Eljátszotta a vajúdó feleségét, hogy átélhesse a szülést

Mit tud a színházi világ iránt kevéssé érdeklődő, közepesen tájékozott ember Czukor Balázsról? Hát, nem sokat. Esetleg emlékezhet rá, hogy néhány éve készült egy film, a Czukor Show, amelynek ő volt a címszereplője, és valamiféle obskúrus médiaszatíra volt. Kevesen látták. A színházbarátoknak is kutakodniuk kell az emlékeik között, ha Czukorról van  szó. Esetleg a budapesti Örkény Színház törzsközönségének eszébe juthat, hogy Czukor régebben társulati tag volt.

Czukor Balázs a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)

Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett színészosztályának tagjai között akadnak olyanok, akik országos ismertségre tettek szert, és a nevüket az is tudja, aki színházban soha nem látta őket – ilyen Fenyő Iván, Jordán Adél és Kovács Patrícia. És ott vannak azok az osztálytársak, akik a színházi szakma megbecsült figurái, sokat is dolgoznak, de nem igazán kerültek be filmekbe, tévésorozatokba és a bulvárlapokba, emiatt megmaradtak a színházi közönség kedvenceinek. Ebbe a csoportba tartozik Vajda Milán, Szandtner Anna vagy Mészáros Máté, és közéjük sorolhattuk Czukor Balázst is.

Csak aztán Czukor egy időre eltűnt a térképről, kivonult a magyar színházi világból. A színészi elhivatottság és az örök kívülállás nehezen összeegyeztethető, ezt a témát már az előadás nyitányaként elénekelt dal, az Engem nem lehet elfelejteni is megelőlegezi.

Hová tűnt Czukor Balázs? – teszi fel a kérdést a Czukor Balázs elején Gál Kristóf, ugyancsak az egykori színészosztály tagja, foglalkozása szerint rendőrségi szóvivő.

Középen Mészáros Béla a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)

A nyitójelenet vallomástétele rögtön rokonszenvesen őszinte, mert feldobja Czukor szakmai kudarcainak és útkeresésének kellemetlen témáit, ugyanakkor vicces is, mert a rendőr Gál rendőrként vallatja volt osztálytársát. Ez pont az a fajta közvetlen, összekacsintós humor, amit a régi osztálytársakból nyaranta összeálló, alkalmi társulat olyan nagy kedvvel, kreatívan használ az egymásról és önmagukról készített, éves előadásokban.

A Czukor Balázs nézőinek bőven kijut ezekből a belterjes színházi konfliktusokból. Valójában nem is éreztem arányosnak az előadást – túl sok volt a szakmázás, és kevés az egyetemesen átélhető, emberi, akár magánéleti dilemma. A közönség persze elvárja, hogy a színészek ilyenkor leleplezzék saját szakmai környezetüket. Dömötör András utal is rá szokásos és szokásosan nagyszerű Máté Gábor-paródiájában, hogy ő minden évben ezzel haknizik, de Mészáros Máté is évről évre elővarázsol egy-egy csodálatos paródiát, most például Ascher Tamásról.

Mészáros Béla és Jordán Adél a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)

Csakhogy a Czukor Balázsba jutott néhány olyan jelenet is, amely az avatatlanok számára kevésbé érdekes. Czukor mostanában többet rendez, mint játszik, de a szombathelyi Weöres Sándor Színházban megharcolt konfliktusai, a társulati tagokkal folytatott egómeccsei nem tűnnek olyan izgalmas színházi alapanyagnak, amelyből három-négy külön jelenetet érdemes építeni. Ezek a szituációk persze rávilágítanak Czukor izgő-mozgó, agyalós, különc színészi karakterére és az alternatív színházi lehetőségeket kereső, kevéssé simulékony rendezői oldalára is, de úgy képzelem, mindez érdekesebb a játszóknak, mint a közönségnek. Bátor döntés Czukortól, hogy mer beszélni szakmai dilemmáiról, meghasonlásairól, de mindezt nem minden helyzetben sikerült feszes, drámai nyelvre lefordítani.

Végül nem láttunk bele Fenyő Iván fejébe, de nem is biztos, hogy akarunk

Kevesebb a magánéleti témájú jelenet. Nyilvánvalóan nem Czukor szerelmi drámáira volnánk kíváncsiak – bár persze arra is, és a 2016-os Mészáros Béla vagy a tavalyi Fenyő Iván megmutatta, hogy a társulat ilyesmiről sem titkolózik –, sokkal inkább az olyan privát szorongásokra és lelki tusákra, amelyeket színész és civil egyaránt átél. A Vajda Milán kritikájában azt írtam, szerencsés, aki úgy dolgozhatja fel az apja halálát, mint ő, a színpadon, támogató, szerető közösségben, emberileg és szakmailag is sokat tanulva a próbatételből. A Czukor Balázsnak nincs ilyen tétje. Látunk egy jól eltalált jelenetet az apjához fűződő kapcsolatáról, amelyben Dömötör András néhány perc alatt felvázolja a szeretetteljes, de fejben mindig kicsit máshol járó, költő apa portréját. Az anyáról ennyi sincs: egy otthonosan nyomasztó, óvodai anyák napi ünnepséggel kell beérnünk.

Mészáros Béla és Dömötör András a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)

Pedig az előadás legszebb része megsejteti, hogy Czukornak lett volna ötlete arról, miként dolgozza fel élete meghatározó pillanatait a színpadon. Lánya, Róza születésénél ő játssza el a saját feleségét.

A kínkeserves vajúdás jelenetét igazán meghatóvá teszi az az empátia és közelségvágy, amellyel Czukor férjként és apaként akarja átélni, megjeleníteni a szülés aktusát, egyben köszönetet is mondva a feleségének.

Az előadás egyetlen felemelő jelenete ez, és nagy öröm, hogy ezúttal Czukor a főszereplő. Mert máskülönben ő inkább háttérbe húzódik, és engedi, hogy volt osztálytársai játsszák el őt. Viszont sok átvezető dalt énekel, köztük a rapszövegszerűen végigmondott, Karinthy-féle Előszóval, amely a legerősebb zenei betét az előadásban.

Gál Kristóf, Czukor Balázs, Kovács Patrícia és Péter Kata a Czukor Balázs című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)

A Czukor Balázs végén úgy érezhetjük, nem tudtunk meg annyi mindent a főszereplőről, amennyire kíváncsiak voltunk. De érdemes nagyvonalúnak lenni, és hagyni az alkalmi társulatnak, hogy arról készítsenek előadást, ami éppen foglalkoztatja őket. Mást úgysem tehetünk, és így legalább azt is megtudjuk, hogy a legsikeresebb színészek is kórosan önbizalom-hiányosak, és bömbölő kisgyerekként hívják anyut, ha nem ők kapták a legjobb alakítás díját a POSZT-on. Vagy legalábbis belül így élik meg a kudarcot, itt pedig végre el is játszhatják a kisszerű, szomorú és persze nagyon vicces panaszáradatot.

A Czukor Balázst utoljára július 28-án játsszák a Jurányi Házban. Jövőre körülbelül ugyanekkor mutatják be a Jordán Adélt.