Akár vonattal, akár egy NDK-s vagy szovjet csodajárgánnyal indultunk útnak, a rendszerváltás előtti és még régebbi nyaralásainkat semmi nem ronthatta el. A légkondit nem ismertük, a street food helyett főtt kukoricát és palacsintát ettünk, a mobilok helyett pedig a tájat csodáltuk, vagy egy jó Rejtő Jenő-könyvet lapozgattunk a parton. Rég volt.
Ami a fotódokumentációt illeti, a pózolás nem új keletű, de az tény, hogy 105 éve a lányok még nem fejlesztették ki a csücsörítés, a mellkitolás és a pucsítás képességét, így nemes egyszerűséggel lehasaltak a fövenyre, hogy megörökítsék a pillanatot.
1914 (Fotó: Fortepan)
A Balaton déli partja mindig népszerű volt a fiatalok körében, és Siófok, Zamárdi, Balatonföldvár és Balatonlelle mellett Balatonmáriafürdő is kedvelt úti célnak számított. A nádassal körülölelt móló tökéletes helyszín a baráti ejtőzésekhez.
1934, Balatonmáriafürdő (Fotó: Fortepan)
Persze a gyerekek sem maradhattak ki a jóból: nyáron táborok várták a fiúkat-lányokat, ahol a korszellemnek megfelelően a szórakozás mellett azt is megtanulhatták, hogyan válhatnak a társadalom hasznos tagjaivá. Zánka 1975-től avanzsált úttörővárossá, ahol nyaranta kéthetes turnusokban úttörők ezrei nyaraltak.
1950, Zamárdi, Ifjú Gárda gyermeküdülő (Fotó: Fortepan)
A gyerekeket még egészen más dolgok kötötték le. Egy sikló fölé is egész csapat tornyosult, legalább akkora érdeklődés övezte, mint ma az okostelefonokat… A nyári szünetben a fogócskát, a labdázást, a színes üveggolyókat és a focit semmi sem tudta lekörözni.
1958 (Fotó: Fortepan)
A Balatonra a legtöbb család eljutott, nem okozott problémát a nyaralásra szánt büdzsé, így szinte mindannyiunknak van egy ehhez hasonló képe, ahol a vízben állva, félpucéran, úszógumival a derekunk körül vigyorgunk. Alig érkeztük meg a strandra, már gázoltunk is bele a vízbe, ahol aztán az időnk nagy részét töltöttük.
1954, Balaton (Fotó: Fortepan)
Ha vízpart, akkor a gumimatracok sem maradhattak otthon! Ma már hatalmas felfújható flamingók és unikornisok lepik el a vizet, de anno még egyszerű matracokon ringatóztunk. A kék-piros, vászonborítású változatok képviselték a csúcsminőséget, és tényleg hosszú évekig hű kísérőink voltak a nyaralásokon.
1961 (Fotó: Fortepan)
Akár szállodában, akár valamelyik szövetkezeti-vállalati üdülőben nyaraltunk, alig vártuk, hogy a vízbe csobbanhassunk. Aztán elnyúltunk a parton, és csupán egyetlen dolog zökkenthetett ki minket a tökéletes nyugalom állapotából: a főtt kukorica illata, amit a parton biciklit toló árusoktól vehettünk meg.
1966, a siófoki strand a szállodasor előtt, háttérben a Hotel Európa (Fotó: Fortepan)
A legolcsóbban a kempingezéssel hozhattuk ki a nyaralást, és olyan emlékeket szereztünk, amikre még ma is párás tekintettel gondolunk vissza. A kempingrezsó, a sertésmájkrém, a műanyag székek meg a közös szalonnasütések alkotta atmoszférát felidézve szívesen beülnénk egy időgépbe, hogy visszarepítsen néhány évtizedet.
1966 (Fotó: Fortepan)
Persze nemcsak a Balatonon, a Velencei-tavon dúlt a nyár: Budapesten is rengeteg lehetőség volt a kikapcsolódásra. Akár a Szabadság Strandfürdőbe (a mai Dagályba), akár a Margitszigetre, a Palatinusra kilátogatva is kapkodhatták a fejüket a fiúk a csinosabbnál csinosabb lányok láttán, akik falatnyi bikiniben bűvölték őket.
1971, Margitsziget, Palatinus Strandfürdő (Fotó: Fortepan)
