Elhagyatott szellemváros lett a Mikulás egykori lakhelyéből

Az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén fekvő Arizona állam elsősorban szélsőségesen forró, száraz nyarairól, kopár szépségű kősivatagairól és máig sikerrel konzervált vadnyugati sármjáról ismert; hogy mást ne mondjunk, itt van például a Grand Canyon és a Navahó Rezervátum (nagy része). Mindezek fényében talán kissé meglepő, de Arizona egyúttal a Mikulás otthona is. Ugyanis az állam északnyugati csücskében, a Phoenixet Las Vegassal összekötő, varázslatos, holdbéli tájakon áthaladó 93-as út mentén található a beszédes nevű Santa Claus városa (városkája), ahol egész évben tart a karácsony, és ahol minden csoda valóra válik – vagyis, hát, eredetileg valami ilyesmi volt a terv.

A település egy Nina Talbot nevű Los Angeles-i telekügynök agyszüleménye volt, aki a múlt század harmincas éveinek elején azért költözött a környékre, hogy férjével egy motelt üzemeltessenek a közeli Kingmanben. Talbot asszonyról egyébként érdemes tudni, hogy saját magát a „Kalifornia legnagyobb ingatlanügynöke” állandó jelzővel reklámozta, amely egyaránt utalhatott kivételes üzleti érzékére, illetve arra, hogy állítólag több mint 140 kilót nyomott (fényképes bizonyítékot sajnos nem találtunk). A minden szempontból tekintélyt parancsoló ingatlanos aztán 1937 körül elunta a motelvezetést, és azt tette, amit minden kiégett szállodaipari dolgozó tett volna a helyében: alapított egy várost. Persze, Santa Claus nem hagyományos település volt, hanem inkább afféle attrakció, egy kisvárosba oltott témapark, ahol minden a karácsonyról szólt, és ahol a helyi lakosok kivétel nélkül a vállalkozás alkalmazottai voltak.

Joggal merül fel a kérdés, hogy Nina Talbot miért nem mondjuk egy western tematikájú városkát álmodott az arizonai sivatag szélére, a furcsa alakú kősziklák, a kaktuszok, a szélfútta ördögszekerek és a tekergőző csörgőkígyók közé; pontos válasszal sajnos nem tudunk szolgálni, de elképzelhető, hogy egy ilyen ambíciózus telekügynöknek az már túl kézenfekvő és unalmas lett volna. Minden szokatlansága ellenére (vagy épp azért) Santa Claus rövid idő alatt felkapott turistalátványossággá vált: volt itt karácsonyi tematikájú étterem, karácsonyi tematikájú motel, mikulásműhely, végtelen mennyiségű karácsonyi dekoráció, legalább egy óriási (mű)karácsonyfa, és néhány ízléses műanyag mikulásszobor, ezenkívül pedig természetesen lehetett találkozni az igazi Mikulással is, aki az év minden napján fogadta a gyerekeket, és nagy sláger volt még a helyi postahivatal, ahová december tájékán valósággal özönlöttek a kívánságlisták, és ahonnan a szülők Santa Claus-os bélyegzővel ellátott levelet küldethettek csemetéiknek.

Nina Talbot azonban nem volt maradéktalanul elégedett: ugyanis ő valójában telkeket akart volna eladni a környéken, és csak azért húzta fel az egész karácsonyvárost, hogy némi pezsgést hozzon a bágyadt arizonai sivatagba, hátha akkor több vásárlója akad. De nem akadt, úgyhogy bő tíz év után, 1949-ben meg is vált élete fő művétől. Santa Claus ezután még pár évtizedig üzemelt, majd a hetvenes években lassan hanyatlani kezdett; egy idő után már fel sem tüntették Arizona állam hivatalos térképein. Az utolsó ajándékbolt 1995-ben bezárt, 2003-ra pedig mindössze tíz lakója maradt a településnek, és sajnos nagyon valószínű, hogy egyikük sem a Mikulás volt. Santa Claus ma már teljesen elhagyatott: mindössze néhány összegraffitizett, a szögesdrótok mögött mélabúsan omladozó épület és egy rozsdás, rózsaszín kisvasút jelzi, hogy itt valamikor egész évben karácsony volt.

Jó hír viszont, hogy a georgiai és az indianai Santa Claus még megvan! (Ahogy nagy kedvencünk, a kanadai Mozart is, de annak semmi köze a karácsonyhoz vagy a Mikuláshoz.)