A pandémia miatt a szájmaszk a mindennapjaink egyik fontos része lett, bár továbbra is sokan vannak, akik (fogalmazzunk úgy, hogy) kritikusan viseltetnek a járvány elleni védekezés legnépszerűbb és legfontosabb eszköze ellen, és messzemenő felületes következtetéseket vonnak le azokról, akik hordják. A szájmaszkok miatt az emberek közötti kommunikáció is megváltozott, hiszen a szánk, ahogyan az arcunk egy része is, takarásban van. 

Szerencsére nincs akkora baj, mint gondolnánk, hiszen nagyobbrészt nem verbális jelekkel kommunikálunk, és ha ezt egy kicsit meg is nehezíti, hogy a maszkok miatt nem láthatjuk az emberek teljes arcát (vagyis nem hagyatkozhatunk olyan mértékben a mimikára, mint korábban), tudható, hogy a szemből tényleg nagyon sok minden kiolvasható. 

„Ha megvetést érzünk, forgatjuk a szemünket, ha gyanakvóak vagyunk, résnyire húzzuk, ha pedig aggódunk, tágra nyitjuk a szemünket. Ha valaki – arcmaszktól függetlenül – beszélgetés közben nem figyel a szemekre, akkor valószínűleg fontos információkról marad le” – nyilatkozta a Vogue magazinnak Dr. Tracy Vaillancourt, az Ottawai Egyetem pszichológia tanszékének egyik oktatója. Mondjuk vannak, akik nem is szeretnék, ha a külvilág nyitott könyvként olvashatna bennük,  nem véletlenül viselnek a pókerjátékosok néha sötét szemüveget. De most nem róluk lesz szó.

A szem tényleg a lélek tükre

Hogy ez a mondat mennyire igaz, nincs is feltétlenül szükség tudományos bizonyítékokra, a magyar nyelvben is rengeteg szólás és mondás bizonyítja azt, hogy a tekintetünk mennyire árulkodó. Persze azért a kutatók is hozzátették a maguk részét, íme pár példa: 

• 2017-ben a Cornell Egyetem kutatói önkénteseknek különböző érzelmeket (szomorúság, undor, harag, öröm, meglepetés vagy félelem) kifejező szempárokról készült képeket mutattak, nekik pedig meg kellett állapítaniuk, hogy a fotókhoz társított szavak, amelyek egy-egy érzelmet írtak le, mennyire illettek a képekhez. A kutatók pedig arra következtetésre jutottak, hogy a tekintetünkből kiolvasható, mit is érzünk adott pillanatban.
• A Cambdrige Egyetem professzora, Simon Baron-Cohen dolgozta ki a Well-tesztet, amelynek lényege, hogy 36 szempárról, pontosabban a szemeket és szem környéki izmokat ábrázoló képekről kell eldönteni, milyen érzelmet is takarnak. Az átlagos eredmény ezen a teszten általában 22 és 30 helyes válasz között alakul, a 30 fölötti teljesítmény pedig azt jelenti, hogy az illető nagyon jól olvas az emberekben. A 22 pontnál kevesebb viszont azt mutatja, hogy a válaszadó nehezen dekódolja a jeleket.
• Készült olyan kutatás is, ami megállapította, hogy amikor valaki megpróbálja megítélni, melyik irányba néz valaki, aktívvá válik az agynak azon része, amelyről régóta tudjuk, hogy érzelmekkel társul.
• Az oxitocin nevű hormon fontos szerepet játszik a szociális kötődések kialakításában. És hogy jön ide a tekintet? Egy 2007-ben publikált kutatás a vizsgálatban résztvevők egyik csoportjának oxitocint adtak, a többiek pedig placebót kaptak, majd portrékat kellett nézegetniük, és az első csapat sokkal több időt töltött az arcképen szereplő emberek tekintetének nézegetésével, mint a második csapat. Vannak olyan kutatások is, amelyek arra utalnak, hogy amikor a kutyák és gazdáik egymás szemébe néznek, az oxitocinszint mind az emberekben, mind a háziállatokban megnő, ami fokozott társadalmi kötelékre utal. 

