Előfordulhat, hogy valaki számára nem cseng ismerősen Marie Skłodowska neve, azonban ha Marie Curie-ként hivatkozunk rá, egyből egyértelmű lesz, hogy kiről van szó. A 154 éve a mai napon született lengyel kutató tudománytörténeti szerepét mi sem mutatja jobban, hogy ő volt az első nő, akinek odaítélték a Nobel-díjat, ugyanakkor a mai napig ő az egyetlen, akinek két különböző tudományos területen is sikerült megszereznie a nívós elismerést. Lássuk, hogyan lett az egyetemről kinézett lányból a tudományos világ egyik legnagyobb ikonja!
Marie Curie (1867–1934) párizsi laboratóriumában (Fotó: Getty Images)
Már fiatalon látszott a zsenialitása
Marie Skłodowska 1867-ben született Varsóban, egy értelmiségi család ötödik, legfiatalabb gyerekeként látta meg a napvilágot. Szülei tanárok voltak, édesapja matematikát és fizikát tanított, anyja pedig egy lányiskola vezetője volt. Apai nagyapja is tanítóként dolgozott korábban, Lublin városában, ahol komoly köztisztelet és megbecsülés övezte.
A természettudományok iránt rajongó fiatal Marie már 15 éves korában letette az érettségit, és szeretett volna tovább tanulni, az egyetemre azonban származása és a neme miatt esélye sem volt oda bekerülni. A tanulást azonban nem hagyta abba, a földalatti mozgalomként működő Repülő Egyetem szemináriumain bővítette a tudását. Az 1863-ban bekövetkezett lengyel felkelést követően a család elszegényedett, Marie így arra kényszerült, hogy egy vidéki család magántanítójaként kezdjen dolgozni, miközben nővére orvosi tanulmányait támogatta a párizsi Sorbonne egyetemen.
Szűk harminc évvel később ő maga is követte nővérét a francia fővárosba, ahol 1891-ben felvételt nyert a Sorbonne természettudományi karára, ahol fizikát, kémiát és matematikát hallgatott. Két évvel később fizikából, majd még egy évvel később, 1894-ben matematikából is lediplomázott, és egykori professzora, az 1908-ban fizikai Nobel-díjjal kitüntetett Gabriel Lippmann laboratóriumában kezdett dolgozni.
Bár korábban egy fiatal lengyel matematikusért dobogott a szíve, mire azonban kiheverte a férfival való szakítást, egy párizsi összejövetelen megismerkedett Pierre Curie-vel, a Párizs Városi Alkalmazott Fizikai és Kémiai Főiskola oktatójaként dolgozott. A mágnesség témája hozta őket közel egymáshoz, a vonzerő azonban nemcsak a vizsgálódások tárgyát képezte, hanem a két ember között is elkezdett kialakulni.
Marie Curie és férje, Pierre nagyon szerettek biciklivel túrázni (Fotó: Getty Images)
Valódi romantikus filmbe illő fordulatként 1894-ben Varsóba utazott, remélve, hogy visszatérhet és hazájában folytathatja kutatói munkáját, a krakkói Jagelló Egyetemen azonban ajtót mutattak neki, csak azért, mert nő volt. Ezután visszatért Párizsba, a külön töltött idő azonban csak erősítette a vonzalmat, amit Pierre Curie-vel egymás iránt éreztek. Ennek az lett az eredménye, hogy 1895-ben összeházasodtak és innentől fogva szinte elválaszthatatlanok voltak, szinte minden idejüket a közös laboratóriumukban töltötték, ahonnan időnként hosszú biciklitúrákra indultak.
Az első Nobel – a radioaktivitás felfedezéséért
A Curie-házaspár nemsokára csatlakozott Henri Becquerel francia fizikushoz, aki elsőként figyelt fel arra, hogy az urán bizonyos sói a röntgensugárzáshoz hasonló energiát bocsátanak ki magukból, ezzel felfedezve a radioaktivitást. A különös jelenség behatóbb megismerésében azonban elvitathatatlan érdemei voltak Marie Curie-nek, vagy Madame Curie-nek, ahogy Párizsban szólították. A Pierre Curie és testvére által feltalált elektrométer segítségével ugyanis felfedezte, hogy az uránsugárzás az uránt körülvevő levegőt elektromosan vezetőképessé teszi, ráadásul kimutatta, hogy ez nem a molekulák kölcsönhatásának köszönhető, hanem az uránatomokból ered. Vizsgálódásai során felfedezte az uránszurokércet és a kalkolitot is.
Korábbi, a nők megítélésével kapcsolatos tapasztalatai miatt Marie Curie már ekkor igyekezett mindent megtenni, hogy a lehető legjobban „körbebástyázza” a felfedezéseit, azaz egyértelművé tegye, hogy a felfedezés az ő nevéhez kötődik. Gyorsan publikálta is a felfedezéseit, hogy nehogy valaki más beelőzze. Ez végül nem sikerült neki, mert Gerhard Schmidt német fizikus két hónappal korábban bemutatta, hogy a tórium az uránhoz hasonlóan sugároz. Arra azonban egyedül ő figyelt fel, hogy a fenti két ásvány sokkal aktívabb, mint maga az urán, ezt pedig minden erejével igyekezett bebizonyítani.
