„A kutyám senkinek nem engedi, hogy nevessen” – gazdik vallottak kedvenceik legfurcsább szokásairól

„A kutyám senkinek nem engedi a házban, hogy nevessen. Konkrétan kikészül a hangos nevetéstől” – írja a Whisper közösségi oldalán az egyik gazdi, nekem meg fülig szalad a szám, mikor olvasom a vallomását. Mit is mondhatnék, ismerős a dolog, az öt éve örökbefogadott kutyánkban ugyanis mi is egy ugyanilyen négylábú házmestert tisztelhetünk – sok egyéb más mellett.

Bugacot – a fenti kollégához hasonlóan – meglehetősen érzékenyen érintik a hanghatások; ő mondjuk nem a nevetésre, hanem a bármilyen hangos szóra aktiválódik. Legalábbis az eddigi tapasztalataink szerint. Legyen szó kerti partiról, pancsolásról vagy egy egyszerű társasozós összejövetelről, jaj annak, aki felemeli a hangját. Merthogy Bugac egy szempillantás alatt mellette terem, hogy aztán őrült ugatással adja a tudtára, hogy vétett a szabályok ellen. 

Elismerem, tényleg szokatlan látvány egy ilyen fontoskodva fel-le rohangáló, intézkedő kedvenc, de számunkra mégsem ez a legfurcsább szokása, hanem az, hogy jóízűen és önfeledten fogyasztja a muskátlik szirmát. Mivel ez mára odáig jutott, hogy ha rajta múlna, a komplett erkélyt lelegelné, az ő érdekében egy időre kitiltottuk onnan. És, ami igazán meglepő, Bugac még ezzel a tényleg furcsa szokással sincs egyedül. A Whisper oldalán nyilatkozó gazdik közül többen is írtak azokról a finoman szólva is szokatlan dolgokról, amikre kedvencük rákattant:

„A macskám megmagyarázhatatlan módon rajong a paprikás chipsért. Annyira, hogy már egyáltalán nem tarthatok belőle itthon, mert félő, hogy a cicám megtalálja, és belefojtja magát.”

„Az én macskám az almot eszegette. Még az állatorvosunk se tudott rájönni, hogy miért.”

És ezzel még korántsem ért véget a megdöbbentő vallomások sora:

„A mi kutyánk semmi pénzért nem hajlandó a táljából enni. Helyette mit csinál? Bevesz egy nagy adag száraz tápot a szájába, kiszórja a szőnyegre, onnan pedig egyesével csipegeti fel.”

„Mielőtt inna, a macskám minden alkalommal belemártja a hasát a vízbe.”

„A macskám mindig követ a vécére, és kiakad, ha nem engedem be magammal. Ha beengedem, akkor felmászik az ölembe, és ott szundikál, egész addig, míg el nem végzem a dolgom.”

„A kutyám megőrül a lábamért; imádja nyalogatni. Ezzel egész addig semmi baj nincs, míg úgy nem döntök, hogy cipőt húzok: ilyenkor ellenségesen bámul a cipőmre, és még morog is rá.”

„A macskánk csak akkor hajlandó vacsorázni, ha az Örömódát hallja.”

„Basset houndot tartunk otthon, aminek hosszú, lelógó fülei vannak. Egy ideje azt vettük észre, hogy a kutyánk – miután végzett a vacsorával – rágcsálni kezdi a füleit. Próbáljuk leszoktatni róla, de csak csinálja. Rettegek, hogy egyszer komolyan megsérti majd magát, vagy a nagy rágcsálás közben véletlenül kilyukasztja a saját fülét.”

„Valahányszor tüsszentek egyet, a macskám mindig nyávogni kezd. Szeretem azt gondolni, hogy az ő nyelvén ez jelenti azt, hogy »egészségedre«.”

„A papagájunk minden este nagyjából fél 9-től elkezdi hajtogatni, hogy »jó éjszakát« egészen addig, míg végre le nem fekszünk. Szerintünk így akarja jelezni, hogy ő már aludna.”