Peggy Whitson: a nő, akit tízszer utasítottak vissza, azóta viszont több rekordot is tart az űrben

Az űrkutatás mindig is lenyűgözte az emberiséget, mostanság pedig különösen aktuális a téma, tekintve, hogy július 20-án lesz fél évszázada, hogy Neil Armstrong és Buzz Aldrin leszálltak a Hold felszínére.

Ennek látványa az akkor mindössze kilencéves Peggy Whitson számára elég volt ahhoz, hogy elhatározza: űrhajós szeretne lenni. Persze ezt akkor nem sokan vették komolyan, egy Iowa állam szántóföldekkel tarkított vidéki részén éldegélő kislány álmodozásának tűnt csupán a dolog. Ehhez képest Whitson mára a világ egyik legtapasztaltabb űrhajósa, akinek a nevéhez számos rekord is fűződik.

„Akkor még egészen hihetetlennek tűnt ott, Iowa farmjai között, hogy ez valósággá válhasson – emlékezett vissza a Business Insidernek tavaly adott interjújában. – Szerencsére a szüleim mindenben támogattak, egyszerűen csak hittek bennem. Emlékszem, amikor úgy 12 éves voltam, anyukám azt mondta, hogy bármi lehetek, ami csak lenni szeretnék, én pedig hittem neki.”

A sikerig azonban hosszú és rögös út vezetett.

„Sokszor megkérdezik tőlem, hogyan lehettem olyan szerencsés, hogy én lehettem az ISS nemzetközi űrállomás első női parancsnoka – mondta a most 59 éves Whitson a CBS This Morning című műsorában, ahol idén márciusban látták vendégül. – Nos, ez nem szerencse kérdése, hanem azé a tíz évé, amíg folyamatosan próbálkoznom kellett, hogy bekerüljek a NASA kötelékébe – emiatt lettem jobb szakember, és ezért tudtam megfelelően felkészülni.”

Biokémikusból űrhajós

Peggy Whitson épp az érettségijére készült 1978-ban, amikor meghallotta, hogy a NASA „leigazolta” az első leendő űrhajósnőket. Ekkor érezte először, hogy az álmai elérhető közelségbe kerültek, igaz, még hosszú útnak kellett eltelnie, hogy meg is valósulhassanak. Ennek ellenére már az egyetemi tanulmányait – illetve doktori címének megszerzését – követően, 1986-ban csatlakozott az Amerikai Űrkutatási Hivatalhoz, igaz, akkor még csak biokémikusként, kutatói minőségben.

Először 1996-ban választották ki űrhajósjelöltnek, de ezután egészen 2002-ig kellett várnia, hogy az STS–111 jelzésű küldetés tagjaként az Endeavor űrsikló fedélzetén elindulhasson az űrállomás felé, ahol hat hónapot töltött el.

„Azért kell dolgoznunk, hogy a dolgok valósággá válhassanak – mondta egy, a The Week című lapnak adott interjúban, a sok-sok visszautasításra utalva. – Rengeteget tanultam, ugyanakkor élveztem is, amit csinálok, emiatt pedig jobb szakemberré váltam, még akkor is, ha ezt ott és akkor nem gondoltam így.”

Visszatérése után, 2003 júniusában egy érdekes küldetésre osztották be: két héten át a floridai Key Largótól szűk tíz kilométerre található Aquarius Reef Base-re küldték. A nagyjából a tengerszint alatt húsz méterre telepített laborban két hetet töltött el a NEEMO–5 misszió tagjaként.

Rekord rekord hátán

Már az első űrbéli küldetése során is komoly teljesítményt nyújtott. Az ISS-en töltött fél éve alatt többek között végrehajtott egy közel négy és fél órás űrsétát, amely során a Zvezda nevű modult borította be egy mikrometeoritok elleni védőréteggel. Szintén e küldetés során nevezték ki tudományos tisztté – ez volt az első alkalom, hogy a NASA adhatott embert erre a pozícióra. Whitson ilyen minőségében 21 kísérletet végzett, főként a mikrogravitációval kapcsolatban, de vizsgálta az emberi szervezet működését is.

