Eminem-haknit, Joaquin Phoenix győzelmét és egy dél-koreai film hatalmas, filmtörténeti diadalát hozta az Oscar

Mindenki arra számított, hogy Billie Eilish vadonatúj James Bond-dalával indul majd a 92. Oscar-díjátadó gála, ám ehhez képest igazi meglepetésként a zseniális Janelle Monáe robbant be A kivételes barát című Tom Hanks-film híres dalrészletével indítva, majd abból egy teljesen új dalba átcsapva, egy igazán látványos és mozgalmas show-t összehozva a színpadon. Monáe a dal közben mondta el, mennyire büszke arra, hogy fekete queer művészként hallathatja a hangját, miközben dalával azt is közölte, hogy Oscar idén ismét nagyon fehér lett (#oscarssowhite).

Ha valaki azt hitte, hogy a nyitány kimerül ennyiben, jó nagyot tévedett, ugyanis az idén immár másodszor házigazda nélkül startoló Oscar suttyomban mégis szerződtetett két „kvázi-házigazdát”, a gálát korábban már vezető Steve Martin és Chris Rock személyében. A páros gyakorlatilag simán hozta a házigazdák szokásos bevezető beszédét, melyek talán egy kicsit rövidebbek voltak a régen megszokottnál, de: a duma ugyan vicces volt, de visszafogottan Oscaros, semmi Golden Globe-os, Ricky Gervais-féle durvulás és szellemes sztárgyalázás. Leginkább a vendégek között helyet foglaló Amazon-tulajdonos Jeff Bezoson köszörülték a nyelvüket, miszerint Bezos annyira gazdag, hogy még a válása után is a világ leggazdagabb embere maradt, és aki azt hitte, hogy a Házassági történet egy vígjáték. A legjobb duma azonban az Akadémia maradiságát állította középpontba.

A zene dominált

A vasárnap estét végignézve úgy fest, hogy Oscar feladta, hogy vicces show-vá avanzsáljon. Valószínűleg rájöttek, hogy miként a díj presztízse túl nagy, a legtöbb díjazott túl meghatott vagy feszült a poénkodáshoz. 2019-ben már érződött, hogy a hangsúlyt a zenei produkciók felé tolják, ez az irány idén csak erősödött. Gyönyörű volt a Lin Manuel Miranda által felvezetett montázs a betétdalok fontosságáról, és nemcsak az öt jelölt betétdalnak adtak helyet, hanem bónusz-produkciók is belefértek. Janelle Monaé nyitánya után igazi koncertélményt nyújtott Eminem a 2002-es Oscar-díjas dalával, a Lose Yourself-fel a legnagyobb bulit csapva a teremben (sok keresnivalója ugyan nincs a show-ban egy majd’ húszéves számnak). Mindig jó poén, amikor a nagy filmsztárokat láthatjuk önfeledten bulizni a székeikben. A közvetítés vágója a koncert alatt zseniális érzékkel vágta be az értetlenkedő arcot vágó Billie Eilisht, aki úgy tűnt, nem ismerte fel Eminemet, ami talán nem is lenne csoda: mindössze egyéves volt, amikor ez a szám hatalmas slágernek számított. Még egy kis freestyle rapre is jutott idő a gálán Utkarsh Ambudkar előadásában , a színésznőként és betétdal-előadóként jelölt Cynthia Erivo pedig egy gospel-szerű előadásban bizonyította, hogy jó eséllyel zseniális lesz majd a hamarosan bemutatásra kerülő sorozatában Aretha Franklinként.

Ötletes volt, hogy Idina Menzel a Jégvarázs 2. betétdalát a film nemzetközi szinkronhangjai társaságában (sajnos a magyar épp nem volt köztük) adta elő, Elton John pedig a Rocketman betétdalával hozta a szokásosan jó formáját, és csempészett némi rock and rollt az estébe. A várakozásokkal ellentétben Billie Eilish nem itt debütált az új James Bond-dallal, hanem az elhunytak előtt tisztelgő In Memoriam-montázs alatt énekelte el szívszaggatóan a Yesterday-t.

A poénok a díjátadóknak jutottak

Az este folyamán nem a díjazottak, hanem a díjak átadói vitték a prímet. Míg Brad Pitt az egész díjszezonban sorra egymás után szállította a zseniálisabbnál zseniálisabb és szellemesebbnél szellemesebb köszönőbeszédeket, ezúttal igencsak visszafogottnak mutatkozott, és némi politizálás és múltba révedés (ahol Geena Davisnek és Ridley Scottnak köszönte meg a Thelma és Louise-t, ami az áttörését hozta) után simán csak megköszönte a díját Tarantinónak, DiCapriónak és a gyerekeinek. Csalódást okozott a Hollywood egyik legviccesebb emberének tartott Taika Waititi is, aki olyan szinten meglepődött és meghatódott attól, hogy ő kapta a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját, hogy inkább a könnyeivel küzdött, mintsem poénokat puffogtatott.

A díjátadók közül ugyan rövidre fogták, de a legnagyobbat mégis a Macskák szereplői, James Corden és Rebel Wilson nyújtották, akik béna macskakosztümben álltak színpadra, és a legjobb vizuális effektusok kategória díjátadóiként elmondták, hogy náluk jobban senki sem tudja, milyen fontos, hogy egy filmben jók legyenek a vizuális effektusok. A filmjük bukását a szakértők decemberben a pocsék effektusokkal magyarázták. Rajtuk kívül egészen szuper volt még a Maya Rudolph–Kristen Wiig páros, akik azt játszották szándékos ripacskodással, hogy ők mennyire jó színészek, és most azért alakítanak nagyot a színpadon, hogy a nézők között jelen ülő rendezők lássák, mennyire jók. Oscar Isaac díjátadóként sütötte el magáról a közösségi médiában idén ismét nagyot futó #oscarssowhite poént, Will Ferrell és Julia Louis Dreyfus pedig a kissé erőltetett és fárasztó, de azért szórakoztató humorban utazott. Ray Romano azzal poénkodott a legjobb smink átadása közben, hogy ő igazából Charlize Theron, a Girl Power trióként felvonuló Gal Gadot, Brie Larson és Sigourney Weaver pedig egy finom poénnal adta a sajtó és a világ tudomására, hogy elegük van abból az újságírói kérdésből, hogy milyen érzés nőnek lenni Hollywoodban.

Akiktől meghatódtunk

Csodás pillanat volt, amikor Shia LaBeouf a Peanut Butter Falcon-béli Down-szindrómás főszereplőtársával, Zack Gottsagennel adott át díjat, aki az idegességtől alig tudott megszólalni a színpadon. Körülbelül mindenki meg szokta köszönni a szüleinek a díját, de kevesen köszönik meg olyan meghatóan, ahogy Laura Dern tette. Joaquin Phoenix kicsit túltolta a környezetvédelmi Ü-Z-E-N-E-Tét, amire a teljes köszönőbeszédét felépítette, felhívva a világ figyelmét az ipari állattartás kegyetlenségére, valamint arra, hogy túlságosan kihasználjuk a természetet, miközben némi kreativitással tudnánk vele harmóniában is élni. Kissé zavaros beszéd volt, de legalább őszinte. Gyönyörű pillanat volt, amikor a második női zeneszerzőként díjazták a Jokerért az izlandi Hildur Guðnadóttir-t, akinek előtte a score-ját egy karmesternő vezényelte le, és akinek három ikonikus akcióhősnő, Sigourney Weaver, Brie Larson és Gal Gadot adta át a díjat.

Az este legnagyobb nyerteséhez, a dél-koreai rendező Bong Joon Hóhoz kötődött a legmeghatóbb pillanat is. A legjobb nemzetközi film kategória behúzásakor már azt hitte, neki az este során nem terem több babér, erre váratlanul jött egy legjobb rendezői díj (amit később a legjobb film díjával is megfejelt), amire szinte nem talált szavakat. Végül egy Martin Scorsese-idézettel rukkolt elő, tisztelegve ezzel a legnagyobb mestere előtt, aki maga is ott ült a teremben jelöltként, és egy nagy, közös állva tapsolás lett mindkettejük jutalma.

