Florence Lawrence 1886. január 2-án, Kanadában született, egy háromgyermekes család legkisebb lányaként. Édesanyja, Charlotte Bridgwood színésznő volt és saját utazó társulatot irányított, így Florence gyakorlatilag a színházban nőtt fel. Anyja már egészen kicsi korától felléptette énekes-táncos produkciókban és drámai szerepekben egyaránt. Hatéves korára úgy emlegették: Baby Flo, a csodagyerek.
1898-ban édesapja gázmérgezésben elhunyt, a család pedig az Egyesült Államokba költözött. Anyjuk úgy döntött, egy ideig nem szerepelteti a gyermekeit, inkább beíratta őket egy helyi iskolába. Ennek elvégzése után Florence újra csatlakozott édesanyja társulatához. Mindemellett Broadway-meghallgatásokon is próbálkozott, sikertelenül.
Florence Lawrence (Fotó: Wikipedia)
21 éves volt, amikor – édesanyjával együtt – szerepet kapott a Daniel Boone/Pioneer Days in America című némafilmben, méghozzá elsősorban annak köszönhetően, hogy tudott lovagolni és vállalta a kéthetes forgatást a farkasordító hidegben. Édesanyja ezek után visszatért a társulatához, Florence azonban még leforgatott néhány rövidfilmet. Ezt követően aztán egy évet megint az utazó színházzal turnézott, azonban végképp elege lett ebből az életmódból és elhatározta, hogy inkább a filmezésre koncentrál.
A világ első filmsztárja
1908-ban D.W. Griffith-szel, American Mutoscope and Biograph Company rendezőjével kezdett dolgozni, akinek abban az évben közel 60 (!) rövidfilmjében szerepelt. Ahogy egyre népszerűbbé vált, úgy egyre előnyösebb feltételekkel dolgozhatott. Nemsokára az akkoriban szokásos fizetés kétszeresét kapta, de egy saját sminkasztalt is kiharcolt magának. Mivel azonban a színészek abban az időszakban általában névtelenek maradtak, Lawrence úgy vált híressé, mint a Biograph-lány. A színésznő ekkoriban vásárolta az első automobilját.
A Biograph-lány (Fotó: Wikipedia)
Egy filmforgatáson ismerkedett meg Harry Solter színésszel, akivel még 1908-ban össze is házasodtak. 1910-ben mindkettőjüket elbocsátották a Biograph társaságtól. Nem sokkal később azonban Carl Laemmle producer felvette őket az Independent Motion Picture Company (IMP) nevű, új stúdiójába. Abban az évben a színésznő mintegy félszáz filmet forgatott, illetve Laemmle irányításával elkövették minden idők egyik első „médiahackjét” is. Laemmle ugyanis elindított egy pletykát, miszerint Lawrence meghalt egy autóbalesetben, ezt követően azonban hirdetéseket jelentettek meg több lapban, melyben közölték, hogy a színésznő halála hazugság volt, nagyon is életben van és a stúdió új filmjén dolgozik. 1910-ben Lawrence és Laemmle személyesen is megjelentek St. Louis-ban, hogy bebizonyítsák: a színésznő valóban él. A helyszínen összegyűlt rajongók örömökben megrohanták Lawrence-t és letépték a kabátja gombjait. Laemmle ezt arra használta fel, hogy még nagyobb felhajtást generáljon: az újságokban már úgy jelent meg, hogy a rajongók letépték a színésznő ruháit.
Saját utakon
Bár Laemmle csinált belőle valódi sztárt, 1911-ben férjével mégis egy másik stúdióhoz szerződtek, ám ott sem maradtak túl soká. A következő esztendőben Victor Company néven saját filmstúdiót alapítottak. Ez volt az egyik első amerikai filmes vállalkozás, melyet egy nő vezetett. Bele is vágtak a filmgyártásba, eközben azonban a házasságuk megromlott. Solter néhány hónapra Európába költözött, év végére azonban visszatért feleségéhez. Cégük ugyanakkor továbbra is komoly problémákkal küzdött: filmjeik terjesztése nem ment zökkenőmentesen és nem termeltek nyereséget. A vállalkozás végül beolvadt a Universal társaságba. Florence és férje a házasságukat sem tudták megmenteni, 1916-ben elváltak.
A filmezés mellett Lawrence nagy szerelme az autózás volt. Nem csupán vezetni szeretett, de fejlesztésekben is gondolkodott. 1914-ben megalkotta az első irányjelzőt: az autó hátsó lökhárítóján, kétoldalt egy-egy zászlót helyezett el, melyek gombnyomással voltak vezérelhetők, a sofőr ezekkel jelezhette, hogy milyen irányba szándékozik haladni. Nem sokkal később előállt a féklámpa tervével is, majd 1917-ben feltalálta az első elektromos ablaktörlőt. Találmányait azonban soha nem védette le és egy fillért sem keresett velük.
Fotó: Universal History Archive/UIG via Getty images
Veszteségek
Lawrence az 1910-es évek végén visszatért a színjátszáshoz, azonban már jóval nehezebben kapott munkákat, mint korábban. 1920-ban feleségül ment Charles B. Woodring autókereskedőhöz. Átvette édesanyja vállalkozása, a Bridgwood Manufacturing irányítását, emellett pedig kozmetikai céget is alapított Hollywood Cosmetics néven, mely alatt a saját tervezésű sminkkollekcióit árulta. A filmiparba azonban már nem tudott érdemben visszatérni: ha kapott is szerepeket, azok egyre kisebbek és jelentéktelenebbek voltak. Mindemellett számos személyes veszteséggel is meg kellett küzdenie. 1929 nyarán hirtelen elhunyt az édesanyja, négy hónappal később pedig a második házassága is zátonyra futott. Majd beütött a nagy gazdasági világválság, melynek következtében a vagyona nagy része is elúszott.
A harmincas évek hangosfilmjeiben – hasonlóan más egykori némafilm-csillagokhoz – legfeljebb csak néhány mondatos, kis szerepek jutottak neki, és a neve olykor a stáblistára sem került fel. 1933-ban harmadszor is férjhez ment, ez a házassága azonban csupán néhány hónapig tartott, ugyanis a férje, Henry Bolton rendszeresen bántalmazta őt.
1937-ben csontrendszeri betegséget diagnosztizáltak nála. Depressziója és krónikus fájdalmai ellenére azonban megpróbált tovább dolgozni. 1938-ban aztán nem bírta tovább: hollywoodi otthonában hangyaméreggel öngyilkosságot követett el. Temetését a Motion Picture & Television Alapítvány fizette, sírja évtizedekig jelöletlen maradt. 1991-ben egy magát nyilvánosan megnevezni nem kívánó brit színész végül méltó síremléket állíttatott neki, melyen ez áll: A Biograph-lány, az első filmsztár.