De mit is lehet kiolvasni a szemekből?  Szakértők szerint például nem kell aggódni, hogy a másik fél nem látja majd, ha mosolygunk. Ursula Hess, a Humboldt Egyetem munkatársa szerint abból is ki lehet következtetni, hogy valaki mosolyog, hogy olyankor megváltozik a száj alakja, ezért egy kicsit máshogy mondjuk ki a szavakat. A washingtoni Body Language Institute elnöke, Janine Driver szerint a szemünk körüli mosolyráncok elárulják, mi is az igazság. Persze a mosoly lehet kevésbé őszinte is, de ilyenkor állítólag nincsenek mosolyráncok, szóval könnyű lebukni.

Az őszinte mosolyt egyébként Duchenne-mosolynak is szokták hívni, és egy francia orvosról kapta a nevét. Guillaume Duchenne az arckifejezések pszichológiai hátterét kutatva a mosolynak két típusát különítette el annak megfelelően, hogy milyen izmok mozognak közben:

• az egyik mosolynál a nagy járomcsonti izom és a szem körüli izom lép működésbe,
• míg a másik típusnál csak nagy járomcsonti izom, és mivel a legtöbb ember nem tudja akaratlagosan mozgatni a szem körüli izom külső részét, így előbbi nyilván sokkal inkább igazi és őszinte.

És persze többről van szó, mint izmokról, a két mosolyért más-más agyterület felelős: az agy mozgásokért felelős területe irányít, ha udvariasságból vagy megtévesztésből mosolygunk, az őszinte mosolyért pedig a limbikus rendszer felelős. 

És miért ennyire fontos, hogy lássuk mások – lehetőleg őszinte – mosolyát?  A mosoly ragadós (illetve nemcsak a mosoly, mert társas szituációkban egyébként is hajlamosak vagyunk leutánozni mások viselkedését, hiszen könnyebb kapcsolatot teremteni, ha egy hullámhosszon vagyunk), és talán egy kicsit jobb kedvünk lesz tőle, arra pedig ilyen időkben elég nagy szükség van, ráadásul a mosolygás állítólag akkor is segíthet a stressz leküzdésében, ha valójában nem vagyunk boldogok. És miért fontos még, hogy mi is mosolyogjunk? Mert a mosolygós emberről csupa jót gondolnak az emberek: megbízhatónak, segítőkésznek, barátságosnak tűnhetünk, sőt, egyes kutatások szerint sokkal kompetensebbnek ítélhetnek meg a munkában. 

És persze a szemöldökre is érdemes figyelni, ha bosszankodunk vagy mérgesek vagyunk, összehúzzuk őket, ha félünk vagy meglepődünk, akkor magasra szaladhatnak. De azért hozzá kell tenni, hogy a szemöldökök se mindig őszinték, jó páran képesek arra, hogy mozgassák őket, sőt, velük köszönnek, lásd szamoai szemöldök rángatás, amihez hasonlót az új-zélandi miniszterelnök, Jacinda Ardern is bemutatott még a nyáron. A pupillában viszont meg lehet bízni, nem tudjuk akaratlagosan szűkíteni vagy tágítani, de nemcsak az befolyásolja a méretét, hogy világos van vagy sötét, akkor is kitágulhat, ha izgatottak vagyunk, ha valami (vagy valaki) felkelti az érdeklődésünket. 

Azt azért fontos tudni, hogy ugyan a szem a lélek tükre, de tekintetünkkel sokszor nagyon is tudatosan kommunikálunk, például ha valakit zavarba akarunk hozni, akkor elég mereven nézni rá, és onnan tudhatjuk, hogy a másik fél kényelmetlenül érzi magát, hogy félretekint vagy lesüti a szemét, hogy megbontsa a szemkontaktust. De inkább ne tegyük, és ha nem akarunk agresszívnak tűnni, 4-5 másodpercenként vegyük le a szemünket a tekintetéről. 

Sokszor nehéz elkülöníteni a tekintet és a mimika kommunikációs tényezőit, például vannak olyan érzések, amelyeket össze lehet keverni, ha nem látjuk a másik száját: ha megijedünk vagy meglepődünk, akkor tágra nyitjuk a szemünket, így ez alapján nehéz különbséget tenni. Illetve van néhány olyan dolog, amit a szem egyébként sem mondhat el nekünk. Egy, a neurolingvisztikus programozásból (NLP) származó elmélet szerint ha valaki felfelé és jobbra néz, amikor beszél, akkor az valahogy azt jelzi, hogy hazudik. De amikor kutatók egy kísérletük alanyait megkérték, hogy próbálják megítélni, hogy a nekik levetített felvételen szereplő ember igazat mond-e vagy sem, egyáltalán nem találtak bizonyítékot a hazugság és a szemmozgások közötti kapcsolatra. 

A félreértések elkerülése végett

Bár erre magunktól sem nehéz rájönni, vannak szakértők, akik hangsúlyozzák, ha szeretnénk, hogy véletlenül se legyenek kommunikációs elcsúszások, akkor érdemes például levenni a napszemüvegünket, hiszen ha a másik fél a szemünkből sem tud olvasni, az könnyen bizalmatlanságot szül, kevésbé fogják komfortosan érezni mások magukat a környezetünkben. Furcsa ellentmondás, hogy nem szívesen tartjuk a szemkontaktust beszélgetés közben, zavarba jövünk tőle, bár ez erősen kultúrafüggő is.

Persze a nem verbális kommunikációnak csak egy szelete az, hogy mi olvasható ki a szemeinkből, a tekintetünkből, és hogy mit árul el az arckifejezésünk, a testtartással, a gesztusokkal, azzal, hogy milyen távol állunk egymástól, hogy milyen a hangnemünk, hanghordozásnk, hanglejtésünk, szintén jeleket küldünk, üzenünk másoknak. És egyes kutatások szerint egyébként sem szabad csak a mimikára figyelni, mert az tévútra vihet minket.

Azt, hogy nyitottak vagyunk a párbeszédre, például azzal is jelezhetjük, ha kicsit oldalra döntjük a fejünket, de ha például a mellkasunk előtt egymásba fonjuk a karjainkat, akkor azt lehet úgyis értelmezni, hogy nem vagyunk annyira kíváncsiak a másik fél mondanivalójára, de ugyanezt sugallja az is, ha keresztbe tett lábbal ül, ahogyan az is, ha valaki annak ellenére ül ellentétes irányban a másik féllel, hogy éppen beszélgetnek.

Azzal, hogy merre mutatnak a lábfejeink, szintén nonverbális jeleket küldünk, ha a másik személy irányába mutatnak, az nyilván a figyelmet jelzi, ha viszont az ajtó felé mutatnak, akkor azt, hogy mehetnékünk van. Az segít a kommunikációban, ha valamivel erősebben gesztikulálhatunk is, a kézmozdulatok is segíthetnek eligazodni abban, hogy mit és hogyan akarunk mondani. Igaz, ha egy személy beszélgetés közben túlzottan használja a kezét, az a szorongás jele is lehet.

Ha maszk van az arcunkon, érdemes figyelni arra is, hogy jobban artikuláljunk, és egy picit talán hangosabban és lassabban is beszéljünk, mint szoktunk, így nagyobb az esély arra, hogy nem motyogásnak hallatszik majd a beszédünk, a másik félnek nem kell majd megerőltetnie magát, hogy kihámozza a mondanivalónk lényegét. Persze kiabálni nem kell, bár ösztönből azonnal feltekerjük a hangerőt, ha úgy gondoljuk, nem értenek minket. És ahogyan feljebb írtuk,  a hangszínünkből, hanghordozásunkból is nagyon sok mindent ki lehet olvasni, például ha valaki szomorú, akkor mélyebb hangon, lassabban beszél, ha pedig vidám, akkor magasabb hangon és gyorsabban.

Persze fontos a visszajelzés is, egy kicsit Bólogató Jánosokká kell válnunk, vagyis fejbiccentéssel vagy más módon kommunikáljuk, hogy figyelünk, és igen, értjük, amit a másik mond. És mint ahogy korábban is írtuk, az utánzás is fontos szerepet játszik a kommunikációban, ezt pedig kicsit tudatosabban is alkalmazhatjuk maszkviselés közben, de azért vigyázzunk arra, hogy a másik testbeszédét ne utánozzuk túl feltűnően, mert nem kifigurázni akarjuk, hanem szeretnénk, ha tudná, hogy figyelünk és érdeklődünk. 

Legyél perfekt testbeszédben!

• 7 jel a testbeszédben, amiből tudhatod, hogy hazudnak neked
• Így használd a testbeszédet mesteri szinten
• 3 rossz szokás a testbeszédedben, amiről szokj le