Szabadidő

A punkok nem halottak, hanem nagyon fiatalok és nagyon szépek

Levittük a stúdiófényeket a budapesti punkfesztiválra, az elkészült portrékhoz pedig mellékelünk tíz nagyon kemény sztorit az ötvenéves műfaj történelméből.

Büdös, koszos, tarajos kölykök, felvarrókkal, halálfejes pólókban, Martens bakancsban: ez él a köztudatban a punkokról, mármint jó esetben. Rosszabb esetben az, hogy már nem is léteznek, egy letűnt kor mementója a punk, maga a szó és maguk az emberek is, és ez a mostani már nem az a punk, ha lehet egyáltalán még annak nevezni.

Akkor innen üzenjük, hogy ez utóbbi nem igaz, az elmúlt hétvégén jártunk ugyanis az éves Punk Kulturális Találkozó című rendezvényen, ahol megmutatták magukat a sokat temetett szubkultúra képviselői, kamaszok és fiatal felnőttek is, akiknek elegük van… nos, mindenből. Körbe is portréztuk őket, hogy megmutassuk, igenis él még a hetvenes évek közepének brit „no future” és a magyar underground „semmi hatalmat senkinek” esztétikája: a fiatal magyar punkok ugyanis szerencsére ezt a divatot követik, vagyis sokkal inkább ezt, mint a kaliforniai vonalat vagy az egyéb mellékszálakat.

A képekhez pedig mellékelünk tíz sztorit, amit vagy nem tudtál a punkról, vagy tudtál, csak ugye sosem árt az ismétlés, és különben is: nem szeretnénk politizálni, de ez az egész mintha megint évről évre aktuálisabb lenne. Maradjunk annyiban, hogy rendszerváltás és jólét ide vagy oda, mintha megint lenne tétje középső ujjat mutatni dolgoknak és embereknek.

Turkálóból indult

A punkról sokan azt gondolják, a szegény proligyerekek hobbija volt, de ez nem igaz, legalábbis az őshazában biztos nem. Az egész punk mozgalmat és divatot megtervezték ugyanis, az első kitűzőtől az utolsó felvarróig. Nagy-Britanniában az egész egy Malcolm McLaren nevű üzletember műve volt, ő vitte ugyanis az egyszerűen csak SEX névre keresztelt ruhaboltot a divattervező Vivienne Westwoodddal. Itt született meg az, amit ma punkként ismerünk: fekete bőr és gumi, szegecsek, kitűzők, felvarrók mindenütt, nagy műgonddal szétszaggatott pólók és nadrágok. Így lázadtak a hatvanas évek színes-szagos hippivilága ellen. A SEX boltban alakult a – meglepetés! – Sex Pistols, természetesen McLaren felügyelete alatt. Amerikában pedig nem más, mint Andy Warhol menedzselte az ottani (kifejezetten kortárs és entellektüel, a britnél művészieskedőbb) punkot Lou Reeddel és a Velvet Undergrounddal az élen.

Fotó: Neményi Márton

Vazelinnel készült a taraj

Az örök punk ismertetőjegyet, a tarajat egyébként nem a fenti művészek, hanem egy Richard Hell nevű amerikai zenész-költő-okosember találta ki. Hell (természetesen művésznév) büszke akadémikus dinasztia leszármazottja, apja kísérleti pszichológus és etológus volt, anyja szintén professzor (egyébként mélyen vallásos). Hell lelépett a suliból, New Yorkban próbált költőként befutni, végül megalapította a híres Television együttest, amivel a szintén híres punkkeltető CBGB klubban lépett fel. E bulik kedvéért találta ki a tarajat, esténként egy-egy egész tégely vazelint és hintőport is elhasznált, hogy valahogy állva maradjon, mármint a haja, nem ő.

