„Yes Sir, hordunk bugyit!” – 40 éve mutatták be a Magyar Televízió legjobb szilveszteri műsorát

1979. augusztus 24-én Nyugat-Berlin egyik legendás szórakozóhelyéről, a Metropolból jelentkezett a német ZDF televízió fantáziadúsan csak Disco, Disco, Disco névre keresztelt zenés műsora, amelyet az angyalian fiatal Thomas Gottschalk vezetett, és amelyben többek közt olyan sztárzenekarok és sztárelőadók játszották el legfrissebb slágereiket az őrülten divatosan felöltözött berlini fiatalokból álló közönség előtt, mint Amanda Lear, Patrick Hernandez, a Roxy Music vagy a Boney M.  Bár a Magyar Televízió munkatársait, illetve a szocialista kultúrpolitika döntéshozóit aligha lehetett azzal vádolni, hogy rajta tartják a kezüket a nyugati popzene ütőerén, a Disco, Disco, Discót – különös módon – valamiért mégis átvették, és 1979 szeptember 16-án 21.15-től, a Derrick és a Sporthírek után már adásba is küldték a magyarított verziót, amelyben Dévényi Tibor szinkronizálta Gottschalkot. A műsor természetesen kirobbanó sikert aratott; mintha végre a Magyar Népköztársaságban is beköszöntött volna a civilizáció. Dévényi Tibor így emlékezett vissza arra a pár varázslatos, diszkómámorral teli hónapra:

De a történetnek itt még koránt sincs vége; sőt a java még csak most jön!

Ugyanis az illetékesek – jó érzékkel – továbbra sem voltak hajlandóak leszállni a diszkóhullámról, és fantasztikus gyorsasággal elkészítették a műsor paródiaváltozatát, amit ’79 szilveszterén mutatott be a televízió. A menő nyugati popsztárokat közkedvelt színészek és tévébemondók alakították, a zseniálisan bugyuta magyar dalszövegeket a hetvenes évek egyik legjobb magyar férfifrizurájáért felelős Tardos Péter írta, míg a zenei kíséretet a Rusznák István vezette M7 zenekar szolgáltatta;

a végeredményt pedig egész nyugodtan nevezhetjük a magyar tévétörténet valaha volt legszórakoztatóbb szilveszteri produkciójának. 

Nagy ívű műelemzésekbe most nem szívesen bocsátkoznánk, mivel ez úgy, ahogy van, az elejétől a végéig csodálatos, és kész. De inkább mindenki tekintse meg maga:

Már eleve a műsorvezető, a felhajtott galléros nyugatnémet gigerlinek öltöztetett Gálvölgyi János nyitó felkonfja is bizonyos nagy dolgok ígéretével kecsegtet:

De a pokol igazán csak ezt követően szabadul el. Íme néhány teljesen önkényesen kiválasztott csúcspont:

• 4:03 A Plastic Bertrand (Plexi Béla!!!) bőrébe bújó Paudits Béláról kiderül, hogy éppoly nagyszerű izgága és neurotikus új hullámos énekesként, mint békebeli táncoskomikusként. Ráadásul ez a kocogásról szóló dal talán a legabszurdabb hülyeség az egész mezőnyből.
• 6:50 A Donna Summerként tündöklő Hernádi Judit mellei tényleg szó szerint külön koreográfiát mutatnak be.
• 9:11 Hát ki más is alakíthatná Bryan Ferryt, a popzene skatulyából kihúzott, dekadens angol lordját, mint Benkóczy Zoltán, a mindig kedélyesen mosolygó, öblös hangú, köpcös operettista? Aki egyébként ezzel a lélegzetelállító libazöld zakójával még a tizenegynéhány évvel későbbi Telesport-divatot is megelőlegzi.
• 13:05 A szemmel láthatóan teljesen beindult Csala Zsuzsa és a némileg visszafogottabb Mányai Zsuzsa mint a Baccara együttes. Talán hozzájuk fűződik a műsor legemlékezetesebb refrénje, ami valahogy úgy szól, hogy:

• 16:12 Pogány Judit és Balázs Péter (Suzi Quatro és Chris Norman) talpig bőrben! Hát mi kell még?!
• 18:30 Tahi Tóth László elvileg Rod Stewart lenne, azonban érdekes módon sokkal jobban emlékeztet a legnagyobb finn glamrocksztárra, a Hanoi Rocks egykori énekesére, Michael Monroe-ra (aki csak pár évvel később futott be, szóval ez alighanem véletlen). Az meg külön figyelemre méltó, hogy a színész mintha már itt is azt a bizonyos nagyon részeg ember figurát hozná, amit később oly sokszor játszott a Szeszélyes évszakokban.
• 23:20 A korszak egyik legnagyobb magyar színésze, az indiai szexgurunak maszkírozott Márkus László akadémiai szintű ripacskodást mutat be Demis Roussosként, és nagyon jól teszi; ezt nem is lehetett volna máshogy megcsinálni.
• 27:48 Amanda Lear, azaz Harsányi Gábor dragben. Ennyi.

forrás: beatkorszak.blog.hu