Második küldetésére 2007-ben került sor az Expedition 16 tagjaként, amelynek során újabb űrsétát tett. 2007. december 18-án épp az űrállomás óriási napelemeit mozgató szerkezet karbantartásán dolgozott, amikor 3 óra és 37 perc elteltével a földi irányítás közölte vele, hogy éppen most döntötte meg az űrsétálás rekordjait. Egészen pontosan ettől a pillanattól Peggy Whitson maga mögé utasította a szintén amerikai Sunita Williamst, aki addig „mindössze” 29 órát és 18 percet töltött a nyílt űrben. Whitson ráadásul nemcsak a leghosszabb összesített időt az űrben töltő nő címét hódította el: ötödik űrsétájával ő lett a NASA történetében a legtöbb űrsétát tevő nő is. Szintén ezen a küldetésen tette meg hatodik űrsétáját is, amellyel a 23. helyre lépett előre az összesített űrsétaidők tekintetében (39 óra 46 perc).

Egyik űrsétájáról az említett Business Insider-interjúban is beszámolt, ugyanis ez volt az első alkalom, amikor saját magát is láthatta a világűrben lebegni:

A kötelező munka mellett az űrhajósok napi két órát edzenek az ISS fedélzetén, hogy a súlytalanság állapotában is karban tudják tartani az izomzatukat. Whitson erről egyszer azt mondta, hogy a nap végére a karjai fáradnak el legjobban, mivel az űrállomáson szinte mindenhez a karjukat használják az űrhajósok.

Elhibázott landolás és még több rekord

Whitson az Expedition 16 végén, 2008. április 19-én Jurij Malencsenko és a dél-koreai űrhajósnő, Yi So-yeon társaságában indult vissza a Földre – érdekesség, hogy utóbbi az első koreai volt az űrben. A visszatérés során azonban műszaki probléma adódott, az erre a célra használt Szojuz modul ugyanis nem működött megfelelően, emiatt úgynevezett „ballisztikus visszatérésben” volt részük, amelynek során a földi gravitáció nyolcszorosa hatott rájuk. A rázós érkezést szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúszták.

Ezután hosszabb szünet következett, ám Whitson addig sem tétlenkedett. 2009-ben az asztronauták vezetőjévé (Chief Astronaut) választották: ez a NASA-nál a legmagasabb pozíció, amit aktív űrhajós betölthet, és ez volt az első alkalom, hogy egy nőt neveztek ki a posztra.

2016. november 17-én végül újra elindulhatott az űrállomás felé, ahová két nappal később érkezett meg, immár az Expedition 50 vezetőjeként – ezzel ő lett az ISS első női parancsnoka, egyúttal pedig megdöntött egy olyan rekordot is, amelyről saját bevallása szerint sem szeret beszélni: 56 évesen ő lett a legidősebb nő, aki eljutott a világűrbe. A küldetés során aztán elhódította a legtöbb időt az űrben töltő asztronauta címét is a szintén amerikai Jeff Williamstől, aki addig 534 napot lehetett a Földön kívül.

Természetesen ez a küldetés sem múlhatott el űrséta nélkül: 2017 januárja hozta el Whitson számára a hetedik alkalmat, amellyel ismét utolérte az akkori rekorder Sunita Williamst, valamint ő lett a legidősebb űrsétáló nő is. Pár héttel később, 2017. április 24-én pedig ő lett a NASA legtöbb időt az űrben töltő asztronautája a nők és a férfiak között is, ezen alkalomból az űrállomás fedélzetén fogadta Donald Trump amerikai elnök telefonhívását is, aki Whitson kollégájával, a szintén űrhajós Kathleen Rubinsszal együtt gratulált neki. „Óriási megtiszteltetés, hogy megdönthettem egy ilyen rekordot, mivel abban a különleges helyzetben vagyok, hogy a NASA összes munkatársát képviselhetem itt az űrben” – mondta még aznap egy űrből adott interjú során.

Ehhez egyébként egy kis szerencsére is szükség volt, ugyanis úgy tervezték, hogy Whitson az 50-es sorszámú küldetés legénységével együtt hazatér a Földre, azonban a küldetését három hónappal meghosszabbították, így végül szeptember 3-án landolhatott a bolygón. Addig azonban még végrehajtotta nyolcadik, kilencedik és tizedik űrsétáját is, összesítve több mint 60 órával így harmadik helyre került az űrsétálók teljesítményét rangsoroló listán.