Fotó: Neményi Márton

Az első punk 1854-ben született

Nem is Hellt tartják az első punknak, hanem egy bizonyos Oscar Wilde-ot. Nem is olyan erőltetett ötlet ez, mint amilyennek hangzik: akárcsak a Sex Pistols vagy a Ramones tagjai, ő is magasan tett a korabeli művészeti és szexuális tradíciókra, plusz kreatívan pimpelte fel a ruháit kiegészítőkkel, illetve eleve dandy kabátokban és iskolai egyenruhákban járt. A brit punkok száz évvel később többet köszönhettek neki, mint a divattervezőiknek és a menedzsereiknek összesen.

Fotó: Neményi Márton

Shakespeare találta fel

Maga a punk szó pedig még régebbi, először – mint sok-sok ma ismert angol szó – Shakespeare műveiben bukkant fel, például a Szeget szeggel című drámában, ahol még simán prostituáltat jelentett. Száz évvel később már a (férfi) bűnözőkre használták, a huszadik században pedig a semmirekellő, pitiáner, lecsúszott alakokra mondták, hogy punk. (Nem csoda, hogy büszkén tették magukévá a jelzőt, és csináltak belőle műfajt.) Tehát, amikor Piszkos Harry a pisztolyát egy földön fekvő férfire szegezve azt mondja, hogy

Come on punk, make my day!

akkor nem a tarajos-felvarrós arcokra gondol.

Fotó: Neményi Márton

Nem tudnak zenélni, és akkor mi van?!

A punkkal kapcsolatos egyik legerősebb közhely, hogy nyers energiával, dühvel és agresszióval ellensúlyozzák azt, hogy nem tudtak zenélni. Bár igaz, hogy nem tudtak, és a düh, az energia és az agresszió is stimmel, a punkok nem ellensúlyozzák, hogy nem jártak dzsessztanszakra, hanem büszkén vállalják. Az, hogy épp csak hogy ismerik azt a négy-öt akkordot, ami pont elég egy teljes punkzenei életműhöz, nem a műfaj hiányossága, hanem a lényege: ezzel is azt üzenték a profitorientált lemeziparnak, hogy fuck you.

Én például láttam olyan koncertet, ahol a frontember keményen (tehát nem csak viccből) megrugdosta a gitárost azért, mert az két szám között hangolni merészelt.

Ez Budapesten történt két éve, szóval mindenki nyugodjon meg, a punk él és virul.

Fotó: Neményi Márton

Muszáj beszélnünk a H&M-es Ramones-pólóról…

Ha már profit: mint minden sikeres ellenkulturális mozgalomból, a punkból is jó üzlet lett. Az akkor megteremtett divat és zene áthatotta a nyolcvanas évek esztétikáját Madonnától a Terminatoron keresztül a Nirvanáig, a Ramones-pólók pedig ma is rendszeresen felbukkannak a fast fashion boltokban, hogy az egyébként jólétben élő (tehát Pull&Bear- és H&M-kompatibilis) fiatalok így lázadhassanak, izé, valami ellen.

Fotó: Neményi Márton

…és a horogkeresztes szoknyáról

Miközben az eredeti punk divat ma már nem működne. Akkoriban magától értetődő volt ugyanis, hogy a zenészek és rajongóik sorozatgyilkosokat sztároló pólókban jelennek meg, vagy éppen olyanban, amelyen Miki és Minnie egér szexelnek. Előszeretettel használták díszítő elemként a horogkeresztet is (a nácit, nem az eredeti távol-keletit), nem azért, mert fasiszták voltak (sőt), hanem azért, mert egyszerűen fel akartak idegesíteni mindenkit, akit csak tudtak. De főleg a szüleik generációját. Az eredeti, hetvenes évekbeli punk divatot tehát ma már azonnal kicsinálná a közösségi média.

Fotó: Neményi Márton

A színpadon akart meghalni a legsúlyosabb punk

A történelem legnagyobb punkja, sőt: ha úgy vesszük, az egyetlen igazi punkja egyébként nem is brit és nem is a hetvenes években volt aktív. GG Allinnek hívták, és agresszív, nyomasztó „koncertjeiről” volt híres. Allin folyamatosa alázta a közönségét, rendszeresen rájuk is támadt, nagyjából minden buliján vér folyt, ha nem is az első sorban állóké, a sajátjáé biztosan. Eleve meztelenül lépett fel, rendszeresen vagdosta és ütlegelte magát a színpadon, bevetette a mikrofonállványt és minden létező testnedvet. Alig volt koncertje, amit végigcsinált volna: vagy elájult, vagy elvitték a rendőrök. A zenéje még a hardcore punkok szerint is borzasztó volt, de stabil rajongótábora volt. GG Allin nyilvánosan megfogadta, hogy koncert közben végez majd magával; végül véletlenül túladagolta magát egy különösen súlyos este végén 1993-ban.

