November harmadikán a járványügyi helyzet miatt Magyarország kormánya ismét kihirdette a veszélyhelyzetet, és új intézkedéseket jelentett be. Hogy ezek mennyire elegendőek ahhoz, hogy megfékezzük azt, hogy tovább romoljanak a számok, arról megoszlanak a vélemények. Édua, a Caféblog egyik szerzője így vélekedik a helyzetről.
Húzzuk, mint a rétestésztát, de vajon meddig?
Egyre több a beteg, a saját iskolánkban sem hozták nyilvánosságra az egyik pedagógus fertőzöttségét, pedig a megbetegedése időszakában rengeteg volt a hiányzó. Tudok olyan osztályról, ahol a fele gyerek beteg volt.
Lehet mondani, hogy a gyerkőcök könnyen túlesnek rajta, de ha alaposan körbenézünk: a szülők, testvérek (nagyszülők) is nagy arányban elkapják a hazahozott, ki tudja, milyen vírust, mert tesztelés ugye nincs, és utána mindenki viszi a munkahelyére magával, a körforgás pedig megállíthatatlan.
Mi lehet értékesebb az emberi életnél?
Mondom ezt vállalkozóként, akit igenis érint az, hogy magunkra voltunk hagyva tavasszal is, minimális bevétellel, járulékfizetési kötelezettségek mellett. (A gazdaságra hivatkozni ebben az esetben felesleges, kb. a 2. világháború utáni állapotok uralkodnak, a forint árfolyama pedig a béka a feneke alatt van hosszú évek óta.)
Minden ország behúzta a féket, mi miért nem?
Mennyiből állt volna kihasználni az őszi szünet által felkínált lehetőséget?
Nem kellett volna más, mint kb. 2-3 hétre átállni a digitális oktatásra a szünetet követően, mondjuk az általános iskolák felső tagozatától kezdve. Minden iskolában meghagyva az ügyeleti rendszert, ahol problémát okoz a gyermekek elhelyezése valami oknál fogva (pl. étkeztetés, fűtési nehézségek, tanulási problémák).
Nemcsak arról van szó, hogy hányan fertőzöttek, közülük hányan kerülnek kórházba, hanem azokról az emberekről is, akiket a koronavírus miatt nem látnak el, küldenek haza kórházakból súlyos betegségekkel, nem vizsgálnak ki, sőt orvoshoz sem jutnak el. Vajon hány ember fogja kárát látni ennek?
Ha érdekel a folytatás, olvasd el a teljes bejegyzést az Édua – A hold lelke blogon!
Fotó: Pixabay