Papírformának indult, gigászi meglepetéssel zárult

Aki figyelte a díjszezont, biztosan nem számított sok meglepetésre. A színészi Oscarok egyértelműnek tűntek, ahogy az is szinte biztosra vehető volt, hogy az 1917 kapja majd a legjobb film díját. Az este első felében szinte csak papírforma díjak születtek, maximum azon lepődhettünk meg picit, hogy nem a Méz-királynő című makedón dokumentumfilmet találták a legjobbnak a doksik között, de ez tényleg csak apróság, ami nem érinti a főbb kategóriákat. Nyert Brad Pitt, Laura Dern, Renée Zellweger és Joaquin Phoenix is, a legjobb nemzetközi film díját behúzta az Élősködők, vagyis minden a korábban megjósolt forgatókönyv szerint zajlott.

Aztán, amikor az esélyesnek tartott Sam Mendes helyett a dél-koreai Bong Joon Ho vitte el a legjobb rendező Oscarját, már sejteni lehetett, hogy itt valami igazán nagy dolog van készülőben. Ez aztán be is következett: hatalmas filmeket beelőzve a meglepő fordulatokkal teli dél-koreai Élősködők lett a legjobb film, és ilyen még nem történt korábban. Az Akadémia gyakorlatilag felvállalta, hogy nem a sajátjaiból választ győztest, hanem egy messziről jött embert emel magasba, aki egy nem angol nyelvű filmmel nyerte el a többségében angolul beszélő Akadémia-tagok szívét. A dolog kétféleképpen is felfogható: egyrészt belső kritikaként a tagjaik számára, másrészt pedig akként, hogy az Akadémia most megmutatta, hogy nemcsak magára, hanem a világ filmgyártására is odafigyel, és értékeli, ha szembetalálkozik egy igazi mesterművel.

Oscar idén próbált nagyon kiegyensúlyozott lenni. Egy film sem kapott nagyon sok díjat, inkább sok film kapott keveset: a kilenc jelölt filmből nyolc távozhatott szoborral az est végén, egyedül Scorsese iszonyatosan hosszú gengszter-eposza, Az ír maradt a végén Oscar nélkül, de a mester így is vigasztalódhatott egy spontán standing ovationnel. Oscar-díja már úgyis van otthon.

LEGJOBB FILM

Élősködők

LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ

Joaquin Phoenix (Joker)

LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ

Renée Zellweger (Judy)

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ

Brad Pitt (Volt egyszer egy… Hollywood)

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ

Laura Dern (Házassági történet)

LEGJOBB RENDEZŐ

Bong Joon Ho (Élősködők)

LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV

Élősködők (Bong Joon Ho, Jin Won Han)

LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV

Jojo Nyuszi (Taika Waititi)

LEGJOBB NEMZETKÖZI JÁTÉKFILM

Élősködők (Dél-Korea)

LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM

Toy Story 4

LEGJOBB LÁTVÁNY

Volt egyszer egy… Hollywood

LEGJOBB FÉNYKÉPEZÉS

1917 (Roger Deakins)

LEGJOBB JELMEZ

Kisasszonyok (Jacqueline Durran)

LEGJOBB VÁGÁS

Az aszfalt királyai (Andrew Buckland és Michael McCluskey)

LEGJOBB MASZK

Botrány

LEGJOBB ZENE

Joker (Hildur Guðnadóttir)

LEGJOBB BETÉTDAL

Rocketman (Elton John, Bernie Taupin: »I’m Gonna« Love Me Again)

LEGJOBB HANGKEVERÉS

1917

LEGJOBB HANGVÁGÁS

Az aszfalt királyai

LEGJOBB VIZUÁLIS EFFEKTEK

1917

LEGJOBB DOKUMENTUMFILM

American Factory

LEGJOBB RÖVID DOKUMENTUMFILM

Learning to Skateboard in a Warzone (If You’re a Girl)

LEGJOBB RÖVID ANIMÁCIÓS FILM

Hair Love

LEGJOBB RÖVIDFILM

The Neighbors’ Window

(Kiemelt kép: MTI / EPA / Etienne Laurent)