Az ismeretterjesztés szónak van valami kopottas, avítt hangulata, pedig a „valóságot” bemutató tartalmakra mostanában nagyobb igény mutatkozik, mint valaha. Óriási kíváncsisággal keressük a hitelességet, legyen szó kivételes emberek életrajzáról, gólyafészkeket mutató webkamera-élőképről vagy David Attenborough minden horrornál ijesztőbb természetfilmjeiről. Ám amíg a filmek esetében a lehető legpontosabb, legrészletesebb megfigyelés számít a hitelesség kulcsának, addig egy másik művészeti ágban, a képregények között mintha felértékelődne az egyéni hang, a saját stílus jelentősége a valós események rögzítésében.
Nagyszerű nők (forrás: Cser Kiadó)
Legalábbis erre utal egy magyarul frissen megjelent képregény, a Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története. A norvég szerzők, Marta Breen és Jenny Jordahl munkája néhány olyan nő élettörténetét mutatja be nagyon röviden, személyenként néhány oldalon, akik a maguk eszközeivel egy kicsit könnyebbé tették a nők életét, és – akár ez volt a kimondott céljuk, akár nem – előremozdították a feminizmus ügyét. Egy ilyen mű lehetne erősen ideologikus: nagyon könnyű belecsúszni az összevont szemöldökű tanító néni szerepébe, aki nádpálcával a kezében elmutogatja, hogyan kell jó feministának lenni.
Breen és Jordahl szerencsére egészen máshogy közelítik meg a témát. A Nagyszerű nők azért válik többé feminizmustörténeti tankönyvnél – aminek a terjedelmi korlátok miatt óhatatlanul felületes lenne –, mert a rajzoló, Jenny Jordahl stílusa élővé és humorossá teszi a komorabb történeteket is. Egyszerre táplálkozik a nyugat-európai közéleti karikatúra hagyományaiból és a gyerekkönyv-illusztrációk lekerekített formáiból, aranyos és groteszk karaktereiből. Jordahl rajzain még az is vicces, ahogy Emmeline Pankhurst és társnői választójogot követelnek a nőknek, majd felgyújtják Londont, pedig azért nem ezt szokás tartani a világtörténelem leghumorosabb eseményének. A felbőszült nők, különösen pedig az értetlenül pöffeszkedő férfiak viszont remek figurák, akiknek a tekintete, a mozdulatai kifejezőek és megmosolyogtatók.
Nagyszerű nők (Kép: Cser Kiadó)
Eközben viszont arról sincs szó, hogy a szerzők gügyögős gyerekmesévé butítanák a feminizmus történetének néhány kulcseseményét. A Nagyszerű nők leleménye éppen az, hogy az elmesélt történetek ugyan le vannak egyszerűsítve és rövidítve, de a tétjük nincs elhazudva.
Harriet Tubman rabszolgaságban született. Hatéves korában elszakították a szüleitől, hogy egy távoli ültetvényre vigyék dolgozni. Egy napon egy nehéz fémtárggyal dobták fejbe. Két napig eszméletlenül feküdt. Ezután egész életében fájdalmai és görcsei voltak
– így a narráció a könyv egyik bemutatott nőalakjáról. Breen nem teszi elviselhetőbbé, emészthetőbbé a nők megpróbáltatásait, ezt a feladatot meghagyja a rajzolónak. De a képek között is akad olyan, ami beleéghet az olvasók agyába, Rosa Luxemburg kivégzése például megrázhatja az érzékenyebb lelkűeket.
A könyv a 18. századtól egészen napjainkig, Malala Juszufzai Nobel-békedíjáig és a #MeToo-ig követi nyomon a nőmozgalmak történetét, fontosabb céljait. A különböző időszakokban, történelmi helyzetekben alakuló folyamatok minél inkább jelenetszerűen, kulcsesemények köré sűrítve jelennek meg, és saját, uralkodó színárnyalatot kapnak – ez utóbbinak, úgy vettem észre, nincs külön jelentése, csak könnyebben beazonosíthatóvá, megjegyezhetővé teszi az adott részt.
Nagyszerű nők (Kép: Cser Kiadó)
Ugyanakkor a feminizmus történetében tájékozott olvasók nem nagyon fognak újat tanulni a Nagyszerű nőkből, sőt bosszanthatja őket a bemutatott történések árnyalatlansága, az elméleti problémák és szélesebb társadalmi összefüggések homályban hagyása. Ám ezt aligha érdemes felróni a szerzőknek. A Nagyszerű nők ugyanis nyilvánvalóan gyerekeknek szól, úgy képzelem, az ideális olvasók tíz év körüliek. Fiús és lányos szülőként is érdemes lehet elolvasni, majd újra és újra átlapozni a könyvet a gyerekkel közösen. A feminizmus története nemtől függetlenül mindannyiunk közös tudása és hagyománya, ráadásul a Nagyszerű nők tágabb értelemben is az egyéniség kibontakoztatásának esélye mellett foglal állást.
A skandináv szellemiség a magyar olvasónak szinte utópikus, de annak a generációnak, amelyet a Nagyszerű nők igazán meg tud szólítani, a képregényben foglaltak már remélhetőleg teljesen maguktól értetődnek.
Cser Kiadó, 2019, 3495 Ft
Most érdemes képregényt adni a lányok kezébe
Aki a képregényekről elsőként a szuperhősökre asszociál, az aligha kötné össze ezt a médiumot a feminizmussal. A szuperhősképregények elsődlegesen valóban tinifiúknak és fiatal férfiaknak szólnak, de a legnagyobb nyugati képregénypiacon, vagyis az Egyesült Államokban a kétezres évek óta fokozatosan átalakult a fősodor. Reneszánszukat élik a gyerek- és ifjúsági képregények, amelyeket nagyon gyakran női szerzők írnak és rajzolnak.
Az újabb művek közül Raina Telgemeier munkája, a fogszabályzójával együtt élni kénytelen diáklányról szóló Mosolyogj! magyarul is megjelent, de Mariko és Jillian Tamaki nosztalgikus hangolású közös képregényei (Skim., This One Summer), vagy Tillie Waldennek a szexuális identitás megtalálásáról is szóló, leheletfinom rajzokkal dolgozó, bámulatosan érzékeny munkái (Spinning, On a Sunbeam) egyelőre csak angolul érhetőek el. A jó hír az, hogy az utóbbi egy-két évben határozottan felpörgött a magyar képregénypiac, a hagyományosan népszerű szuperhőstörténeteken kívül sorra jelennek meg más műfajú és más közönséghez szóló, adott esetben a női nézőpontot erőteljesen érvényesítő művek. Sőt, ezek közül az egyik leghíresebb, a Marjane Satrapi iráni gyerekkorát és küzdelmes kamaszéveit bemutató Persepolis már bő tíz éve kapott magyar fordítást.
És akkor még nem is beszéltünk a felnőtt nőknek szóló, aktivista szellemiségű feminista magyar kiadványokról, mint amilyen a Hüvelygomba vagy a Zina, de ezekre majd visszatérünk egy másik cikkben.
Tillie Walden: On a Sunbeam (Kép: First Second Books)
