Hakkel Vanda, a LocalCat egyik alapítója gyakorlott mozdulatokkal porciózza a pulton a macskakaját: két tál, két, takkra egyforma adag – másodpercek alatt. Aztán egy utolsó ellenőrzés, és a tálak már ott is vannak a tulajdonosaik előtt, akik naná hogy már percekkel korábban megjelentek a konyhában, hogy szigorúan kérdőjelbe vágott farokkal most ott sündörögjenek Vanda lábai körül. „Jó étvágyat” – mondja Vanda az „ügyfeleknek”, miközben eléjük teszi a tálakat, aztán még búcsúzólag végigsimít a lelkesen falatozó bársonytalpúak hátán.
Fotó: Neményi Márton
„Mi is mindig a családtagokat, a barátokat, vagy a nagyon közeli ismerősöket kértük meg, hogy vigyázzanak a macskáinkra, ha épp elutaztunk, vagy nem voltunk itthon” – ezt már a LocalCat másik alapítója, Macsuga Viktória mondja, én pedig, miközben hallgatom, azon kapom magam, hogy önkéntelenül számolgatni kezdem, az elmúlt években hányszor passzoltam már le a kedvencemet a „nagyszüleinek”. Vagy épp a tesóméknak, ha máshogy nem tudtam megoldani a felügyeletét. Csakhogy amíg én minden alkalommal beértem azzal, hogy a csillagokat is lehálálkodom az égről némi égetett szesz vagy csoki kíséretében, ez a két lány olyan hosszútávú megoldáson gondolkodott, ami nemcsak a gazdiknak, de a magukat legjobban a saját, megszokott környezetükben érző négylábúaknak is jó. „Nyilván a végén nekünk is mindig akadt egy segítő kéz, aki jött, és ellátta a cicákat, de azért lássuk be, az ilyen szívességeknek is van határa” – magyarázza Viki.
Ami ezeket a bizonyos határokat illeti, a lányok nagyon is tudják, miről beszélnek: szerintük egy szívességi alapon beugró, alkalmi szittertől egyszerűen nem várhatja el a gazdi, hogy a legszükségesebb teendőkön – vagyis az etetésen, itatáson, almozáson – túl még szeretgesse vagy simogassa is a kedvencet. „Az én cicámhoz is rendszeresen jártak etetni, de például a játék vagy a közös időtöltés sokszor ebbe már nem fért bele.”
Fotó: Neményi Márton
Az elsőre mindig emlékszik az ember
Vandának nem sokkal ezután jutott eszébe, mi lenne, ha az ilyen és ehhez hasonló esetekben nem az ismerősöket és a barátokat kellene újra és újra ugrasztani, hanem a gazdik intézményesített keretek között dolgozó, profi cicaszittereket kérhetnének föl, akik a kötelezőn túl azt a bizonyos extra gondoskodást is megadják a kedvenceknek. És voilà: megszületett a LocalCat, a főváros első számú macskaszitter-szolgáltatása, ami azóta 15 szitterrel működik együtt, és csak tavaly több mint 400 macsekról gondoskodott gazdija rövidebb-hosszabb távollétében.
Persze a LocalCatnél a kezdet kezdetén még bőven nem ilyen számokkal dolgoztak, sőt igazából még minden nagyon más volt: hogy csak egy példát mondjak, akkor még Vanda és Viki is aktívan szitterkedett – ma erre az újságírói-szerkesztői és PR-es főállásuk és a vállalkozás szervezési feladatai mellett már alig-alig marad idejük. „Be kell vallanom, azért ez néha-néha hiányzik is” – árulja el Vanda, aki a mai napig emlékszik az első cicára, akivel hivatalos szitterként dolga akadt. „Nem volt éppen egy »szociális cica«, talán éppen azért maradt meg ennyire. A gazdái csak pár napra utaztak el, nekem pedig a néhány nap alatt afféle misszióm lett, hogy a szittelés végére megnyissam a távolságtartó ügyfelet” – mondja, majd hozzáteszi: a küldetés végül sikerrel járt, ami nemcsak neki, de a gazdiknak is hatalmas öröm volt. Pláne, hogy a fejleményekről Vanda időről időre tájékoztatta is őket.
Fotó: Neményi Márton
Bizalom, bizalom és még egy kis bizalom
Ja, igen. Ha egész eddig nem lett volna egyértelmű, a LocalCat szitterei nem átlagos állatbarátok, akik más elfoglaltság híján, vagy mert épp ráuntak arra, hogy emberekkel dolgozzanak együtt, most épp macskákra vigyáznak. Ők mind egy professzionális, de kellőképp cicabolond csapat tagjai, akik egyszerű, ám annál szigorúbb szabályok szerint dolgoznak a célért: a boldog és nyugodt gazdiért, és a még nála is boldogabb, kiegyensúlyozott kedvencért.
„Azután, hogy a gazdi felvette velünk a kapcsolatot, kezdődik az igazi munka: első lépésben kitöltetünk vele egy megrendelőlapot, ami azért kell, hogy jobban megismerjük őt és a macskáját is. Majd jön az adott szitterrel történő személyes konzultáció” – magyarázza Vanda, akitől megtudom azt is, ezen a személyes találkozón sokkal több minden történik egy egyszerű kulcsátadásnál. „Itt dől el például, hogy szimpatikus-e az adott munkatársunk a gazdinak, hogy elnyeri-e a bizalmát. Aztán kiderül, megvan-e a kémia a szitter és a macska között, és előkerülnek azok a fontos apróságok, amikre a megrendelőlap nem kérdezett rá” – mondja az alapító, aztán elárulja, időről időre akad olyan konzultációjuk, ahol a komoly dolgokat követően már a cuki fotók, az albumok és a mókás történetek játsszák a főszerepet.
