A Becéző szavakat gyerekkoromban láttam utoljára, és klasszikus sírós filmként emlékszem rá. Azt hiszem, nagyjából ez is a közmegegyezés erről a filmről: több csomag zsepire van szükség hozzá, hogy végignézzük, amint szegény kis Debra Winger az utolsó harmadban egyre betegebb lesz, szinte elfogy a történet végére. A Becéző szavak eredetileg regényként jelent meg, Larry McMurtry írta, aki Magyarországon soha nem vált igazán ismertté, nálunk inkább a leghíresebb könyveiből forgatott filmeket – a Becéző szavak mellett a Paul Newmannel készült Hudot és Az utolsó mozielőadást – tartják számon.
Shirley MacLaine, Debra Winger és Jack Nicholson a Becéző szavakban (forrás: Europress)
A regényből a nyolcvanas években James L. Brooks rendezett az akkori hollywoodi rendszerben már konzervatívnak számító, bézs árnyalatú, puha fényű képekkel felvett anyamelodrámát egy idősödő nőről és lányáról, amelynek az egyik szála szerelmi drámává, a másik betegségmelodrámává alakul át, szép fokozatosan. A csavar az, hogy a várható – mert az életben is gyakoribb – helyzetet megfordítva az anyára talál rá az új szerelem, és középkorú lánya lesz halálos beteg.
Az Orlai Produkció nyári premierjén Hernádi Judit játssza az anya szerepét, amelyet Brooks filmjében Shirley MacLaine formált meg Oscar-díjat érően. Kocsis Gergely rendezése a film 2007-es színpadi változatát dolgozza fel, amelyet ugyancsak tapasztalt hollywoodi forgatókönyvíró, Dan Gordon (Wyatt Earp, Hurrikán) jegyez. Vagyis az eredeti amerikai és a magyar verzió készítői között is csupa hozzáértő, a szórakoztatást magas szinten művelő alkotót találunk, ám a premier estéjén a Becéző szavakban az működött kifogástalanul, amire előzetesen is a leginkább kíváncsi voltam, vagyis Hernádi és az anya szomszédját, majd szeretőjét alakító Gyabronka József kettőse.
Hernádi Judit a Becéző szavak című előadásban (fotó: Pénzes Kristóf; forrás: Orlai Produkció)
Aurora Greenway valóban hálás karakter.
Zsarnoki anya, aki özvegységében mártírrá vált, közvetlen környezetét, elsősorban a lányát ezért folyamatosan saját szenvedésének narcisztikus részletezésével terheli.
Közös történetükbe akkor kapcsolódunk be, amikor Emma végre elköltözik otthonról, mert férjhez megy egy fiatal tanárhoz, akit Aurora természetesen mélységesen lenéz. A cselekmény nagyobbik részét anya és lánya külön töltik – egyikük Texasban, másikuk Iowában unatkozik csendesen –, de kapcsolatuk mégsem szakad meg. Eleinte az anya hívogatja kényszeresen, mindennap a lányát, később viszont fordul a kocka, és Emmának lesz egyre nagyobb szüksége Aurora támogatására.
Hernádi Judit és Péter Kata (fotó: Pénzes Kristóf; forrás: Orlai Produkció)
Az egyetlen, közös teret használó színpadi változatban értelemszerűen még nyilvánvalóbb a két hősnő egymásra utaltsága. A Kálmán Eszter tervezte díszletben anya és lánya akkor is összehangoltan mozognak, hasonló gesztusokat tesznek, amikor a történet szerint több mint ezer kilométer választja el őket egymástól. A színpadon a telefonhívások is máshogy működnek, mint a filmben, megnő a telefon mint tárgy jelentősége, és ehhez kötődik az előadás szép ötlete, Aurora utolsó, süket telefonhívása már halott lányához.
Hernádi alakításában Aurora manipulatív és parancsolgató, ugyanakkor karakán és szórakoztató nő. Az anya mellett Emma karaktere sajnos elszürkül: Péter Kata nem tud elég színt vinni a lány figurájába. Emma szabadságvágyát egy cserfes kamaszlány lázadásaként mutatja meg, provokatív nagyszájúságát pedig túl hirtelen, és emiatt kevéssé meggyőzően cseréli le a betegeskedni kezdő, így az érzékenyebb oldalát is megmutatni kényszerülő lány finomabb gesztusaira. Csélcsap férje, Flap alig lép túl a karikatúrán: elég annyit mondani, hogy Horváth Illés az előadás közepéig egy olyan embert játszik, akinek egyáltalán nincs begombolva a nadrágja.
Horváth Illés és Péter Kata (fotó: Pénzes Kristóf; forrás: Orlai Produkció)
Így aztán nagyjából ugyanaz történik a magyar, színpadi Becéző szavakkal, mint az amerikai filmmel: a goromba szomszéd lenyúlja a műsort.
Az eredetiben Jack Nicholson korai, de bőven nem az utolsó jutalomjátékára adott lehetőséget Breedlove ezredes figurája, ezúttal pedig Gyabronka József lubickol a szerepben – olykor szó szerint, mert több ízben is a medencéből jön, vagy oda igyekszik. Gyabronkának nem okoz gondot a visszavonult asztronauta ellenszenvesnek induló karakterét az előadás legszerethetőbb alakjává átgyúrni, ahogy a macsó és részeges Breedlove fokozatosan egyre közelebb kerül Aurorához, kiszabadítva őt hamis és mindenkit megmérgező áldozati pozíciójából.
Gyabronka József (fotó: Pénzes Kristóf; forrás: Orlai Produkció)
Kettejük bimbózó románca az előadás legsikerültebb jeleneteit hozza, ám a jó humorú, bumfordi helyzetek mellett egyszerűen kevésnek, fakónak tűnik a történet melodrámai rétege, a betegséggel folytatott meddő küzdelem bemutatása. Csak az utolsó, egyszereplős telefonhívást éreztem valóban megrendítőnek, egészen odáig indokolatlanul elkomoruló limonádénak láttam az előadást. Ám Hernádi és Gyabronka kettőse miatt a magyar Becéző szavaknak is érdemes esélyt adni. Már csak azért is, hogy Hernádi Juditot újból megtalált csúcsformájában láthassuk: a Chicago, a Menopauza vagy A félelem megeszi a lelket nagyszerű alakításai után a színésznőt ebben a legújabb szerepében is öröm nézni.
A Becéző szavakat nyáron a Szentendrei Teátrumban és a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől a Belvárosi Színházban játsszák.