Ebben férje is támogatta, aki saját, kristályokkal kapcsolatos kutatásait is átmenetileg szüneteltette, hogy minél több segítséget tudjon nyújtani felesége kutatásaihoz. 1898-ban közösen adtak ki egy tanulmányt egy újonnan felfedezett kémiai elemről, amelyet Marie Curie szülőhazájának tiszteletére polóniumnak neveztek, de még ez év decemberében egy másik elemet is leírtak, ez a rádium volt.
Marie Curie és két lánya, Iréne (b.) és Eve (j.) 1921-ben (Fotó: Getty Images)
1903-ban – Franciaországban első nőként – doktori címet szerzett, ugyanebben az évben pedig férjével és Becquerellel közösen elnyerték a fizikai Nobel-díjat „azért a rendkívüli szolgálatért, melyet csoportmunkával nyújtottak a Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásában”. A díjátadóra nem tudtak elutazni, mert annyira szegények voltak – a díjjal járó pénzből a párizsi lakásukat tapétázták ki, a maradékot pedig rászoruló diákokkal és ismerőseikkel osztották meg. Ez a fajta nagylelkűség később is jellemző volt rá, az első világháború kitörése után ugyanis az arany Nobel-medáljaikat háborús célokra adományozta. A tudományos elismerésnek köszönhetően hirtelen rendkívül ismertté vált, ki is nevezték a Sorbonne kutatási igazgatójának.
Három évvel később Pierre Curie-t tragikus baleset érte: elgázolta egy lovaskocsi, aminek következtében koponyasérülést szenvedett és meghalt. Marie Curie vigasztalhatatlan volt és a munkájába temetkezett. Férje halála után néhány héttel a Sorbonne rá ruházta Pierre Curie korábbi professzori tisztségét és a kutatási labor vezetőjévé is kinevezték. Innentől már nem „Pierre Curie feleségeként” tekintettek rá, hanem az egyetem első professzornőjeként, aki fáradhatatlanul kereste a válaszokat a természet nagy kérdéseire.
A második Nobel – a polóniumért és a rádiumért
Miután egyre elismertebbé vált a szakmájában, 1911-ben a svéd királyi Tudományos Akadémia neki ítélte a kémiai Nobel-díjat a két új elem felfedezéséért. Ezzel a mai napig ő az egyetlen, aki két tudományos diszciplínában is megkapta az elismerést. Ennek köszönhetően tudta meggyőzni a francia kormányt a mai Curie Intézet ősének, a Rádium Intézetnek a megalapításáról, ahol kémiai, fizikai és orvosi kutatásokat folytattak 1914-től fogva és amely további négy Nobel-díjast adott a világnak, köztük Marie Curie lányát, Iréne Joliot-Curie-t és férjét, Frédéricet. Az intézet társintézménye 1925-ben, Varsóban jött létre, ahol Marie már említett nővére, Bronisława lett az igazgató.
A halállal játszott és nem is tudott róla
A radioaktivitás felfedezésekor még mit sem sejtettek annak egészségre gyakorolt káros hatásairől, így Marie Curie sem tudta, hogy milyen veszélyeknek teszi ki magát a kutatásai során. A sugárzás miatt ugyanis úgynevezett aplasztikus anémia alakult ki nála, amely a csontvelő működési zavara. Nem sokkal azután, hogy 1934-ben visszatért Párizsba utolsó lengyelországi látogatásáról, egy kelet-franciaországi szanatóriumban meghalt, a kezén a rádium okozta égésnyomokat találtak.
A férje mellé temették el, 1995-ben azonban földi maradványaikat a párizsi Panthéonba helyezték át, amely 1885 óta Franciaország legnagyobbjainak végső nyughelye. Marie Curie ezen a téren is történelmet írt, ő volt ugyanis az első nő, akit tudományos érdemei miatt ide temettek. Egykori laboratóriumát ma a párizsi Curie Múzeumban lehet megtekinteni, a jegyzeteit azonban ólomdobozokban őrzik, mert ma is olyan erős sugárzást bocsátanak ki, hogy Marie Curie ujjlenyomatát a mai napig filmre lehet rögzíteni róluk. Világszerte rengeteg helyen állítottak neki szobrot, de több kutatóintézetet és közterületet is elneveztek róla, viseli a nevét egy párizsi metrómegálló és egy kisbolygó is. Szülőhazájában 2011-ben minden idők legnagyobb lengyelének választották, 2017-ben pedig film kézült az életéről, Marie Curie: The Courage of Knowledge címmel.
Még több inspiráló nő az nlc-n:
- Ismerjétek meg Hadeelt, a nőt, aki hangot ad azoknak, akik nem tudnak beszélni
- „Az ADHD-val érintett gyerekre úgy tekintsünk, mintha allergiás lenne!”
- „A mindennapi munkák mellett önkéntes jegesmedveőrként teljesítek szolgálatot” – interjú Horváth Eszter fotóssal