során megtanultak zenélni, ami, lássuk be, nem áll olyan jól egy ilyen zenekarnak.
De kik is a punkok?
Mint kiderült, javarészt nagyon szép, nagyon kedves és az alkoholt mérsékelten bíró, szigorúan a klasszikus brit punkdivat és a magyar underground divatkódexe szerint öltözködő kamaszok, akik úgy is képesek kimaxolni saját punkságukat, hogy nem akarja őket elhallgattatni senki.
Így történt, hogy a csapat egy része már kora este elaludt, a másik része simán hangulatba került, egy ponton pedig az egyikük elkezdte territoriális jelleggel körbepisilni egy alvó társát, akire jutott egy kis matéria, ettől felébredt, és minden átmenet nélkül verekedni kezdtek. Tömegbunyó nem lett, mert előtűnt a semmiből nyolc rendőr, és szétszedték a négy-öt gyereket. Úgy, hogy a Picsa még el sem kezdte, sőt, éppen az előzenekarának az előzenekara koncertezett pár méterrel odébb.
A pedagógiai célú földre teperés, leszorítás, rendőrautóba szállítás és az, hogy ezek után villogó lámpával vitték őket el, kicsit túlzásnak tűnik, de isten ments, hogy beleszóljunk a hatóságok dolgába.
Ettől még persze a rendőrök közt kábán, A.C.A.B. (All Cops Are Bastards, azaz minden rendőr rohadék) feliratú dzsekiben üldögélő punk fiú volt az egész este legkifejezőbb és legerősebb képe, pedig nagyon-nagyon erős volt a mezőny.
Hát ezért kötelező neked is minden évben kimenni a majálisra, ha eddig nem tetted volna magadtól.
Fotó: Neményi Márton
Eloszlatjuk a leggyakoribb tévhiteket a hajfestésről
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Anyaotthonba került a 17 éves anya, akinek a kisbabáját patkányok harapdálták össze
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