Fotó: Neményi Márton
Csak ezután jöhet az „éles bevetés”, vagyis a konkrét szittelés, amire ugyancsak érvényesek a már említett szigorú szabályok:
- a szitter mindennap ugyanabban az előre leegyeztetett 2-3 órás időintervallumban érkezik,
- megeteti, megitatja a cicát,
- kitisztítja az almot,
- majd az állat igényeinek megfelelően simogatja, szeretgeti őt, játszik vele,
- mindezt minimum 40 percig,
- amiről közben nemcsak a gazdinak, de Vikinek és Vandának is fényképes jelentést küld.
„Szeretetet adnak a szeretetért”
„Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennyire nehéz lesz jó szittert találni” – szalad ki Vikiből, aztán gyorsan elismeri azt is, hogy mivel ízig-vérig bizalmi munkáról van szó, a felvételi követelményeik is speciálisabbak az átlagnál. „Az, hogy a jelentkező szereti a macskákat, és gyakorlata is van az ellátásukban, magától értetődő, és még bőven kevés. A munkájának ugyanis legalább ennyire fontos része a kommunikáció is – és ez az a pont, amivel őszintén meg szoktuk lepni az embereket.”
Hiába keresnek ajánlásos rendszerben, a lányoknál még így is meglepően gyakran landol olyan jelentkező, aki azért szeretne „cicázni”, mert épp elege lett az emberekből, a munkahelyi konfliktusokból vagy egyszerűen a világból. Pedig ha valahol, hát a LocalCatnél tényleg fontos az ember-ember közötti kommunikáció. „Ha ez nincs, nincs bizalom, nincsenek beszámolók, se jelentések. Akkor borul az egész rendszer, és nem marad más, csak a stressz és a feszültség.”
Fotó: Neményi Márton
Szóval az elvárások nem átlagosak, de legyen bármilyen nehéz is, a vállalkozás szépen bővül: immár 15 szitterrel dolgozik, akik között van pedagógus, profi coach, sminkes, sőt még online marketingszakember is. „Mindannyiukban közös, hogy a főállásuk mellett vállalják a cicákat: ha kimeríti őket a munkájuk, vagy szeretnének egy kis szünetet tartani, feltöltődni, akkor elugranak az egyik kliensünkhöz. És a legjobb, hogy miközben szeretettel gondoskodnak a négylábúakról, észrevétlenül ők is feltöltődnek. Méghozzá azzal a szeretettel, amit a törődésért cserébe kapnak a macsekoktól.”
Klasszikus zene, olajbogyó és felolvasás
Két év, félezernél is több macska, és legalább ugyanennyi, ha nem több speciális kérés, igény, óhaj-sóhaj. Azt gondolhatnánk, hogy ezek után a lányokat már semmi, de tényleg semmi nem érheti váratlanul. És bár tény, hogy az elmúlt két évben a szitterek sok mindent láttak a saját macskaszobától kezdve az olajbogyófüggő bársonytalpúig, még így is esik be olyan kérés, ami nekik is meglepetést okoz.
Viki egyik legnagyobb kedvence az a zenéért rajongó négylábú kliens, akinek gazdája külön megkérte a szittert, hogy a látogatás alatt olyan számot válasszon kedvencének, amiben van gitárszóló, mert a cica azt szereti a legjobban. De Vandának is van ilyen emlékezetes ügyfele: ő arra a macskára emlékszik mosolyogva vissza, akinek fel kellett olvasniuk. „Az etetés, itatás és almozás után a szitternek az volt a feladata, hogy beüljön a karosszékbe, és hangosan felolvasson egy tetszőlegesen kiválasztott Puskin-regényt a cicának.”
Fotó: Neményi Márton
„A visszatérőkből is merítjük az erőt a folytatáshoz”
Bár Vanda és Viki nem is lehetne különbözőbb személyiség, abban mégis megegyeznek, hogy mióta útjára indították a vállalkozásukat, az életük teljesen megváltozott. „Rengeteget tanultunk az emberekről, a macskákról, a gazdikról, a felelős állattartásról, a kommunikációról és nem utolsó sorban a márkaépítésről” – mondják, majd hozzáteszik azt is, hogy rengeteg megvalósításra váló ötletük van a vállalkozásuk bővítésére.
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
Forrás: LocalCat
dav
„Nem szépítjük, néha mi is nagyon elfáradunk, de ilyenkor a számtalan pozitív visszajelzésre, a hálás gazdikra és arra a sok-sok képre gondolunk, amit két szittelés között kapunk a klienseinkről. A legnagyobb öröm mégsem ez, hanem mikor egy gazdi, akiről tudjuk, hogy évente egyszer megy nyaralni, az év leteltével újra minket keres meg. Mindezt azért, mert még mindig emlékeznek rá, milyen jó volt úgy elutazniuk, hogy tudták, imádott kedvencük a legjobb kezekben van.”