Fotó: Neményi Márton

Magyarország büszkesége: a CPg

Sok botrányos zenészt lesitteltek, de azt azért kevesen mondhatják el magukról, hogy csak azért ültek börtönben, mert punkok. Ha így vesszük, a keleti blokk punkjai punkabbak voltak, mint az eredeti brit és amcsi punkok – errefelé ugyanis egészen konkrét, egzisztenciális tétje volt a punkságnak, nem csak az, hogy mit tudom én, bojkottálják a rádiók, és leveszik őket a polcról a lemezboltok. (Ahogy történt például a Sex Pistolssal a God Save the Queen című iskolateremtő, monarchiagyalázó slágere után – a botrány persze csak még híresebbé és sikeresebbé tette az együttest.) A magyar CPg együttes tagjai például a nyolcvanas évek közepén éveket ültek rendszerellenességük miatt. Ezen mondjuk különösebben senki nem lepődött meg: az egyik számukban a kommunisták felakasztásáról fantáziáltak, egy másiknak, amelyet a Kádár-rendszer popcézárjának címeztek, pedig konkrétan az volt a refrénje – már amennyiben a CPg-életműben értelmezhető a refrén szó –, hogy „Erdős Péter, a kurva anyád!”.

Fotó: Neményi Márton

Csirkevér és szocializmus

A CPg inkább a szövegek és a börtön miatt lett fontos, nem a zenéjük miatt – az még punk- és undergroundmércével is szörnyű volt –, híres viszont még csak nem is a fentiek okán, hanem azért mert

az egyik, 1983-as koncertjükön a közönség a zenekar aktív közreműködésével széttépett egy a mikrofonállványhoz kötözött csirkét.

Hogy mit keresett ott egyáltalán az a csirke, hagyjuk is, akit érdekel, az nézze meg (valahogy) a fantasztikus Pol Pot megye punkjai című dokumentumfilmet, esetleg a Filmmúzeum Privát rocktörténet sorozatának róluk szóló részét. Akárhogy is, az, hogy a CPg hírhedtté vált, elhozta a vészkorszakot a nyolcvanas évek magyar punkközösségében: a hatóságok rászálltak a hasonló együttesekre, mint az Auróra, a Közellenség és a Mos-oi. Cserébe a CPg (akik nem voltak fasiszták, ahogy a hatalom sugallta, csak simán utálták a kommunistákat) Erdős Péternek hála megkapta a legjobb hivatalos ajánlószöveget, amit csak együttes kaphat:

(…) a vádlottak a CPg-együttes keretén belül megvalósított magatartásukkal a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, szövetségi, barátsági és együttműködésre irányuló nemzetközi kapcsolata elleni érzelmeket igyekezett szítani, mégpedig nihilista, anarchista alapokon, tehát gyűlöletkeltési szándékkal. Ezt az általuk előadott számok egyrészt konkrétan ki is mondták, mint a Gáz blues, Áll egy ifjú, Mindenki tetű, Báb vagy, Anarchiát, és CC20. Vannak azonban olyan számaik is, melyek érzelemkeltő képek, allegóriák, metaforák felhasználásával, gondolkodási úton juttatják hallgatójukat hasonló eredményre, mint például a Gáz blues bevezető két sora, Rohadt angyalok, Meseország, Cselszövő és Primitív bunkók.

Ezek annyira fantasztikus mondatok (külön felhívnánk a figyelmet a „gondolkodási úton” kifejezésre), hogy überelni úgysem tudnánk holmi lezárással, szóval legyen ez a vége.

Fotó: Neményi Márton

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése