Szerencsére nem hagyják, hogy elfelejtsük a világ legmenőbb feltalálóját – Tesla a popkultúrában

A híres Churchill-idézetet, miszerint a történelmet a győztesek írják, semmivel nem lehetne jobban illusztrálni, mint azzal, ami Nikola Tesla személyéről fennmaradt. Pontosabban azzal, ami Tesla életéről fent marad a popkultúrában: a filmekben, a könyvekben, a képregényekben, a videójátékokban. Az innen összeszedhető ismeretanyag ugyanis finoman fogalmazva sem sok. Cserébe nagyon-nagyon változatos és érdekes, még ha igazságtartalma – megint csak finoman fogalmazva – nem is mindig százszázalékos.

Mégis, furcsa mód éppen így szolgáltatnak igazságot az írók, rendezők, játéktervezők ennek a különc zseninek: nem úgy, hogy hiteles, pontos, ellenőrzött információkkal látnak el, hanem úgy, hogy Tesla nevét használva egy legalább félig (de inkább teljesen) fiktív szereplőt szőnek be a meséikbe. Nem azt mondják el, hogy ki volt Tesla, hanem azt, ahogy ők elképzelik: mi történne, ha megjelenne az általuk alkotott világban.

Ez a filmekben, képregényekben, videójátékokban fel-felbukkanó Tesla pedig kivétel nélkül iszonyatosan menő.

Kép a Tökéletes trükk című filmből

Legyen szó szórakozott professzorról, elnyomott géniuszról, titokban, szinte Frankensteinként kísérletező tudósról, pólóalapanyagról vagy éppen vérfarkasvadász szuperhősöket felfegyverző fiatal feltalálóról. (Igen, ilyen is van, mindjárt mutatjuk!) Csak egy apró példa: mégis melyik történelmi személy mondhatja el magáról, hogy eljátszotta őt David Bowie?! Mondjuk Poncius Pilátuson kívül. Na jó, ez lehet, hogy rossz példa volt. Mindegy, Tesla popkulturális jelentőségét akkor is érdemes átnézni. Már csak azért is, mert május végén nyílik egy csak róla szóló kiállítás egy róla elnevezett térben, Budapest szívében. A Nikola Tesla – Mind from the Future című tárlat már csak azért is sokkal izgalmasabb, mint a tudományos vagy tudósokról szóló múzeumi események többsége (annál legalábbis sokkal izgalmasabb, mint amilyennek a legtöbben egy ilyen kiállítást elképzelnek), mert filmekkel, videójátékkal és egyéb multimédiás eszközökkel járja körbe alanyát – nem véletlenül. Emellett persze tiszteletben tartja a tudományos tényeket, nem úgy, mint e cikk tárgyai, hiszen mi pár bekezdés múlva ott tartunk majd, hogy segíti Tesla az idegenektől ellopott fegyverekkel az emberiség dimenzióközi háborúját. De ne szaladjunk előre.

Kezdjük is a legismertebbekkel: a filmekkel!

Furcsa, hogy bár legendás és ellentmondásos figura volt, kifejezetten róla szóló film nem készült soha. Pedig pont úgy megérdemelné, mint mondjuk Alan Turing (akit a fantasztikus Benedict Cumberbatch játszott a Kódjátszmában), vagy mondjuk Stephen Hawking (akit a szintén fantasztikus Eddie Redmayne játszott A mindenség elméletében). Szegény Tesla azonban mindig csak mellékszereplő maradt, még ha kulcsfontosságú is. Hogy milyen mostoha az élet Teslával évtizedekkel halála után is, arról minden elmond, hogy készült ugyan egy The Current War (áramháború, vagy valami ilyesmi – magyar cím még nincs) című film két éve, amely Edison és Westinghouse háborújáról szól, és amelyben az utóbbi szövetségeseként fontos szerepe van Teslának is, akit Nicholas Hoult alakít. (Ő volt a fiú az Egy fiúról című filmben és a legutóbbi Mad Max őrült, kopasz kiskatonája.)

Ha van tehát Tesláról szóló film, akkor ez az… vagyis lenne, ha nem ment volna csődbe a film utómunkálata közben a jogokat birtokló Weinstein Company (ekkor robbant ki a metoo-botránysorozat és vádolták meg többen a főnököt, Harvey Weinsteint nemi erőszakkal), a The Current War pedig azóta is jogi purgatóriumban rohad. Most úgy tűnik, mégis bemutatják, egyszer talán itthon is (még ha moziban nem is); sok feszültséget (bocsánat) ekkor sem kelt majd azonban, a kritikusok ugyanis, akik már látták, azt mondják, erőtlen, unalmas és felejthető, Benedict Cumberbatch és Michael O’Shannon ide vagy oda.

Tesla itt-ott előkerül még a filmekben, főleg említésszinten. A legemlékezetesebb utalás talán Jim Jarmusch sok-sok sztárral és vendégszereplő zenésszel leforgatott Kávé és cigaretta című fekete-fehér minimálfilmjében esett meg. Ennek az egyik, Jack megmutatja Megnek a Tesla-tekercsét című epizódjában – mert hogy epizódokból állt, amelyekben két-két ember ült egy-egy asztal körül és csak simán beszélgettek – a White Stripes férfitagja, Jack mutatta meg a White Stripes női tagjának, Megnek a – nem fogjátok kitalálni! – Tesla-tekercsét, miközben lelkesen méltatta a feltalálót. A nő ettől ugyan nem dobott hátast – pedig forradalmi, és mai szemmel is látványos 1891-es találmányról van szó -, de azt legalább tudjuk, hogy Jack White a való életben is hatalmas Tesla-rajongó, nem esett nehezére tehát eljátszani a szerepet.

A leghíresebb Tesla-film (amelyben még mindig csak mellékszereplő, de ez a film legalább tényleg híres) Christopher Nolan talán legeredetibb és legizgalmasabb alkotása (igen, jobb, mint a Csillagok között és az Eredet!), a Tökéletes trükk. Ebben két (aztán kiderül, hogy nem is két, de nem lőjük le a poént) illuzionista csatáját követhetjük nyomon: a befelé forduló Christian Bale-től az extrovertált, a közönség szeretetéért bármire kész Hugh Jackman próbálja ellesni a teleportálós trükkjét. Kétségbeesésében a kastélyában remeteként élő Tesla segítségét kéri, aki vonakodva bár, de átadja neki az egyik legnagyobb találmányát, amellyel bármilyen élő és élettelen tárgy sokszorosítható. A film itt lép ugyan egy merészet a természetfeletti irányába, de ez jól áll neki, még úgy is, hogy így pont odavész, hogy Teslát hitelesen ábrázolja. Akit egyébként David Bowie alakít, nagyon jól – szóval kibékültünk ezzel a kis kompromisszummal is.

Ki is végeztük az említésre érdemes filmeket sajnos, illetve szerencsére, hiszen végre rátérhetünk az igazi őrületre, arra a területre, ahol tényleg nem fogták vissza magukat az alkotók, még akkor sem, ha az eredmény nonszensz, összefüggéstelen, de rendkívül szórakoztató:

a videójátékokra!

Azt sem tudjuk, hol kezdjük, haladjunk tehát kronológiai sorrendben, abból nem lesz baj. Nikola Tesla rögtön a kilencvenes évek közepén egészen fontos szerepet kapott a rendkívül népszerű Command & Conquer című valós idejű stratégiai-akciójátékban, pontosabban annak leágazásában, a Red Alert című sorozatban. A valódi színészeket (persze korabeli színvonalon, értsd: nagyon gagyi videóbejátszásokban) felvonultató játékok alternatív történelmében Tesla a Szovjetuniónak fegyvereket fejlesztő tudós. Neki köszönhetik az oroszok a hatalmas, egy-egy villámlással szinte mindent megsemmisítő Tesla-tekercset, azaz a tornyot, ami, izé, villámokat lövell. Tudományos háttere ennek persze megkérdőjelezhető, de ez nem akadályozta meg a fejlesztőket, hogy a tekercset továbbgondolva villámvető Tesla-fegyverekkel szerelje fel a gyalogos egységeket és a tankokat is. Nagy kár, hogy maga Tesla nem jelenik meg a játékokban, csak a kreálmányai.

Hipszterbajszos hősünket szerencsére már látjuk és halljuk is a Dark Void című felejthető (és a játékostársadalom által jól el is felejtett), de szórakoztató akciójátékban, amit 2010-ben adott ki az azóta már feloszlott Airtight Games fejlesztőcsapat. Akkoriban tele volt a piac sci-fi témájú lövöldözős játékokkal, és sajnos egy Tesla is kevés volt ahhoz, hogy ne kerüljön süllyesztőbe a Dark Void. Akárhogy is, a lényeg, hogy valamikor a második világháború előtt beszippant egy dimenziókapu egy pilótát a Bermuda-háromszög fölött. Az alternatív világban, ahol landol, elkeseredett háborút folytat az emberiség maradéka egy elnyomó idegen fajjal.

Úgy alakult – ne kérdezzétek, miért – hogy a törzsi társadalomba szervezett ellenállók vezetője maga Tesla, aki lopott idegen technológiát alakít át, hogy az emberek a saját fegyvereikkel győzzék le az ufókat.

Logikus, ugye?

A legutóbbi Tesla-felbukkanás szintén egy bukott játéknak köszönhető. Egy kicsit olyan, mintha minden fejlesztőcsapaton, amely úgy dönt, hogy szerepelteti a feltalálót, átok ülne. A Ready at Dawn hosszú évekig dolgozott a The Order: 1886 című akciójátékon, amelyet a kiadás előtt milliók vártak. A (szintén alternatív történelemben játszódó) történet szerint egy elit katonákból álló, vérfarkasok és vámpírok kiiktatására specializált, a kerekasztal lovagjainak nevét viselő titkos rend bukkan összeesküvés nyomaira a 19. századi Londonban. Igen, ez egy igazi játék igazi története, vagyis pont hogy innen indul a történet és ennél csak súlyosabb lesz.

Ami számunkra fontos, hogy a küldetések közti nyugodtabb pillanatokban felbukkan a fiatal, ambiciózus Tesla, ő látja el ugyanis (természetesen elektromos) fegyverekkel a szövetség tagjait. Bár természetesen ennek sincs semmilyen történelmi alapja – legfeljebb annyi, amennyi a vámpíroknak meg a vérfarkasoknak van –, arra azért jól rátapint, hogy Tesla rengeteg mindent feltalált és felfedezett élete során, sokszor évtizedekkel megelőzve korát. A folytatásban alighanem fontos szerepet kap, vagyis kapott volna, ha készült volna folytatás, ám az elmebeteg alapötlethez képest sajnos nagyon unalmas, botrányosan rövid és kiszámítható (igaz, gyönyörűen kivitelezett) lett a kész cím, amely, akárcsak a Dark Void, hamar a süllyesztőben végezte. A fejlesztő csődbe ment, a The Order: 1886-ra pedig azóta is úgy hivatkozik az internet népe, mint a játékra, amelynek így sosem lett volna szabad megjelennie.

Mielőtt még azt hinnénk, minden remény oda, és normális Tesla-reprezentációt nem láthatunk a popkultúrában, két kicsi, de fontos példával szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy mindig lesznek szent őrültek, akik megadják a kellő tiszteletet a századforduló legnagyobb koponyájának. Az egyik egy viccesen megrajzolt, de nagy hatású képregény Matthew Inman tollából, amelyet The Oatmeal című oldalán közölt. Az alapvetően macskákról, kutyákról, párkapcsolati ügyekről, futásról és kényszeres zabálásról szóló, őszinte, egyszerre vicces és szívbemarkoló képregények közül hosszával és komolyságával is kimagasló „Ezért Nikola Tesla a legnagyobb geek, aki valaha élt” című munkája. A magyarázó-ismeretterjesztő képregény nem csak poénosan, hanem szinte dühösen taglalja a „Tesla Edison ellen” sztorit, amit mi nem részleteznénk, hiszen külön cikket szánunk neki. A lényeg: Tesla őrületre hajlamos, de őszinte, önzetlen és meg nem értett feltalálóként végezte, míg Edison kíméletlen üzletemberként használta fel az igazi géniuszok ötleteit ahhoz, hogy pénzt csináljon, még attól sem riadt vissza, hogy közönség előtt állatokat öljön ezért.

Ami a lényeg: az eleve népszerű képregényoldalt ezek után pláne felkapta a média és villámgyorsan – ahogy mondani szokták: virális tartalomként – kezdett terjedni a közösségi oldalakon. Kötelező olvasmány mindenkinek, ezt mondanunk sem kell; szerencsére annyira elterjedt, hogy a szerző a népszerűséget kihasználva gyűjtést kezdeményezett: külön Tesla-múzeumot szeretne nyitni New Yorkban. Ezt a város is támogatja, egészen komoly összeggel, ez, és a világ geekjeinek adományai pedig elég lesz ahhoz, hogy a terv meg is valósuljon.

Végül egy hazai példa Arányi Kriszta grafikus-illusztrátoré, aki, szintén rajongóként, saját tervezésű pólót jelentetett meg Tesláról. A csodálatos, századfordulót idéző, szecessziós grafikát mindenki megtekintheti itt, és ha már erre jár, rendelhet is. E sorok írója évek óta egy Tesla-póló boldog tulajdonosa, szóval nem a levegőbe beszélünk! Keserű fordulat, hogy a pólómintát úgy, ahogy van ellopta egy olcsó kínai ruhabolt, azaz könnyű belefutni a hamisítványokba, amelyek ellen ugye nehezen tudja felvenni a harcot egy magyar tervező. (Másrészt mi bizonyítja jobban a Tesla-kultusz létét, mint hogy magyar grafikát lopnak a kínaiak?!) Ügyeljünk tehát, hogy csak a megadott linkről rendeljünk, hogy az utcán sétálva is ápolhassuk Tesla emlékét.