2017. szeptember 3-án Fjodor Juricskin és Jack D. Fischer űrhajósokkal együtt landolt Kazahsztánban, érkezésével pedig újabb rekordot döntött meg: összesen 665 napot, 22 órát és 22 percet töltött a világűrben, amivel az összes űrhajósnőt túlszárnyalta, sőt így már a NASA összes asztronautája közül is ő tartózkodott a legtöbbet bolygón kívül, még az egyhuzamban majdnem egy egész évet az űrállomáson töltő Scott Kellyt is megelőzve. Jelenleg a világon a kilencedik az összesítésben, előtte kizárólag szovjet, illetve orosz űrhajósok találhatóak.

„Jó dolog egy olyan rekordot tartani, amelyhez nem tartozik semmilyen jelző – utalt arra, hogy az Egyesült Államokban nemcsak a nők, de a férfiak között is rekordernek számít. – Ha már nem lesz majd szükség hasonlókra semmilyen téren, akkor eljutunk oda, hogy a férfiak és a nők egyenrangúakká válnak. Amikor gyerek voltam, sokan azt mondták, hogy az űrkutatás egy múló trend, és csak az időmet vesztegetem vele, a pályám kezdetén pedig egy posztdoktori ösztöndíjról mondtam le, hogy a Johnson Űrközpontban dolgozhassak. A professzor, aki felajánlotta az ösztöndíjat, azt mondta, életem legnagyobb hibáját követem el. Nos, nekem úgy tűnik, elég jól jártam.”

Bármikor visszamenne, de már nem teheti

Egyszer megkérdezték Peggy Whitsont, hogy ha tehetné, visszatérne-e az űrbe, amire azt válaszolta, hogy egy szempillantásnyit sem gondolkodna a dolgon. Azonban erre sajnos már nem kerülhet sor. „Elértem a sugárterhelési határomat – magyarázta a Business Insider-interjúban. „Ez azt jelenti, hogy többé nem repülhetek az űrbe a NASA űrhajósaként.”

Ettől még néha a mai napig is könny szökik a szemébe, azonban a melankolikus pillanatokat hamar elmossák a kíváncsiság hullámai, Whitson ugyanis megrögzött felfedező, aki ha épp nem az űrállomáson vagy egy laborban dolgozik, akkor például a Föld szépségeire hívja fel a figyelmet, ahogyan tette azt a Netflixen is elérhető, elképesztően látványos természetfilm-sorozatban, a One Strange Rockban, amelyet Darren Aronofsky jegyez.

Űrhajóskarrierje során egyébként egy sor kitüntetéssel is elismerték a munkáját, például az amerikai űrsiklóprogramban való részvételéért, de elnyerte az Amerikai Csillagászati Társaság Randolph Lovelace-díját, háromszor is kitüntették a NASA Exceptional Service Medaljával, és megkapta az űrkutatási hivatal valószínűleg legaranyosabb kitüntetését, a Silver Snoopy Awardot is, amelyet az űrrepülés biztonságáért különösen sok erőfeszítést tévő NASA-dolgozók érdemelnek ki.

Az űr természetesen nagyon hiányzik neki, az interjúban elmondta, hogy leginkább a súlytalanságba vágyna vissza, de csak akkor, ha a korábbihoz hasonló társakkal dolgozhatna együtt. Két dolog azonban nem fog hiányozni neki: az űrvécé, ahol időnként gumikesztyűt kell húzni, hogy az ürülék a helyén maradjon, és ne lebegjen ki az űrállomás helyiségeibe, illetve az étel, ugyanis az asztronauták menüje 16 naponta ismétlődik, ráadásul ahogy Whitson mondja, „az a mottónk, hogy a szószon múlik minden, mivel idővel az összes kajának eléggé hasonló íze lesz”.

Az asztronauta a Földön folytatni szeretné a kutatást és a felfedezést, saját bevallása szerint pedig egyáltalán nem érzi magát idősnek. „Egy olyan ötleten dolgozom, ami majd akkor juthat szerephez, ha végre felnövök – tréfálkozott a Business Insider újságírójával. – De hogy ez mikor történik meg, azt még nem döntöttem el.”

Whitson természetesen továbbra is óriási támogatója az űrkutatásnak, és reméli, hogy egyre több embernek lesz majd esélye elhagyni a bolygót. Emellett bizakodva várja a következő holdraszállást, mivel meggyőződése, hogy a Föld körül keringő égitesten végrehajtott kísérletek sokat segítenek majd abban, hogy az emberiség eljusson a Marsra is. Az ő számára egyébként teljesen mindegy, hogy kik lesznek az elsők a vörös bolygó felszínén: