2020. Január 31.

„Egy igazságtalan világ lelkiismerete” – Banksy kiállításán jártunk

Megnéztük a budapesti Banksy-kiállítást, de még mindig nem tudni, ki a művész.

Bankó Gábor

Banksy, a világ legismertebb ismeretlen személyazonosságú graffitiművésze, társadalomkritikus vandálja elhozta a műveit Budapestre, de tőle atipikus módon nem a város köztereit stencilezte össze, hanem a Tesla Loftban rendezett kiállítást festménymanipulációiból, installációiból, legnépszerűbb falfirkái reprodukcióiból. Elmentünk a megnyitóra.

A ’90-es évek óta aktív, ironikus street artjaival a világ immár számos városában felbukkanó Banksyről csak annyit lehet tudni, hogy brit származású, Bristolban született, nagy hatással volt rá Robert Del Naja vizuális stílusa (graffitis művésznevén 3D, a Massive Attack zenekar tagja, aki bizonyos pletykák szerint valójában maga Banksy), és hogy gyűlöli a kapitalizmust, az azzal kéz a kézben járó fogyasztói társadalmat és rendszerszintű elnyomást, aminek ostorozása művei legfőbb témája.

A The Art Of Banksy: Without Limits című nemzetközi utazó kiállítás budapesti megnyitóján ugyan nem volt olyan provokatív meglepetésattrakció, mint az önmagát megsemmisítő festmény egy londoni aukción, ott volt viszont beszédet mondani a magyar avantgárd képzőművész, Dr. Máriás. „Banksy egy igazságtalan világ lelkiismerete” – jellemezte kollégáját, aki szerinte azért bújik álnév mögé, mert „ahelyett, hogy a szórakoztatóipar celebjeként és reklámarcaként magát és különböző termékeket, köztük műtárgyakat, ruhákat, autókat, illatszereket, azaz a fogyasztói élet kegytárgyait reklámozná jó pénzért, ő anonim marad, hogy ne a személyével, hanem a művészetével, általa pedig életünk kérdéseivel foglalkozzunk”. A művész arra ugyan nem tért ki, hogy Christina Aguilera 2006-ban 25.000 angol fontot (mai árfolyamon több mint 10 millió forint) fizetett néhány Banksy-képért, vagy hogy a felnőttek számára majdnem négyezer forintba kerülő kiállításon többféle színű és méretű Banksy-pólót is vásárolhatunk, de végül is Banksy művei azt sugallják, hogy a mai világban mindenki fogyasztó, és minden termék, beleértve akár Jézust vagy magát a háborút is, szóval ne kötekedjünk.

Dr. Máriás szerint Banksy „az urbánus tér olyan felületeit alakítja át, amelyek a kopás, az elmúlás, a felejtés és a kiürültség felületei, és amelyeket saját üzeneteivel, tartalmával megtöltve új életre kelt”.

Az általa „szellemes, korszerű, végtelenül pontosan, világosan, plasztikusan, közérthetően és mégis esztétikusan fogalmazó vizuális társadalomkritikusként” jellemzett Banksy szerinte mélyről érkezik, vagyis „a társadalomból kiszorult, kiszorítottak világából, akik foglalt házakban élnek, nem tudva, mikor teszi őket utcára az önkormányzat vagy a milliomos tulajdonos, miközben azon dolgoznak, hogy megváltoztassák és igazságosabbá tegyék a világot. hogy józanul lássuk a társadalmat, amelyben élünk, ne felejtsük el, mi a valódi érték, és ne adjuk fel a harcot”.

Banksy művészete azonban nemcsak kritizál, hanem reményt is ad azzal, hogy folyamatosan átértelmezi, új kontextusba helyezi hanyatló környezetét: „a magánparkolóvá sivárosított utcarészből parkot varázsol hintázó gyerekkel, a szabadságszobrot felébreszti megkövült szerepéből úgy, hogy egy orrát szabadon turkáló kisfiúvá varázsolja. És magukhoz térnek őrök, rendőrök, akik parancsra irányított elnyomó robotok helyett ismét humánus lényekké válnak.”

A megnyitón jelen volt egy rejtélyes külföldi kurátor, bizonyos Guillermo is, aki a Banksy stílusát sebészi pontossággal utánzó kísérőinstallációkat készítette a kiállításhoz, és az eseménnyel párhuzamosan is a művészt reklámozó pólókon dolgozott. Az egyetlen elképzelhető kérdésre, amit ilyenkor fel lehet tenni, miszerint ő-e Banksy, csak annyit mondott: „te vagy Banksy”.