November közepén járunk, ami – más egyebek mellett – azt jelenti, hogy hamarosan (idén 28-án) itt van a hálaadás. Ez a jellegzetesen észak-amerikai ünnep (amiről ebben a cikkben írtunk részletesebben) minket különösebben nem érint, sőt hát innen nézve elég furcsának tűnik az egész: ha csak a témával meglehetős rendszerességgel foglalkozó tengerentúli filmekből és sorozatokból indulunk ki, úgy könnyen juthatunk arra a következtetésre, miszerint a hálaadás az a jeles alkalom, amikor nagy nehezen összejönnek a súlyos terheket cipelő, özönvíz előtti sérelmeket dédelgető családtagok, hogy közösen pulykát egyenek. Pont pulykát! Ezzel aztán vagy sikerül felszínre hozni és elsimítani a mindaddig kibeszéletlen konfliktusokat, vagy nem. Azért a végére többnyire mindenki rádöbben, hogy mi is az ünnep Igazi Értelme (a család, a szeretet és ilyesmik).
Franklin D. Roosevelt pulykát fogyaszt (Fotó: npr.org)
Azonban a hálaadáshoz kapcsolódik még egy bizarr, ennélfogva rém szórakoztató rituálé is (és most nem a nyomasztó Black Fridayre gondolunk), amiért még Európa közepén sem nehéz teljes szívből rajongani. Ilyenkor szokás ugyanis teljesen idióta sajtófotókat készíteni az Egyesült Államok elnökéről, amint egy jó dagadt, élő pulyka társaságában pózol, általában valahol a Fehér Ház előtt. Ugyebár a pulyka eleve egy rettentően hülyén kinéző állat, ebben még nincs is semmi meglepő, viszont a hálaadásnapi ceremónián rendszerint a szabad világ épp aktuális vezetője is úgy fest mellette, mint valami szerencsétlen félnótás, aki még soha nem szerepelt a nyilvánosság előtt. De tényleg: egyszerűen nincs kivétel. Valószínű egyébként, hogy a nagy washingtoni pulykafelmutatások idején a fotósok is direkt arra utaznak, hogy az elnök legsutább mozdulatait és legbárgyúbb arckifejezéseit örökítsék meg, de arra tippelünk, hogy ezzel nem lehet túlságosan nehéz dolguk. Valamiért ezek a csúnya baromfik ilyen delejező hatással vannak az észak-amerikai nemzetvezetőkre, na.
Mint ismeretes, az elnökkel fotózkodó szárnyas kegyelmet kap (legalábbis idősebb Bush óta, azelőtt az elnök szeszélyétől függött a dolog), azaz nem vágják le, hanem elküldik valami távoli farmra, ahol a továbbiakban boldogan kapirgálhat; igaz, jó esetben még legfeljebb egy évig, mivel a hálaadásra tenyésztett, óriási húsgömbbé hizlalt jószágok nem éppen a hosszú, egészséges és tartalmas életre lettek kitalálva.
Ez kétségkívül szomorú, de most felejtsük el egy pillanatra, és – ahogy a címben is jeleztük – nézegessünk inkább jól megtermett pulykákat és kissé zavarban lévő amerikai elnököket, hisz mind tudjuk, valójában ez a hálaadás Igazi Értelme.
A vidám Truman elnök pulykát tapogat (Fotó: whitehousehistory.org)
Eisenhower bogyóval kínál egy pulykát (Fotó: whitehousehistory.org)
John F. Kennedy végül megkegyelmezett a pulykának (Fotó: Wikipedia)
Lydon B. Johnson elmélyülten tanulmányozza a pulykát (Fotó: Wikipedia)
Egy nagy, történelmi találkozás: Nixon és a pulyka (Fotó: Wally McNamee/CORBIS/Corbis via Getty Images)
Ford elnök egy feldolgozott pulykával ijesztgeti az élő pulykát (Fotó: Wikipedia)
Egy tökéletes fotó Ronald Reaganről és a pulykáról (Fotó: Smith Collection/Gado/Getty Images)
Egy még tökéletesebb fotó Ronald Reaganről és a pulykáról. Jimmy Carterről sajnos nem találtunk hasonlót (Fotó: Smith Collection/Gado/Getty Images)
Idősebb Bush magabiztosan pózol a pulykával (Fotó: whitehousehistory.org)
Bill Clinton talán meg soha nem látott ilyen különös állatot (Fotó: Mark Wilson/Newsmakers)
George Bush-nak egy beosztottja segít a rituális pulykafelmutatásban (Fotó: Matthew Cavanaugh/Getty Images)
Barack Obama megáld egy pulykát (Fotó: Alex Wong/Getty Images)
Nagyon örülünk annak, hogy elkészült ez a kép a pulyka fölött óbégató Donald Trumpról (Fotó: Chip Somodevilla/Getty Images)
És a végére egy bónusz:
Hruscsov szovjet első titkár pulykát kap Eisenhower elnöktől (Fotó: Jerry Cooke/Corbis via Getty Images)
