Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

„A sokféleséget értéknek kell tekinteni” – interjú Dánia első imámnőjével

A skandináv ország első női imámja szerint ideje visszatérni az iszlám gyökereihez, azaz teret engedni a nőknek és leszámolni a manipulációval, na meg a patriarchális berendezkedéssel.

Iszlám, muszlim, imám – a világon, illetve szűkebb környezetünkben évek óta zajló propagandatevékenység hatását remekül mutatja, hogy ezt a három szót olvasva valószínűleg többen feszengeni kezdenek. Szakállas, turbános férfiak képe dereng fel, függetlenül attól, hogy a jellegzetes ruhadarabot például a szikh vallás követői is előszeretettel hordják, aminek aztán semmi köze az iszlámhoz. De valószínűleg azt sem sokan tudják, hogy már Mohamed próféta is kinevezett egy nőt az első imámok között, mivel ezt a tényt szerették a szőnyeg alá söpörni az elmúlt évszázadokban a hatalmat magukhoz ragadó férfiak.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések tekintetében igyekszik rendet tenni a fejekben Sherin Khankan, Dánia első imámnője, aki múlt hét pénteken lépett előadóként a Brain Bar színpadára Budapesten, és akivel előadása után ültünk le beszélgetni.

Sherin Khankan új történeteket mesélne az iszlámról (Fotó: AFP)

Az iszlámmal kapcsolatban rengeteg a félreértés és a tévhit, ami jelentős részben a politikának, a politikusoknak „köszönhető”, na meg azoknak, akik a muszlimokat szeretnék megtenni bűnbaknak egy sor probléma miatt, a terrorizmustól a migrációig. Ön szerint melyek az iszlám azon alapvető értékei, amelyekre nagy szükség lenne a 21. században?

Én a szúfi utat követem, amit talán a miszticizmushoz lehetne hasonlítani, igaz, nem tökéletes a párhuzam. Ettől függetlenül én hatalmas lehetőségeket látok benne. Fontos megjegyezni, hogy a szúfizmus nem egy új vallási ág, inkább afféle filozófia, amely mentén lehet haladni: a szúfizmus követői a mélyebb lényeget keresik a rituálék mögött; ha a szúfi utat járod, azokra a dolgokra fókuszálsz, amelyek emberként összekötnek bennünket. Az ismert filozófus és költő, Rumi egyszer a következő szavakkal írta le a szúfizmus lényegét:

Jöjj, jöjj, akárki is légy, vándor, tűzimádó, távozást szerető!
A miénk nem a kétségbeesés karavánja.
Jöjj, nem számít, hogy esküdet ezerszer megszegted már.
Mégis jöjj, újra és újra jöjj!
(Szabó T. Anna fordítása)

A mecsetünkben ezekkel a sorokkal hívjuk imára a híveket. De említhetném a csodálatos szúfi gondolkodót, Rábia al-Adavíját is, aki azt mondta:

Egyik kezemben egy égő lámpa, a másikban egy üveg víz. Ezekkel lángba borítom a mennyországot, és kioltom a pokol tüzét. Isten, ha azért imádlak, mert a Paradicsomra vágyom, zárd be előttem a kapukat. Ha azért imádlak, mert a poklot félem, juttass pokolra. Ha azért imádlak, mert kegyelmedre és szeretetedre vágyom, kegyelmezz nekem.

Rábia volt a szúfizmus egyik alapítója, számomra pedig nagyon fontosak a szavai, mert az foglalkoztat, hogy ezeket a szavakat hogyan használhatjuk 2019-ben. A két végletet állítja szembe, és dekonstruálja a menny és pokol fogalmát. Számomra pedig ez egy metafora, amelyre napjainkban is szükségünk van, ugyanis le kell bontanunk azokat a manipulatív kettősségeket, amelyek megosztják a társadalmakat: kelet-nyugat, kereszténység-iszlám, vallásosság-világiság, ezek mind ilyen megosztó kettősségek.

Sherin Khankan a megosztottság ellen is küzd (Fotó: Brain Bar)

Az iszlámellenesség gyakori érve, hogy a muszlimok nem tudnak integrálódni Európában. Én vagyok a két lábon járó ellenpélda: édesanyám egy finn bevándorló keresztény, míg édesapám egy szíriai politikai menekült és gyakorló muszlim. Egész életemre ez a kettősség jellemző, mert amíg az anyukám egy kis faluból származik, apám Szíria fővárosából, Damaszkuszból. Számukra is teljesen természetes volt az integráció, és sikeresen olvasztották össze ezt a két, gyökeresen különböző világot. Édesapám mindig azt mondta, az a legfontosabb, hogy megőrizzük a kíváncsiságunkat, és mindig tegyük fel a „mit” és „miért” kérdéseket. Ha ezt megtesszük, onnantól nem lesz nehéz megismerni a másik embert, akárkiről is legyen szó.

Ami az értékeket illeti, ezek nem sokban különböznek más vallások fő tanításaitól. Az iszlám ugyanakkor nagyon büszke a hagyományaira is, amelyek a muszlim társadalmakban fontos szerepet játszanak.

Ami a félreértéseket illeti, az iszlám egyes irányzatai jóval befogadóbbak, mint azt sokan gondolják.

Ez így van, a szúfizmus például különösen sokat ad, ha valaki spirituális megközelítéssel fordul az iszlám felé. Vegyük példaként az imádkozást: amikor végzünk az imával, felállunk, és azt mondjuk, „béke veled” – ezzel az angyalokat üdvözöljük, de nemcsak őket, hanem azokat az embereket is, akik ott állnak körülöttünk. Sőt, üdvözöljük a keresztényeket, a zsidókat, az ateistákat, vagy épp a buddhistákat is. Isten egy sokszínű világot teremtett, mert azt akarja, hogy sokszínűek legyünk.

Senki nem mondhatja azt, hogy szereti az istent, miközben nem fordul szeretettel a többi ember felé.

Az imádkozás maga ezt is jelképezi: egyfelől egy mentális gyakorlat, amely során megpróbálunk közelebb kerülni istenhez, és megpróbáljuk elengedni az egónkat. Emellett fizikai gyakorlat is, hiszen a fejünket a földhöz érintjük, majd felállunk – és ilyenkor válunk a minket körülvevő közösség részévé. Ezt napjában ötször végezzük, azonban amikor muszlimként európai országokban élünk, nem ez a fontos, hanem az, hogy milyen következtetéseket vonsz le a vallásodból. Ezt sokan félreértelmezik: az igazság az, hogy istenhez nincs rövidebb út, az istenhez vezető út embertársainkon keresztül vezet.

Az imádkozás egyszerre fizikai és mentális gyakorlat, amely összeköt az angyalokkal, de a mellettünk álló emberekkel is (Fotó: AFP)

Beszéljünk a nők iszlámban betöltött szerepéről is, hiszen ezt a területet is sok félreértés övezi. Mi az, amivel ezzel kapcsolatban egyetért, és mi az, amit szeretne megváltoztatni az iszlám világban?

Jó lenne visszatérni a kezdetekhez: a próféta idején, vagyis 600 körül, Medinában nők is voltak az iszlám tanítói, illetve imámok is. Legalább három imámnő élt a próféta idején, vagyis az, hogy a nők vezető szerepet töltenek be a vallásban, nem újdonság, része a hagyományainknak. Maga Mohamed is kinevezett egy női imámot: Umm Waraqát, aki bölcsességéről volt ismert, és aki betéve tudta a Korán szövegét. Ő a saját házában rendezett be mecsetet, mivel akkor még nem voltak „hivatalos” imaházak. Az egyik első ilyen létesítmény a próféta háza volt, de Umm Waraqa a saját házában is celebrált szertartásokat. Ehhez képest ma a nők nem ülhetnek be az imaszékekbe a mecsetekben, ami elég komoly változás a kezdetekhez képest.

Mi történt? A próféta halála után Omár, a második kalifa 634-ben megtiltotta, hogy a nők vezessék az imádságokat. Ekkortól kezdett elterjedni az iszlám patriarchális értelmezése. Erre én azt mondom, hogy muszlimokként nagyon fontos, hogy újraolvassuk a Koránt, és kifejezetten koncentráljunk arra, hogy mit mond a nemek egyenlőségéről. Ez tartjuk szem előtt mi is a gyülekezetünkben: egyenlő lehetőségeket szeretnénk kínálni a nőknek és a férfiaknak, ez a „mi iszlámunk” üzenete. Ez pedig nem előrelépés, hanem éppen a gyökerekhez való visszatérés, ami kulcsfontosságú a vallásunk számára.

Sherin Khankan mindenkivel újraolvastatná a Koránt (Fotó: Brain Bar)

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Teret kell adnunk azoknak a nőknek, akikből imámok lehetnek: bárki, akinek megvan a tudása hozzá, értelmezheti a Korán tanításait. Egy ideális társadalomban azonban ennél is tovább kellene mennünk. Az iszlám aranykorában, a 10-11. század fordulóján élt filozófus és költő, Ibn Arabi, a szúfi hagyomány egyik nagy reformere azt mondta: „az ideális ember a nő”. Ő már akkor azt mondta, hogy felül kell emelkednünk a nemeken, ezt az üzenetet újraértelmezve pedig azt is mondhatjuk, hogy már ő is szembeszállt a patriarchális struktúrával.

Erre pedig szükség van, mert a nőknek ma a világon szinte sehol nincs joguk beülni az imaszékbe a mecsetekben, és a tanításokat hirdetni. Ez pedig azért fontos, mert itt nemcsak az igehirdetésről, az imáról van szó, hanem a tudásról, a tudás terjesztéséről, a fiatalok inspirálásáról is. Persze, hogy szükség lenne a nők részvételére is. Éppen ezért Dániában mindezt fejben tartva alapítottuk meg a saját mecsetünket. Erre van szükség, hogy mindenki létrehozza a saját intézményét. Mi is így tettük lehetővé, hogy ma már három női imámunk is legyen.

Gondolom, ennyinél még nem állnak meg.

Nem bizony, hiszen sok mindennel foglalkozni kell még. Ezek közül az egyik, hogy a muszlim nőknek is joguk van más vallású – vagy épp világi – emberrel házasságot kötni. Ezt ma nem tehetik meg, és ez egy óriási probléma, főleg a fiatalok szempontjából. Mert hát nem is életszerű, gondoljunk bele! Európában élek, négy gyerekem van, két lány, két fiú. Mennyi az esélye, hogy ha felnőnek, olyasvalakibe szeretnek bele, aki nem az iszlámot követi? Hatalmas! Ehhez képest a muszlim filozófusok ma is egyetértenek abban, hogy egy ilyen házasság nem jöhet létre, és a más vallású félnek át kell térnie az iszlámra. Sőt, ezzel még a gyerekeim apja is egyetértene. Azt mondaná, ilyesmi nem fordulhat elő, mert annyira az iszlám szellemében nevelte a gyerekeket, hogy ők is tudnák: ez nem lehetséges. Mint látható, nem ritka ez a szemlélet, én viszont úgy gondolom, hogy rengeteg problémát okoz. A veszélyes vélemények, mint minden más is, a családban születnek. A felekezetek közötti házasság pedig kulcsfontosságú az integráció szempontjából, elég csak megnézni az én családomat. A szüleim bevándorlók és menekültek, míg a gyerekeim már integrálódott európai állampolgárok. Számomra ez nagyon szerencsés helyzet, mert képes voltam kialakítani azt az érzékenységet és pszichológiai rugalmasságot, amire nagy szükség van a világunkban. Innen pedig már nem léphetünk vissza. Olyan világban élünk, ahol az egyik ember számára közösség az, ami a másiknak politikai börtön.

Meg kell találnunk az együttélés eszközeit. Ha elfogadjuk, hogy különfélék vagyunk, az csodálatos kiindulási pont.

Beszéljünk egy kicsit az esküvő kérdéséről is. Ezen a téren is akad teendő…

Igen, különösen a vallások közötti esküvők terén. Én magam több mint 35 házasságkötést vezettem le, ezek több mint fele felekezetek közötti nász volt. Ma már várólistát vezetünk, most épp 25 pár áll sorba, Európa minden tájáról: van köztük svéd, német, brit, francia, és mind hozzánk szeretnének jönni házasságot kötni, mert máshol nem találnak olyan imámot, aki összeadná őket.

A dán – és más európai – törvények szerint azért ők is köthetnek házasságot, nem igaz?

Ez így van, de az vallási szempontból nem lesz érvényes, ami azok számára, akik követik az iszlámot, fontos dolog. Ami viszont legalább ennyire fontos: annak is szeretnénk megteremteni a lehetőségét, hogy a muszlim nőknek is jogukban álljon elválni. Ezt ma a világon csak nagyon kevés helyen tehetik meg.

Önök hogyan oldották meg ezt a problémát?

Létrehoztunk egy új iszlám házassági szerződést. Ennek értelmében a nők is kezdeményezhetik a házasság felbontását, illetve ha a házasság során mentális vagy fizikai erőszak éri őket, a házasság azonnal érvényét veszti.

Sherin Khankan szerint az iszlám és a feminizmus megfér egymás mellett (Fotó: AFP)

Mi a helyzet azokkal, akik nem ilyen szerződés alapján házasodtak?

Ez sok nő számára problémát jelent, mivel más országokban, más közösségekben a nők ugyan végigcsinálhatnak egy válópert, de ez csak jogi, világi szempontból lesz érvényes, vallási szempontból nem. Emiatt sokan csapdába esnek a házasságukban, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ahol ilyen történik, ott sok esetben házasságon belüli erőszak is előfordul. Ezek a nők hozzánk fordulnak tanácsért, mi pedig pontosan ezt szeretnénk megváltoztatni – fel akarjuk számolni a patriarchális berendezkedést. Minden azzal kezdődik, hogy átalakítjuk a meglévő struktúrákat, mert ami a mecsetekben történik, annak hatása van a családokra, a közösségekre. Újraolvassuk az iszlám tanításait, a nemek egyenlőségére fókuszálva, de fellépünk az egyre terjedő iszlamofóbia ellen is, ezzel pedig inspiráljuk a nőket, de az iszlám más olvasataiba is friss gondolatokat viszünk.

Gyakran említi, hogy az iszlám lehet feminista vallás. Ön szerint hol találkozik a hagyomány és a haladás egy vallás esetében?

Fontos megérteni, hogy az iszlámról nem lehet általánosságban beszélni, mintha az egy konkrét dolog volna, mivel többféle gyakorlata, értelmezése létezik, a konzervatívtól a hagyománytisztelőn át a modernistáig, a spiritualizmusról nem is beszélve, ráadásul ezek között akadnak helyenként komoly átfedések is.

A lényeg, hogy elfogadjuk: az emberek más-más módon értelmezik, és ezt a sokféleséget erőnek tekintsük.

Lehet, hogy ez egy provokatív kérdés, de nem tiszteletlenségnek szánom, tényleg kíváncsi vagyok: egy ilyen hosszú múltra és komoly hagyományokra visszatekintő vallás hogyan egyeztethető össze a tudomány eredményeivel, illetve azokkal a válaszokkal, amelyekkel a tudomány magyarázza a körülöttünk lévő világot? Azért is kérdezem ezt, mert egyre több statisztika mutatja, hogy a fiatalokat nem igazán érdekli a vallás.

Az iszlám esetében én épp ennek az ellentétét tapasztalom: a mecsetek nem ürültek ki, épp ellenkezőleg, mintha egyre többen vágyakoznának a spiritualitás iránt. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az iszlám nem ellenzi a tudományt, sőt a kettő összefonódva támogatja egymást. Elég csak arra gondolni, hogy amikor Európában a „sötét középkort” írták, az iszlám világ épp teljes pompájában tündökölt.

Szóval van remény?

Nagyon nagy reményeim vannak a jövőt illetően, mert nő fel a muszlimok legújabb generációja, közülük sokan a tudás továbbadását, a tudományokat vagy épp a művészeteket választották. Ők lesznek azok, akik új történeteket írnak az iszlám számára. Példaként említhetném a testvéremet, aki az iszlám filozófia nyugati társadalmakra gyakorolt hatásaiból írta a PhD-ját – az ő könyvét már a koppenhágai egyetemen tanítják. Pontosan ilyen dolgokra van szükségünk, új történetek kellenek az iszlámról, nem csak az ISIS-ról vagy az iráni forradalomról kell beszélni. Én is írtam több könyvet az iszlámról, ezek közül a legutóbbinak az a címe, hogy A nők jelentik az iszlám jövőjét (Women Are the Future of Islam). Ennek kapcsán nyílt lehetőségem találkozni Emmanuel Macron francia elnökkel, aki olvasta a kötetet, és a tanácsomat kérte a jövővel kapcsolatban. Amikor találkoztunk az irodájában, persze fotók is készültek, én pedig beleültem a székébe – abba a székbe, amelyet már Napóleon is használt. Ebből aztán hatalmas botrány lett, mert sokan kritizáltak, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy beleüljek abba a székbe? A nőknek viszont pontosan ezt kell csinálniuk, fellépni a patriarchális berendezkedés ellen, és beleülni ezekbe a székekbe, legyen szó a francia elnök irodájáról vagy egy mecset imaszékéről.

Sherin Khankan Emmanuel Macron francia elnök székében (Sherin Khankan saját fotója)

A jövő tehát a fiatalok kezében van.

Bizony. Ahogy említettem, négy gyerekem van, két lány, illetve egy 10 és egy 11 éves fiú. Ők ketten minden este sakkoznak, ez náluk afféle rituálé. Megkérdeztem tőlük, tudják-e, honnan jön a „sakk-matt” kifejezés. Nem tudták. Nos, perzsa nyelven azt mondják „shah ma”, arabul pedig azt, hogy „sheikh mat”. A mat pedig azt jelenti, meghalt. Ezt meghallotta a lányom, aki annyit mondott erre:

Vigyázzatok, testvéreim, a sejk meghalt, sokáig éljenek a női imámok!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top