A címben szereplő idézetet a Google-be beírva számtalan helyen – jellemzően a szivárványos motiváló képeslapokra kerülő velős mondásokra specializálódott weboldalakon – meg fogjuk találni, de hol Eleanor Rooseveltnek, hol Marilyn Monroe-nak, hol Margaret Thatchernek tulajdonítják, holott egyikük sem mondta. Még az utolsó példa áll a legközelebb a valósághoz, a fenti sorok ugyanis Laurel Thatcher Ulrichtól származnak, sőt konkrétan ez a címe a 2007-ben kiadott kötetének is.
Bár világszerte kevésbé ismert, mint a fenti hírességek, Laurel Thatcher Ulrich saját jogán is elég sokat letett az asztalra. A 81. születésnapját idén júliusban ünneplő történész Amerika korai történetének és a nők történelmi szerepének szakértője, a Harvard Egyetem professzora, emellett Pulitzer-díjas és elkötelezett feminista.
Laurel Thatcher Ulrich a Harvard Egyetem stúdiójában (Fotó: Getty Images)
Több baj is van az idézettel
Kezdjük azzal, hogy magyartalan. Angolul így hangzik: „Well-behaved women seldom make history.” Bár a fenti fordítás voltaképpen helyes, mégis talán szerencsésebb lenne azt írni, hogy az illedelmes nők ritkán írnak történelmet. Ez azonban a kisebbik probléma, az már nagyobb gond, hogy a kontextusból kiragadott és ezáltal önálló életre kelt mondat első olvasásra passzol az olyan temperamentumos személyiségekhez, mint Monroe vagy az aktivizmusáról ismert egykori first lady. Azonban Ulrich gyakorlatilag pont az ellenkezőjét érti alatta, mint a pólókon és posztereken is megjelenített szállóige.
Az idézet nem Marylin Monroe-tól, hanem Laurel Thatcher Ulrichtól származik (Fotó: Getty Images)
Laurel Thatcher Ulrich ugyanis sajátos módon viszonyult a történelem kutatásához: míg sokan a jelentős hatású, szó szerint történelmi alakok tettein keresztül vizsgálják a múltat, az amerikai történész elsősorban a „hétköznapi emberek csendes munkáján” át igyekezett megismerni az egyes korokat. Ahogy saját szavaival megfogalmazta, ezzel „a közösséget érintő események és a személyes tapasztalatok” közti kapcsolatot próbálta feltárni.
A szóban forgó mondat egészen konkrétan egy általa 1976-ban írt tudományos cikkben jelent meg, amelyben a puritánok temetkezési szokásait elemezte. Míg a hírességeknek tulajdonított mondat leginkább azt jelenti, hogy egy nőnek hangosnak és harsánynak kell lennie ahhoz, hogy érvényesülni tudjon, Ulrich csupán ténymegállapítást tett, hogy a csendes, a dolgukat lelkiismeretesen végző nőket ritkán illeti elismerés a tetteikért.
Noha erre lehetne azt mondani, hogy végül is ugyanarról van szó, Ulrich szerint korántsem az a helyzet, hogy az „illedelmes” nők gyengék lennének, akiket el lehet nyomni. Pusztán arra utalt, hogy a világon mindenhol jelen lévő nők a tetteikkel, munkájukkal folyamatosan hozzájárulnak a társadalom alakulásához, változásához, épp csak nem velük vannak tele az újságok szalagcímei.
Mit gondol az író a mondat utóéletéről?
Bár alapvetően félrecsúszott az eredeti jelentése, Laurel Thatcher Ulrich nem bánja, hogy így alakult. Egy 2007-ben adott interjúban így emlékezett vissza a szóban forgó idézet önállósodására: „Fura módon a popkultúrában kelt új életre. Állandóan kaptam az erről szóló e-maileket, és ezt nagyon viccesnek találtam. Aztán elkezdtem utánajárni, hogy milyen utat járt be a dolog. Többek között kiderült, hogy szerepelek egy regényben is, egy teniszező egyszer pedig a wimbledoni bajnokságon egy olyan pólót vett fel, amin ez a mondat szerepelt. Úgy éreztem, ez egy kiváló pillanat, hogy tanítsak, ezért írtam egy könyvet, aminek ez lett a címe.” A könyvben egyébként az életrajzi elemek mellett arról ír Ulrich, hogy a nők milyen módokon voltak képesek befolyásolni a történelmet, Rosa Parkstól Harriet Tubmanen át Virginia Woolfig.
A népszerű idézetekkel – mint látható – érdemes csínján bánni, a hangzatos szavakat ugyanis sokszor helytelenül adjuk tovább, aminek a fentiekhez is hasonló eredményei lesznek. Bár nem szorosan a tárgyhoz tartozik, érdemes megemlíteni, hogy az egyik budapesti bevásárlóközpontban két helyen is, egymástól körülbelül 50 méterre látható az alapvetően szexista idézet, amely szerint könnyebb hűségesnek lenni egy étteremhez, mint egy nőhöz. Ráadásul az egyik helyen Federico Fellini olasz filmrendezőnek, a másik helyen Woody Allennek tulajdonítják a fenti szavakat.
