Nemzeti kincs lett a világ legrészegebb nőjéből

Mindenki máshogy próbál meg kitűnni a tömegből. Valaki remekműveket fest, valaki magas hegyek csúcsaira hág, valaki megírja az emberiség nagy enciklopédiáját; Jane Cakebread, vagy ahogy a többség ismerte, Miss Cakebread pedig azzal írta be nevét  a történelembe, hogy csaknem  folyamatosan, de tényleg szinte megállás nélkül tökéletesen részeg volt. Noha ez a produkció aligha számított egyedülállónak a 19. században (ahogy egyébként ma sem számít annak), Miss Cakebread teljesítménye valahogy annyira látványos és egyenletes színvonalú volt, hogy egyszerűen oda kellett rá figyelni.

Érdekes, hogy – egyes források szerint – viszonylag idősen, afféle későn kibontakozó tehetségként, vetette bele magát a kompromisszummentes vedelésbe. 1820 tájékán született az angliai Hertfordshire-ben, egy köztiszteletben álló kereskedő lányaként, életének első fele pedig meglehetős eseménytelenségben és boldogító józanságban telt: szobalányként dolgozott különböző előkelő házaknál, és feladatait mindig kifogástalanul elvégezte. Másutt viszont azt olvasni, hogy a ’30-as években született, és mindössze 17 volt, amikor először a pohár fenekére nézett. Egy biztos: a gondok akkor kezdődtek, amikor Londonba került, ahol aztán hamar az ország legismertebb gyakorló alkoholistájává vált, botrányos ügyeivel pedig nem csak a brit-, hanem a világsajtó is rendszeresen foglalkozott. Magyarán: kizárólag annak köszönhette az ismertségét, hogy soha nem látták józanul, és hogy élemedett kora dacára is úgy nyelte a szeszesitalt, mint valami kipróbált hajóskapitány vagy egy viktoriánus Borisz Jelcin. Hogy miért ivott ennyit, azt már senki sem firtatta; különösebben azt sem, hogy pontosan mennyit is ivott.

Korabeli illusztráció Jane Cakebreadről (forrás: periodpaper.com)

Annyi bizonyos, hogy nem nagyon tétlenkedett. 1898-ban bekövetkezett haláláig több száz alkalommal tartóztatták le nyilvános részegeskedésért, és körülbelül háromszáz (!) esetben el is ítélték, ami világviszonylatban is abszolút rekordnak bizonyult. Miss Cakebread gyakorlatilag megállás nélkül a londoni kocsmák, bíróságok és fogházak sokszögében mozgott, és a korabeli újságcikkek szerint kifejezetten sértette is az önérzetét, ha a hatóságok valamiért éppen nem vele foglalkoztak, vagy esetleg – ami még rosszabb – fel sem ismerték elsőre. Bár ebben nyilván van némi túlzás, az észak-londoni rendőrök állítólag gyakran inkább menekülőre fogták, mikor látták közeledni az utcán, ha pedig sikerült bevitetnie magát (és általában sikerült), akkor úgy készült a bírósági tárgyalásokra és az orvosi vizsgálatokra, akár egy primadonna: bebodorította a haját, csipkékkel, szalagokkal ékesítette magát, és kitűnően elszórakozatott mindenkit az összefüggéstelen locsogásával, vagy épp ellenkezőleg, a szellemes, találó rögtönzéseivel.

 A brit közvélemény egy idő után már valóságos nemzeti kincsnek tekintette Miss Cakebreadet, a Világ Legrészegebb Nőjét, aki – ismételjük el újra – tényleg nem nagyon csinált mást az iváson kívül. Azt viszont kétségkívül profin csinálta, meg kell hagyni. Különös, de a nő mindemellett kiemelt gondot fordított – ki nem találná senki – a fogápolásra, noha az ő társadalmi helyzetében a 19. században (pláne konstans bódulatban) ez nem volt éppen megszokott.

Lady Henry Somerset (fotó: Wikipedia)

Egy ízben a női jogok és az antialkoholizmus élharcosa, a British Women’s Temperance Association (kb: Mértékletes Brit Asszonyok Szövetsége) elnöke, Lady Henry Somerset próbált meg Miss Cakebread hóna alá nyúlni, de nem járt túl nagy sikerrel:

Persze ezt a fajta életvitelt nem lehet a végtelenségig csinálni (persze magát az életet sem lehet a végtelenségig csinálni, akár iszik az ember, akár nem): miután 1894–95 legendásan hideg angol telét (a Kis Jégkorszakot) is gyakorlatilag az utcán vészelte át, Miss Cakebread egészsége – mind fizikálisan, mind pedig mentálisan – végképp megroppant. Utolsó pár évét egy elmegyógyintézetben töltötte, a végén már félig kómában. 1898 december 9-én halt meg, ki tudja, hány évesen. A temetésén mindössze ketten vettek részt.

Női alkoholizmus az nlc-n:

• „Csak figyeltem, ahogy anya megöli magát” – az alkoholista szülők gyerekei magukat hibáztatják szüleik betegsége miatt
• „Még akkor is szerettem az alkoholista anyámat, amikor igazán gyűlölni akartam”
• „Azt vallottam, nekem a család a legfontosabb, aztán mégis dobtam őket, amikor elkezdtek zavarni az ivásban”